Példabeszédek 30
1 Agurnak, a Jáké fiának beszédei, próféczia, melyet mondott a férfiú Itielnek, Itielnek és Ukálnak.
Ko e ngaahi lea ʻa ʻAkuli ko e foha ʻo Sake, ʻaia ko e kikite: naʻe lea ʻae tangata kia ʻItieli, ʻio, kia ʻItieli mo ʻUkali.
2 Minden embernél tudatlanabb vagyok én, és nincs emberi értelem én bennem.
“Ko e moʻoni ʻoku lahi hake ʻa ʻeku vale ʻi he tangata kotoa pē, pea ʻoku ʻikai te u maʻu ʻae poto ʻo ha tangata.
3 És nem tanultam a bölcseséget, hogy a Szentnek ismeretét tudnám.
Kuo ʻikai akonekina au ki he poto, pea ʻoku ʻikai te u maʻu ʻae ʻilo ʻoe māʻoniʻoni.
4 Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan leszállott volna? Kicsoda fogta össze a szelet az ő markába? Kicsoda kötötte a vizet az ő köntösébe? Ki állapította meg a földnek minden határit? Kicsoda ennek neve? Avagy kicsoda ennek fiának neve, ha tudod?
Ko hai kuo ʻalu hake ki he langi, pe ʻalu hifo? Ko hai ʻoku ne tānaki ʻae matangi ʻi hono nima? Ko hai kuo ne fakamaʻopoʻopo ʻae ngaahi vai ʻi ha kofu? Ko hai kuo ne fokotuʻumaʻu ʻae ngaahi ngataʻanga ʻo māmani? Ko hai hono huafa, pea ko hai ʻae huafa ʻo hono ʻAlo, ʻo kapau ʻoku ke faʻa fakahā?
5 Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és paizs az ahhoz folyamodóknak.
“ʻOku maʻa ʻae folofola kotoa pē ʻae ʻOtua: pea ko e ungaʻanga ia kiate kinautolu kotoa pē ʻoku falala kiate ia.
6 Ne tégy az ő beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy.
ʻOua naʻa ke fakalahi ki heʻene folofola telia naʻa ne valokiʻi koe, pea ʻe ʻilo ai koe ko e loi.”
7 Kettőt kérek tőled; ne tartsd meg én tőlem, mielőtt meghalnék.
Ko e meʻa ʻe ua kuo u kole kiate koe; pea ʻoua naʻa ke taʻofi ia ʻiate au ʻo aʻu ki heʻeku mate.
8 A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tőlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel.
Hiki ke mamaʻo ʻiate au ʻae vaʻinga mo e loi: pea ʻoua naʻaku masiva pe koloaʻia: fafanga ʻaki au ʻae meʻakai ʻoku taau pe mo au:
9 Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével!
Telia naʻaku mākona, pea u fakafisiʻi koe, pea u pehē, Ko hai ʻa Sihova? Telia foki naʻaku masiva, pea u kaihaʻa, mo takuanoa ʻae huafa ʻo hoku ʻOtua.
10 Ne rágalmazd a szolgát az ő uránál, hogy meg ne átkozzon téged, és bűnhődnöd ne kelljen.
ʻOua naʻa ke fakakoviʻi ʻae tamaioʻeiki ki heʻene ʻeiki, telia naʻa ne kapeʻi koe, pea ʻilo ko koe ʻoku halaia.
11 Van oly nemzetség, a ki az ő atyját átkozza, és az ő anyját nem áldja.
ʻOku ai ʻae fānau ʻoku kape ki heʻenau tamai, pea ʻoku ʻikai ke tāpuakiʻi ʻenau faʻē.
12 Van nemzetség, a ki a maga szemei előtt tiszta, pedig az ő rútságából ki nem tisztíttatott.
ʻOku ai ʻae toʻutangata ʻe taha ʻoku nau māʻoniʻoni ʻi honau mata ʻonautolu, ka ʻoku teʻeki ke fufulu ʻenau anga fakalielia.
13 Van kevély szemű nemzetség, és a kinek szemöldökei igen fellátnak!
ʻOku ai ʻae toʻutangata ʻe taha, ʻOi seuke! Hono ʻikai māʻolunga ʻa honau mata! Pea kuo nau hiki hake honau laumata.
14 Van olyan nemzetség, a kinek fogai fegyverek, és a kinek zápfogai kések; hogy a szegényeket kiemészszék e földről, és az emberek közül a szűkölködőket.
ʻOku ai ʻae toʻutangata ʻe taha, ʻoku tatau honau nifo mo e heletā, mo honau ngao ʻoku hangē ko e hele, ke kai ʻo ʻosi ʻae masiva mei he funga ʻo māmani, pea ʻosi mo e paea mei he kakai.
15 A nadálynak két leánya van: addsza, addsza! E három nem elégszik meg; négyen nem mondják: elég;
“ʻOku maʻu ʻe he aluka ʻae ʻofefine ʻe toko ua ʻoku tangi, ‘Foaki mai, foaki mai.’ “ʻOku ai ʻae meʻa ʻe tolu ʻoku ʻikai siʻi ke fiemālie, ʻio, ʻoku fā ʻae meʻa ʻoku ʻikai ke nau pehē, ‘Maʻuā, kuo lahi:’
16 A sír és a meddő asszony, a föld meg nem elégszik a vízzel, és a tűz nem mondja: elég! (Sheol h7585)
Ko e faʻitoka; mo e manāva ʻoku paʻa; ko e kelekele ʻoku ʻikai pito ʻi he vai; pea mo e afi ʻoku ʻikai ke pehē, ‘Maʻuā, kuo lahi.’ (Sheol h7585)
17 A szemet, mely megcsúfolja atyját, vagy megútálja az anyja iránt való engedelmességet, kivágják a völgynek hollói, vagy megeszik a sasfiak.
“Ko e mata ʻoku manuki ki heʻene tamai, pea ʻikai tokanga ke fai talangofua ki heʻene faʻē, ʻe kapeʻi ia ʻe he fanga leveni ʻoe teleʻa, pea ʻe kai ia ʻe he fanga ʻikale iiki.
18 E három megfoghatatlan előttem, és e négy dolgot nem tudom:
ʻOku ai ʻae meʻa ʻe tolu ʻoku fakaofo lahi kiate au, ʻio, ko e meʻa ʻe fā ʻoku ʻikai te u ʻiloʻi.
19 A keselyűnek útát az égben, a kígyónak útát a kősziklán, a hajónak nyomát a mély tengerben, és a férfiúnak útát a leányzóval.
Ko e punaʻanga ʻoe ʻikale ʻi he ʻatā; mo e hala ʻoe ngata ʻi he funga maka; mo e ʻaluʻanga ʻoe vaka ʻi he loto vaha; mo e anga ʻae tangata ki he tāupoʻou.
20 Ilyen a paráználkodó asszonynak úta; eszik, azután megtörli száját és azt mondja: nem cselekedtem semmi gonoszt.
ʻOku pehē ʻae anga ʻae fefine tonotangata; ʻoku ne kai, ʻo ne holoholo hono ngutu, ʻo ne pehē, “Naʻe ʻikai te u fai ha kovi.”
21 Három dolog alatt indul meg a föld, és négyet nem szenvedhet el.
Ko e meʻa ʻe tolu ʻoku maveuveu ai ʻa māmani, ko e meʻa ʻe fā ʻoku ʻikai ke ne faʻa kātakiʻi:
22 A szolga alatt, mikor uralkodik, és a bolond alatt, mikor elég kenyere van,
Ko e tamaioʻeiki kuo fakanofo ke pule; mo e tangata vale kuo mākona ʻi he meʻakai;
23 A gyűlölt asszony alatt, ha mégis férjhez megy; és a szolgáló alatt, ha örököse lesz az ő asszonyának.
Mo e fefine anga fakalielia kuo mali; mo e kaunanga ʻoku hoko ki he koloa ʻa ʻene ʻeiki fefine.
24 E négy apró állata van a földnek, a melyek bölcsek, elmések:
ʻOku ai ʻae meʻa ʻe fā ʻoku iiki ʻi he funga ʻo māmani, ka ʻoku lahi ʻaupito ʻenau poto:
25 A hangyák erőtlen nép, mégis megkeresik nyárban a magok eledelét;
Ko e lō, ko e faʻahinga ia ʻoku ʻikai ke mālohi, ka ʻoku nau tokonaki ʻenau meʻakai ʻi he faʻahitaʻu mafana.
26 A marmoták nem hatalmas nép, mégis kősziklán csinálják az ő házokat;
Ko e fanga safana, ko e faʻahinga ia ʻoku vaivai pe, ka ʻoku nau ngaohi honau fale ʻi he ngaahi maka;
27 Királyuk nincs a sáskáknak, mindazáltal mindnyájan szép renddel mennek ki;
ʻOku ʻikai maʻu ha tuʻi ʻe he fanga heʻe, ka ʻoku nau puna fakataha atu;
28 A pókot kézzel megfoghatod, mégis ott van a királyok palotáiban.
ʻOku puke ʻaki ʻe he hina ʻa hono nima, ʻo ne nofo ʻi he ngaahi fale ʻoe ngaahi tuʻi.
29 Három állat van, a mely szépen jár, sőt négy, a mely jól jár.
ʻOku ai ʻae meʻa ʻe tolu ʻoku lelei ʻenau ʻalu, ʻio, ʻoku fā, ʻae meʻa ʻoku matalelei ʻenau ʻalu:
30 Az oroszlán, a hős a vadak között, mely el nem fut senki elől;
Ko e laione ʻaia ʻoku mālohi ʻi he fanga manu, pea ʻe ʻikai te ne tafoki atu ʻi ha taha;
31 A harczra felékesített ló, vagy a kecskebak, és a király, a kinek senki nem mer ellene állani.
Ko e hoosi; mo e kosi tangata foki; pea mo e tuʻi, ʻoku ʻikai faʻa fai ki ai ha angatuʻu.
32 Ha bolond voltál felfuvalkodásodban, vagy ha meggondoltad: kezedet szájadra vessed.
“Kapau kuo ke fai vale ʻi hoʻo hiki hake koe ʻe koe, pea kapau kuo ke mahalo kovi, ke ke ʻai ho nima ki ho ngutu.
33 Mert miképen a ki tejet köpül, vajat csinál; és a ki keményen fújja ki az ő orrát, vért hoz ki: úgy a ki a haragot ingerli, háborúságot szerez.
Ko e moʻoni ʻoku tupu ʻae pota ʻi he tuki ʻae huʻahuhu ʻoe manu, pea tupu ʻae toto ʻi he mioʻi ʻoe ihu: ʻoku pehē, ʻoku tupu ʻae fekeʻikeʻi ʻi he ʻita fakamālohi.”
