< Példabeszédek 30 >
1 Agurnak, a Jáké fiának beszédei, próféczia, melyet mondott a férfiú Itielnek, Itielnek és Ukálnak.
Detta är Agurs, Jake sons, ord, lära och tal; dens mansens, till Ithiel, ja till Ithiel och Uchal.
2 Minden embernél tudatlanabb vagyok én, és nincs emberi értelem én bennem.
Ty jag är den aldragalnaste, och menniskors förstånd är icke när mig.
3 És nem tanultam a bölcseséget, hogy a Szentnek ismeretét tudnám.
Jag hafver icke lärt vishet; och hvad heligt är, vet jag icke.
4 Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan leszállott volna? Kicsoda fogta össze a szelet az ő markába? Kicsoda kötötte a vizet az ő köntösébe? Ki állapította meg a földnek minden határit? Kicsoda ennek neve? Avagy kicsoda ennek fiának neve, ha tudod?
Hvilken far upp till himmelen, och neder? Ho fattar vädret i sina händer? Ho binder vattnet uti ett kläde? Ho hafver stadfäst alla verldenes ändar? Huru heter han? Och huru heter hans Son? Vetst du det?
5 Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és paizs az ahhoz folyamodóknak.
All Guds ord äro genomluttrad, och äro en sköld dem som tro uppå honom.
6 Ne tégy az ő beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy.
Lägg intet till hans ord, att han icke skall straffa dig, och du varder lögnaktig funnen.
7 Kettőt kérek tőled; ne tartsd meg én tőlem, mielőtt meghalnék.
Tu ting bedes jag af dig, att du dock icke ville neka mig dem, förr än jag dör:
8 A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tőlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel.
Afguderi och lögn låt vara långt ifrå mig; fattigdom och rikedom gif mig icke, men låt mig min afskilda del af spis få.
9 Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével!
Jag måtte eljest, om jag alltför mätt vorde, neka och säga: Ho är Herren? eller, om jag alltför fattig vorde, måtte stjäla, och förtaga mig på mins Guds Namn.
10 Ne rágalmazd a szolgát az ő uránál, hogy meg ne átkozzon téged, és bűnhődnöd ne kelljen.
Förråd icke tjenaren för hans herra, att han icke bannar dig, och du kommer i skuld.
11 Van oly nemzetség, a ki az ő atyját átkozza, és az ő anyját nem áldja.
Det är ett slägte, som banna sin fader, och icke välsigna sina moder;
12 Van nemzetség, a ki a maga szemei előtt tiszta, pedig az ő rútságából ki nem tisztíttatott.
Ett slägte, som sig tycker rent vara, och äro dock icke ifrå sinom träck rene tvagne;
13 Van kevély szemű nemzetség, és a kinek szemöldökei igen fellátnak!
Ett slägte, som sin ögon högt upphäfva, och sin ögnahvarf högt upphålla;
14 Van olyan nemzetség, a kinek fogai fegyverek, és a kinek zápfogai kések; hogy a szegényeket kiemészszék e földről, és az emberek közül a szűkölködőket.
Ett slägte, som hafver svärd för tänder, hvilke med sina oxlatänder uppfräta och förtära de elända i landena, och de fattiga ibland menniskorna.
15 A nadálynak két leánya van: addsza, addsza! E három nem elégszik meg; négyen nem mondják: elég;
Iglen har två döttrar: Bär hit, Bär hit. Tre ting stå icke till att mätta, och det fjerde säger icke: Det är nog:
16 A sír és a meddő asszony, a föld meg nem elégszik a vízzel, és a tűz nem mondja: elég! (Sheol )
Helvetet, en ofruktsam qvinnos lif; jorden varder icke af vattnet mätt; och elden säger icke: Det är nog. (Sheol )
17 A szemet, mely megcsúfolja atyját, vagy megútálja az anyja iránt való engedelmességet, kivágják a völgynek hollói, vagy megeszik a sasfiak.
Ett öga, som bespottar fadren, och försmår att lyda modrene, det måste korparna vid bäcken uthugga, och de unga örnar uppfräta.
18 E három megfoghatatlan előttem, és e négy dolgot nem tudom:
Tre ting äro mig förunderlige, och det fjerde vet jag icke:
19 A keselyűnek útát az égben, a kígyónak útát a kősziklán, a hajónak nyomát a mély tengerben, és a férfiúnak útát a leányzóval.
Örnens väg i vädret; ormens väg på hälleberget; skeppets väg midt i hafvet; och ens mans väg till ena pigo.
20 Ilyen a paráználkodó asszonynak úta; eszik, azután megtörli száját és azt mondja: nem cselekedtem semmi gonoszt.
Alltså är horkonones väg; hon uppsluker, och stryker sig om munnen, och säger: Jag hafver intet illa gjort.
21 Három dolog alatt indul meg a föld, és négyet nem szenvedhet el.
Ett land varder igenom tre ting oroligit, och det fjerde kan det icke fördiaga:
22 A szolga alatt, mikor uralkodik, és a bolond alatt, mikor elég kenyere van,
En tjenare, då han Konung varder; en dåre, då han alltför mätt är;
23 A gyűlölt asszony alatt, ha mégis férjhez megy; és a szolgáló alatt, ha örököse lesz az ő asszonyának.
En vanartig, då hon gift varder; och en tjenarinna, då hon sina frues artving varder.
24 E négy apró állata van a földnek, a melyek bölcsek, elmések:
Fyra äro små ting på jordene, och klokare än de vise:
25 A hangyák erőtlen nép, mégis megkeresik nyárban a magok eledelét;
Myrorna, ett svagt folk, likväl skaffa de om sommaren sin spis;
26 A marmoták nem hatalmas nép, mégis kősziklán csinálják az ő házokat;
Kuniler, ett svagt folk, likväl göra de sitt hus i bergsklippomen;
27 Királyuk nincs a sáskáknak, mindazáltal mindnyájan szép renddel mennek ki;
Gräshoppor hafva ingen Konung, likväl draga de ut med hela hopar;
28 A pókot kézzel megfoghatod, mégis ott van a királyok palotáiban.
Spindelen virkar med sina händer, och är i Konungapalats.
29 Három állat van, a mely szépen jár, sőt négy, a mely jól jár.
Tre ting hafva en skön gång, och det fjerde går väl:
30 Az oroszlán, a hős a vadak között, mely el nem fut senki elől;
Lejonet mägtigt ibland djuren, och vänder icke tillbaka för någrom;
31 A harczra felékesített ló, vagy a kecskebak, és a király, a kinek senki nem mer ellene állani.
En vedehund med starka länder; och en vädur; och en Konung, dem ingen sig emotsätta tör.
32 Ha bolond voltál felfuvalkodásodban, vagy ha meggondoltad: kezedet szájadra vessed.
Hafver du varit fåvitsk, och upphäfvit dig, och haft ondt för händer, så lägg handena på munnen.
33 Mert miképen a ki tejet köpül, vajat csinál; és a ki keményen fújja ki az ő orrát, vért hoz ki: úgy a ki a haragot ingerli, háborúságot szerez.
Då man mjölk kärnar, gör man der smör utaf; och den der näsona trycker, han tvingar der blod ut; och den der vrede uppväcker, han tvingar der träto ut.