Példabeszédek 30
1 Agurnak, a Jáké fiának beszédei, próféczia, melyet mondott a férfiú Itielnek, Itielnek és Ukálnak.
Verba Congregantis, filii Vomentis. Visio quam locutus est vir cum quo est Deus, et qui Deo secum morante confortatus, ait:
2 Minden embernél tudatlanabb vagyok én, és nincs emberi értelem én bennem.
[Stultissimus sum virorum, et sapientia hominum non est mecum.
3 És nem tanultam a bölcseséget, hogy a Szentnek ismeretét tudnám.
Non didici sapientiam, et non novi scientiam sanctorum.
4 Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan leszállott volna? Kicsoda fogta össze a szelet az ő markába? Kicsoda kötötte a vizet az ő köntösébe? Ki állapította meg a földnek minden határit? Kicsoda ennek neve? Avagy kicsoda ennek fiának neve, ha tudod?
Quis ascendit in cælum, atque descendit? quis continuit spiritum in manibus suis? quis colligavit aquas quasi in vestimento? quis suscitavit omnes terminos terræ? quod nomen est ejus, et quod nomen filii ejus, si nosti?
5 Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és paizs az ahhoz folyamodóknak.
Omnis sermo Dei ignitus: clypeus est sperantibus in se.
6 Ne tégy az ő beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy.
Ne addas quidquam verbis illius, et arguaris, inveniarisque mendax.
7 Kettőt kérek tőled; ne tartsd meg én tőlem, mielőtt meghalnék.
Duo rogavi te: ne deneges mihi antequam moriar:
8 A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tőlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel.
vanitatem et verba mendacia longe fac a me; mendicitatem et divitias ne dederis mihi: tribue tantum victui meo necessaria,
9 Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével!
ne forte satiatus illiciar ad negandum, et dicam: Quis est Dominus? aut egestate compulsus, furer, et perjurem nomen Dei mei.
10 Ne rágalmazd a szolgát az ő uránál, hogy meg ne átkozzon téged, és bűnhődnöd ne kelljen.
Ne accuses servum ad dominum suum, ne forte maledicat tibi, et corruas.]
11 Van oly nemzetség, a ki az ő atyját átkozza, és az ő anyját nem áldja.
[Generatio quæ patri suo maledicit, et quæ matri suæ non benedicit;
12 Van nemzetség, a ki a maga szemei előtt tiszta, pedig az ő rútságából ki nem tisztíttatott.
generatio quæ sibi munda videtur, et tamen non est lota a sordibus suis;
13 Van kevély szemű nemzetség, és a kinek szemöldökei igen fellátnak!
generatio cujus excelsi sunt oculi, et palpebræ ejus in alta surrectæ;
14 Van olyan nemzetség, a kinek fogai fegyverek, és a kinek zápfogai kések; hogy a szegényeket kiemészszék e földről, és az emberek közül a szűkölködőket.
generatio quæ pro dentibus gladios habet, et commandit molaribus suis, ut comedat inopes de terra, et pauperes ex hominibus.
15 A nadálynak két leánya van: addsza, addsza! E három nem elégszik meg; négyen nem mondják: elég;
Sanguisugæ duæ sunt filiæ, dicentes: Affer, affer. Tria sunt insaturabilia, et quartum quod numquam dicit: Sufficit.
16 A sír és a meddő asszony, a föld meg nem elégszik a vízzel, és a tűz nem mondja: elég! (Sheol h7585)
Infernus, et os vulvæ, et terra quæ non satiatur aqua: ignis vero numquam dicit: Sufficit. (Sheol h7585)
17 A szemet, mely megcsúfolja atyját, vagy megútálja az anyja iránt való engedelmességet, kivágják a völgynek hollói, vagy megeszik a sasfiak.
Oculum qui subsannat patrem, et qui despicit partum matris suæ, effodiant eum corvi de torrentibus, et comedant eum filii aquilæ!]
18 E három megfoghatatlan előttem, és e négy dolgot nem tudom:
[Tria sunt difficilia mihi, et quartum penitus ignoro:
19 A keselyűnek útát az égben, a kígyónak útát a kősziklán, a hajónak nyomát a mély tengerben, és a férfiúnak útát a leányzóval.
viam aquilæ in cælo, viam colubri super petram, viam navis in medio mari, et viam viri in adolescentia.
20 Ilyen a paráználkodó asszonynak úta; eszik, azután megtörli száját és azt mondja: nem cselekedtem semmi gonoszt.
Talis est et via mulieris adulteræ, quæ comedit, et tergens os suum dicit: Non sum operata malum.
21 Három dolog alatt indul meg a föld, és négyet nem szenvedhet el.
Per tria movetur terra, et quartum non potest sustinere:
22 A szolga alatt, mikor uralkodik, és a bolond alatt, mikor elég kenyere van,
per servum, cum regnaverit; per stultum, cum saturatus fuerit cibo;
23 A gyűlölt asszony alatt, ha mégis férjhez megy; és a szolgáló alatt, ha örököse lesz az ő asszonyának.
per odiosam mulierem, cum in matrimonio fuerit assumpta; et per ancillam, cum fuerit hæres dominæ suæ.]
24 E négy apró állata van a földnek, a melyek bölcsek, elmések:
[Quatuor sunt minima terræ, et ipsa sunt sapientiora sapientibus:
25 A hangyák erőtlen nép, mégis megkeresik nyárban a magok eledelét;
formicæ, populus infirmus, qui præparat in messe cibum sibi;
26 A marmoták nem hatalmas nép, mégis kősziklán csinálják az ő házokat;
lepusculus, plebs invalida, qui collocat in petra cubile suum;
27 Királyuk nincs a sáskáknak, mindazáltal mindnyájan szép renddel mennek ki;
regem locusta non habet, et egreditur universa per turmas suas;
28 A pókot kézzel megfoghatod, mégis ott van a királyok palotáiban.
stellio manibus nititur, et moratur in ædibus regis.
29 Három állat van, a mely szépen jár, sőt négy, a mely jól jár.
Tria sunt quæ bene gradiuntur, et quartum quod incedit feliciter:
30 Az oroszlán, a hős a vadak között, mely el nem fut senki elől;
leo, fortissimus bestiarum, ad nullius pavebit occursum;
31 A harczra felékesített ló, vagy a kecskebak, és a király, a kinek senki nem mer ellene állani.
gallus succinctus lumbos; et aries; nec est rex, qui resistat ei.
32 Ha bolond voltál felfuvalkodásodban, vagy ha meggondoltad: kezedet szájadra vessed.
Est qui stultus apparuit postquam elevatus est in sublime; si enim intellexisset, ori suo imposuisset manum.
33 Mert miképen a ki tejet köpül, vajat csinál; és a ki keményen fújja ki az ő orrát, vért hoz ki: úgy a ki a haragot ingerli, háborúságot szerez.
Qui autem fortiter premit ubera ad eliciendum lac exprimit butyrum; et qui vehementer emungit elicit sanguinem; et qui provocat iras producit discordias.]
