Példabeszédek 5
1 Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
Sine moj, čuj moju mudrost, prigni uho mojoj razboritosti
2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
da sačuvaš oprez, da ti usne zadrže znanje.
3 Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
Jer s usana žene preljubnice kaplje med i nepce joj je glađe od ulja,
4 De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
ali je ona naposljetku gorka kao pelin, oštra kao dvosjekli mač.
Njene noge silaze k smrti, a koraci vode u Podzemlje. (Sheol h7585)
6 Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
Ona ne pazi na put života, ne mari što su joj staze kolebljive.
7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
Zato me sada poslušaj, sine, i ne odstupaj od riječi mojih usta.
8 Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
Neka je put tvoj daleko od nje i ne približuj se vratima njezine kuće,
9 Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
da drugima ne bi dao svoju slavu i okrutnima svoje godine;
10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
da se ne bi tuđinci nasitili tvoga dobra i da tvoja zaslužba ne ode u tuđu kuću;
11 Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
da ne ridaš na koncu kad ti nestane tijela i puti
12 És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
i da ne kažeš: “Oh, kako sam mrzio pouku i kako mi je srce preziralo ukor!
13 És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
I ne slušah glasa svojih učitelja, niti priklonih uho onima što me poučavahu.
14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
I umalo ne zapadoh u svako zlo, usred zbora i zajednice!”
15 Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
Pij vodu iz svoje nakapnice i onu što teče iz tvoga studenca.
16 Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
Moraju li se tvoji izvori razlijevati i tvoji potoci teći ulicama?
17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
Nego neka oni budu samo tvoji, a ne i tuđinaca koji su uza te.
18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
Neka je blagoslovljen izvor tvoj i raduj se sa ženom svoje mladosti:
19 A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
neka ti je kao mila košuta i ljupka gazela, neka te grudi njene opajaju u svako doba, njezina ljubav zatravljuje bez prestanka!
20 És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
TÓa zašto bi se, sine moj, zanosio preljubnicom i grlio tuđinki njedra?
21 Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
Jer pred Jahvinim su očima čovjekovi putovi i on motri sve njegove staze.
22 A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
Opakoga će uhvatiti njegova zloća i sapet će ga užad njegovih grijeha.
23 Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
Umrijet će jer nema pouke, propast će zbog svoje goleme gluposti.
