Példabeszédek 31
1 Lemuel király beszédei, próféczia, melylyel tanította vala őt az anyja.
Lemúel királynak szavai. Beszéd, mellyel oktatta őt az anyja.
2 Mit szóljak, fiam? mit, én méhem gyermeke? mit, én fogadásimnak gyermeke?
Mit, én fiam, mit én méhem fia és mit én fogadalmim fia?
3 Ne add asszonyoknak a te erődet, és a te útaidat a királyok eltörlőinek.
Ne add az asszonyoknak erődet, sem útjaidat a királyrontóknak.
4 Távol legyen a királyoktól, oh Lemuel, távol legyen a királyoktól a bornak itala; és az uralkodóktól a részegítő ital keresése.
Ne a királyoknak, Lemúel, ne a királyoknak borivás, ne a fejedelmeknek részegítő ital!
5 Hogy mikor iszik, el ne felejtkezzék a törvényről, és el ne fordítsa valamely nyomorultnak igazságát.
Nehogy igyék és elfelejtené a szabott törvényt és elváltoztatná a nyomorúság minden fiának jogát.
6 Adjátok a részegítő italt az elveszendőnek, és a bort a keseredett szívűeknek.
Adjatok részegítő italt a bujdosónak és bort az elkeseredett lelkűeknek;
7 Igyék, hogy felejtkezzék az ő szegénységéről, és az ő nyavalyájáról ne emlékezzék meg többé.
igyék és felejtse el szegénységét és szenvedésére ne emlékezzék többé.
8 Nyisd meg a te szádat a mellett, a ki néma, és azoknak dolgában, a kik adattak veszedelemre.
Nyisd meg szájadat a némának, a mulandóság minden fiának jogáért.
9 Nyisd meg a te szádat, ítélj igazságot; forgasd ügyét a szegénynek és a szűkölködőnek!
Nyisd meg szájadat, ítélj igazsággal és szerezd jogát a szegénynek és szűkölködőnek.
10 Derék asszonyt kicsoda találhat? Mert ennek ára sokkal felülhaladja az igazgyöngyöket.
Derék asszonyt ki talál, a korálokat felülmúlja értéke.
11 Bízik ahhoz az ő férjének lelke, és annak marhája el nem fogy.
Bízott benne férjének szíve és nyereség sem hiányzott.
12 Jóval illeti őt és nem gonosszal, az ő életének minden napjaiban.
Jót tett vele s nem rosszat éltének minden napjaiban.
13 Keres gyapjat vagy lent, és megkészíti azokat kezeivel kedvvel.
Gondja volt gyapjúra és lenre, és dolgozott kezei kedvével.
14 Hasonló a kereskedő hajókhoz, nagy messziről behozza az ő eledelét.
Úgy volt, mint a kalmár hajói, meszszünnen hozta kenyerét.
15 Felkel még éjjel, eledelt ád az ő házának, és rendel ételt az ő szolgálóleányinak.
Fölkelt, midőn még éjszaka, s kiadta, az eledelt házának, s a kiszabott kenyeret szolgálóinak.
16 Gondolkodik mező felől, és megveszi azt; az ő kezeinek munkájából szőlőt plántál.
Gondolt mezőre és megvette, kezének gyümölcséből ültetett szőlőt.
17 Az ő derekát felövezi erővel, és megerősíti karjait.
Erővel övezte föl derekát és szilárdította karjait.
18 Látja, hogy hasznos az ő munkálkodása; éjjel sem alszik el az ő világa.
Megérezte, hogy jó a keresete nem alszik el éjjel mécsese.
19 Kezeit veti a fonókerékre, és kezeivel fogja az orsót.
Kezeit kinyújtotta a guzsalyra és ujjai tartották az orsót.
20 Markát megnyitja a szegénynek, és kezeit nyújtja a szűkölködőnek.
Tenyerét megnyitotta a szegénynek és kezeit kinyújtotta a szűkölködőnek.
21 Nem félti az ő házanépét a hótól; mert egész házanépe karmazsinba öltözött.
Nem féltette házát a hótól, mert egész háza karmazsinba van öltözve.
22 Szőnyegeket csinál magának; patyolat és bíbor az ő öltözete.
Takarókat készített magának, bysszus és bíbor az öltözete.
23 Ismerik az ő férjét a kapukban, mikor ül a tartománynak véneivel.
Ismeretes a kapukban férje, midőn együtt ül az ország véneivel.
24 Gyolcsot sző, és eladja; és övet, melyet ád a kereskedőnek.
Gyolcsot készített és eladta és övet, melyet adott a kanaáninak.
25 Erő és ékesség az ő ruhája; és nevet a következő napnak.
Erő és dísz az öltözete és nevetett a jövendő nap elé.
26 Az ő száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén.
Száját fölnyitotta bölcsességgel, s szeretetnek tana a nyelvén.
27 Vigyáz a házanépe dolgára, és restségnek étkét nem eszi.
Szemléli házának menetét, és a restség kenyerét nem eszi.
28 Felkelnek az ő fiai, és boldognak mondják őt; az ő férje, és dicséri őt:
Előálltak fiai és boldognak mondták, férje és megdicsérte.
29 Sok leány munkálkodott serénységgel; de te meghaladod mindazokat!
Sok a nő, kik derekasat végeztek, de te föléje jutottál mindnyájának.
30 Csalárd a kedvesség, és hiábavaló a szépség; a mely asszony féli az Urat, az szerez dicséretet magának!
Hazugság a kellem, és hiábavalóság a szépség; asszony, ki istenfélő, az dicsértessék.
31 Adjatok ennek az ő keze munkájának gyümölcséből, és dicsérjék őt a kapukban az ő cselekedetei!
Adjatok neki kezei gyümölcséből és dicsérjék őt a kapukban tettei!
