Példabeszédek 4
1 Halljátok meg, fiaim, atyátok erkölcsi tanítását, és figyelmezzetek az értelemnek megtudására.
Hør, I Sønner, paa en Faders Tugt, lyt til for at vinde Forstand;
2 Mert jó tanulságot adok néktek; az én tudományomat el ne hagyjátok.
thi gavnlig Viden giver jeg jer, slip ej hvad jeg har lært jer.
3 Mert én atyámnak fia voltam, gyenge és egyetlenegy az én anyám előtt.
Da jeg var min Faders Dreng, min Moders Kælebarn og eneste,
4 Tehát tanított engem, és mondá nékem: tartsa meg az én beszédemet a te elméd, hogy megtartván az én parancsolatimat, élj;
lærte han mig og sagde: Lad dit Hjerte gribe om mine Ord, vogt mine Bud, saa skal du leve;
5 Szerezz bölcseséget, szerezz eszességet; ne felejtkezzél el, se el ne hajolj az én számnak beszéditől.
køb Visdom, køb Forstand, du glemme det ikke, vend dig ej bort fra min Munds Ord;
6 Ne hagyd el azt, és megtart téged; szeresd azt, és megőriz téged.
slip den ikke, saa vil den vogte dig, elsk den, saa vil den værne dig!
7 A bölcseség kezdete ez: szerezz bölcseséget, és minden keresményedből szerezz értelmet.
Køb Visdom for det bedste, du ejer, køb Forstand for alt, hvad du har;
8 Magasztald fel azt, és felmagasztal téged; tiszteltté tesz téged, ha hozzád öleled azt.
hold den højt, saa bringer den dig højt til Vejrs, den bringer dig Ære, naar du favner den;
9 Ád a te fejednek kedvességnek koszorúját; igen szép ékes koronát ád néked.
den sætter en yndig Krans paa dit Hoved; den rækker dig en dejlig Krone.
10 Hallgasd, fiam, és vedd be az én beszédimet; így sokasulnak meg néked a te életednek esztendei.
Hør, min Søn, tag imod mine Ord, saa bliver dine Leveaar mange.
11 Bölcseségnek útára tanítottalak téged, vezettelek téged az igazságnak ösvényin.
Jeg viser dig Visdommens Vej, leder dig ad Rettens Spor;
12 Mikor jársz, semmi nem szorítja meg a te járásodat; és ha futsz, nem ütközöl meg.
naar du gaar, skal din Gang ej hæmmes, og løber du, snubler du ikke;
13 Ragaszkodjál az erkölcsi tanításhoz, ne hagyd el; őrizd meg azt, mert az a te életed.
hold fast ved Tugt, lad den ikke fare, tag Vare paa den, thi den er dit Liv.
14 A hitetleneknek útjára ne menj, se ne járj a gonoszok ösvényén.
Kom ikke paa gudløses Sti, skrid ej frem ad de ondes Vej.
15 Hagyd el, át ne menj rajta; térj el tőle, és menj tovább.
sky den og følg den ikke, vig fra den, gaa udenom;
16 Mert nem alhatnak azok, ha gonoszt nem cselekesznek: és kimegy szemükből az álom, ha mást romlásra nem juttatnak.
thi de sover ikke, naar de ikke har syndet, og Søvnen flyr dem, naar de ej har bragt Fald.
17 Mert az istentelenségnek étkét eszik, és az erőszaktételnek borát iszszák.
Thi de æder Gudløsheds Brød og drikker Urettens Vin.
18 Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig.
men retfærdiges Sti er som straalende Lys, der vokser i Glans til højlys Dag:
19 Az istentelenek útja pedig olyan, mint a homály, nem tudják miben ütköznek meg.
Gudløses Vej er som Mørket, de skønner ej, hvad de snubler over,
20 Fiam, az én szavaimra figyelmezz, az én beszédimre hajtsad füledet.
Mærk dig, min Søn, mine Ord, bøj Øret til, hvad jeg siger;
21 Ne távozzanak el a te szemeidtől, tartsd meg ezeket a te elmédben.
det slippe dig ikke af Syne, du vogte det dybt i dit Hjerte;
22 Mert életök ezek azoknak, a kik megnyerik, és egész testöknek egészség.
thi det er Liv for dem, der finder det, Helse for alt deres Kød.
23 Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.
Vogt dit Hjerte mer end alt andet, thi derfra udspringer Livet.
24 Vesd el tőled a száj hamisságát, és az ajkak álnokságát távoztasd el magadtól.
Hold dig fra Svig med din Mund, lad Læbernes Falskhed være dig fjern.
25 A te szemeid előre nézzenek, és szemöldökid egyenest magad elé irányuljanak.
Lad dine Øjne se lige ud, dit Blik skue lige frem;
26 Egyengesd el lábaid ösvényit, s minden te útaid állhatatosak legyenek.
gaa ad det lige Spor, lad alle dine Veje sigte mod Maalet;
27 Ne térj jobbra, se balra, fordítsd el a te lábadat a gonosztól.
bøj hverken til højre eller venstre, lad Foden vige fra ondt!
