Példabeszédek 31
1 Lemuel király beszédei, próféczia, melylyel tanította vala őt az anyja.
Verba Lamuelis regis. Visio, qua erudivit eum mater sua.
2 Mit szóljak, fiam? mit, én méhem gyermeke? mit, én fogadásimnak gyermeke?
Quid dilecte mi, quid dilecte uteri mei, quid dilecte votorum meorum?
3 Ne add asszonyoknak a te erődet, és a te útaidat a királyok eltörlőinek.
Ne dederis mulieribus substantiam tuam, et divitias tuas ad delendos reges.
4 Távol legyen a királyoktól, oh Lemuel, távol legyen a királyoktól a bornak itala; és az uralkodóktól a részegítő ital keresése.
Noli regibus, o Lamuel, noli regibus dare vinum: quia nullum secretum est ubi regnat ebrietas.
5 Hogy mikor iszik, el ne felejtkezzék a törvényről, és el ne fordítsa valamely nyomorultnak igazságát.
Et ne forte bibant, et obliviscantur iudiciorum, et mutent causam filiorum pauperis.
6 Adjátok a részegítő italt az elveszendőnek, és a bort a keseredett szívűeknek.
Date siceram mœrentibus, et vinum his, qui amaro sunt animo:
7 Igyék, hogy felejtkezzék az ő szegénységéről, és az ő nyavalyájáról ne emlékezzék meg többé.
bibant, et obliviscantur egestatis suæ, et doloris sui non recordentur amplius.
8 Nyisd meg a te szádat a mellett, a ki néma, és azoknak dolgában, a kik adattak veszedelemre.
Aperi os tuum muto, et causis omnium filiorum qui pertranseunt:
9 Nyisd meg a te szádat, ítélj igazságot; forgasd ügyét a szegénynek és a szűkölködőnek!
aperi os tuum, decerne quod iustum est, et iudica inopem et pauperem.
10 Derék asszonyt kicsoda találhat? Mert ennek ára sokkal felülhaladja az igazgyöngyöket.
Mulierem fortem quis inveniet? procul, et de ultimis finibus pretium eius.
11 Bízik ahhoz az ő férjének lelke, és annak marhája el nem fogy.
Confidit in ea cor viri sui, et spoliis non indigebit.
12 Jóval illeti őt és nem gonosszal, az ő életének minden napjaiban.
Reddet ei bonum, et non malum, omnibus diebus vitæ suæ.
13 Keres gyapjat vagy lent, és megkészíti azokat kezeivel kedvvel.
Quæsivit lanam et linum, et operata est consilia manuum suarum.
14 Hasonló a kereskedő hajókhoz, nagy messziről behozza az ő eledelét.
Facta est quasi navis institoris, de longe portans panem suum.
15 Felkel még éjjel, eledelt ád az ő házának, és rendel ételt az ő szolgálóleányinak.
Et de nocte surrexit, deditque prædam domesticis suis, et cibaria ancillis suis.
16 Gondolkodik mező felől, és megveszi azt; az ő kezeinek munkájából szőlőt plántál.
Consideravit agrum, et emit eum: de fructu manuum suarum plantavit vineam.
17 Az ő derekát felövezi erővel, és megerősíti karjait.
Accinxit fortitudine lumbos suos, et roboravit brachium suum.
18 Látja, hogy hasznos az ő munkálkodása; éjjel sem alszik el az ő világa.
Gustavit, et vidit quia bona est negotiatio eius: non extinguetur in nocte lucerna eius.
19 Kezeit veti a fonókerékre, és kezeivel fogja az orsót.
Manum suam misit ad fortia, et digiti eius apprehenderunt fusum.
20 Markát megnyitja a szegénynek, és kezeit nyújtja a szűkölködőnek.
Manum suam aperuit inopi, et palmas suas extendit ad pauperem.
21 Nem félti az ő házanépét a hótól; mert egész házanépe karmazsinba öltözött.
Non timebit domui suæ a frigoribus nivis: omnes enim domestici eius vestiti sunt duplicibus.
22 Szőnyegeket csinál magának; patyolat és bíbor az ő öltözete.
Stragulatam vestem fecit sibi: byssus, et purpura indumentum eius.
23 Ismerik az ő férjét a kapukban, mikor ül a tartománynak véneivel.
Nobilis in portis vir eius, quando sederit cum senatoribus terræ.
24 Gyolcsot sző, és eladja; és övet, melyet ád a kereskedőnek.
Sindonem fecit, et vendidit, et cingulum tradidit Chananæo.
25 Erő és ékesség az ő ruhája; és nevet a következő napnak.
Fortitudo et decor indumentum eius, et ridebit in die novissimo.
26 Az ő száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén.
Os suum aperuit sapientiæ, et lex clementiæ in lingua eius.
27 Vigyáz a házanépe dolgára, és restségnek étkét nem eszi.
Consideravit semitas domus suæ, et panem otiosa non comedit.
28 Felkelnek az ő fiai, és boldognak mondják őt; az ő férje, és dicséri őt:
Surrexerunt filii eius, et beatissimam prædicaverunt: vir eius, et laudavit eam.
29 Sok leány munkálkodott serénységgel; de te meghaladod mindazokat!
Multæ filiæ congregaverunt divitias: tu supergressa es universas.
30 Csalárd a kedvesség, és hiábavaló a szépség; a mely asszony féli az Urat, az szerez dicséretet magának!
Fallax gratia, et vana est pulchritudo: mulier timens Dominum ipsa laudabitur.
31 Adjatok ennek az ő keze munkájának gyümölcséből, és dicsérjék őt a kapukban az ő cselekedetei!
Date ei de fructu manuum suarum: et laudent eam in portis opera eius.
