Példabeszédek 5
1 Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
Ka ca aw, ka cueihnah he hnatung lamtah ka lungcuei dongla na hna kaeng lah.
2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
Thuepnah neh mingnah te ngaithuen hamla na hmuilai long khaw tuem uh saeh.
3 Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
Rhalawt nu kah a hmuilai ah khoilitui cip tih a lai khaw situi lakah hnal.
4 De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
Tedae hmailong ah tah anih te pantong bangla khahing tih cunghang paihat bangla haat.
A kho te dueknah khuila suntla tih a khokan loh saelkhui la a doek. (Sheol h7585)
6 Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
Hingnah caehlong lakah a ming pawh a namtlak likloek te saelh ve ne.
7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
Te dongah ka ca rhoek kai ol he hnatun uh laeh, ka ka dongkah olthui te nong tak boeh.
8 Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
Na longpuei te anih neh lakhla sak lamtah a im thohka lam khaw mop boeh.
9 Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
Na mueithennah te a tloe taengla ham pae vetih na kum muenying muenyang la hang khueh ve.
10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
Na thadueng te rhalawt rhoek cung uh vetih na patangnah phu te kholong imkhui la pawk ve.
11 Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
Na hmailong ah na nguek vetih na pum na saa khaw hmawn hae ni.
12 És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
Te vaengah, “Thuituennah te ka hmuhuet tih toelthamnah khaw ka lungbuei loh a tlaitlaek pai.
13 És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
Ka saya ol te ka hnatun pawh kai aka cang puei taengah khaw ka hna ka kaeng pawh.
14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
Hlangping neh rhaengpuei lakli kah boethae sumsiit te vat ka pha,” na ti hae ni
15 Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
Na tuitung dongkah tui neh na tuito lamtah aka sih te o.
16 Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
Na tuisih te kawtpoeng ah, sokca tui te toltung ah phuet saeh.
17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
Nang namah bueng hamla om saeh lamtah na taengkah kholong ham boel saeh.
18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
Na thunsih te yoethen la om saeh lamtah na camoe kah na yuu dongah kohoe sak.
19 A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
Anih tah sayuk rhuinu lunguem bangla, a sukbam te sakhi rhuinu mikdaithen bangla a tuetang boeih ah nang te m'hmilhmal sak saeh lamtah a lungnah loh m'palang sak yoeyah saeh.
20 És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
Ba ham lae ka ca loh rhalawt la na palang vetih kholong kah a rhang te na kop eh.
21 Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
Hlang kah longpuei neh a namtlak boeih a saelh te khaw BOEIPA mikhmuh ah om.
22 A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
Halang te amah kathaesainah loh amah te a tuuk tih a tholhnah rhui loh a ban.
23 Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
Anih thuituennah a om pawt dongah duek vetih a anglat aih dongah palang ni.
