Példabeszédek 29
1 A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.
Ko ia kuo liunga lahi hono valokiʻi kae fakakekeva ʻe ia hono kia, ʻe fakaʻauha fakafokifā ia, pea ʻe ʻikai ha fakamoʻui ki ai.
2 Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.
ʻOka pule ʻae māʻoniʻoni ʻoku fiefia ai ʻae kakai: ka ʻoka maʻu ʻae pule ʻe he angahala ʻoku mamahi ai ʻae kakai.
3 A bölcseség-szerető ember megvidámítja az ő atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.
Ko ia ʻoku manako ki he poto ʻoku ne fakafiefiaʻi ʻa ʻene tamai: ka ʻoku maumauʻi ʻene koloa ʻe ia ʻoku kaumeʻa mo e kau faʻa feʻauaki.
4 A király igazsággal erősíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.
Ko e meʻa ʻi he fakamaau totonu ʻae tuʻi ʻoku fokotuʻumaʻu ai ʻae fonua: ka ko ia ʻoku ne faʻa maʻu ʻae ngaahi foaki ʻoku ne fakamalaʻia ia.
5 A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.
Ko e tangata ko ia ʻoku lea lapu ki hono kaungāʻapi, ʻoku ʻaʻau ʻe ia ʻae kupenga ki hono vaʻe.
6 A gonosz ember vétkében tőr van; az igaz pedig énekel és vígad.
Ko e fai angahala ʻae tangata angakovi ko e tauhele ia: ka ʻoku hiva mo fiefia ʻae māʻoniʻoni.
7 Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.
ʻOku tokanga ʻae māʻoniʻoni ki he masiva: ka ʻoku ʻikai tokanga ʻae angakovi ke ʻiloʻi ia.
8 A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.
ʻOku tutu ʻae kolo ʻe he kau tangata manuki; ka ʻoku taʻofi atu ʻae houhau ʻe he kakai poto.
9 Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.
Kapau ʻoku fakakikihi ʻae tangata poto mo ha tangata vale, neongo ʻene lili pe kata, ʻe ʻikai ha fiemālie ʻe tupu ai.
10 A vérszomjasak gyűlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.
ʻOku fehiʻa ki he angatonu ʻaia ʻoku fieinu ki he toto: ka ʻoku kumi hono laumālie ʻe he māʻoniʻoni.
11 Az ő egész indulatját előmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.
ʻOku fakahā ʻe he vale ʻa hono loto kotoa pē: ka ʻoku fakalaulauloto ʻe he poto ki he ʻamui:
12 A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.
Kapau ʻoku faʻa tokanga ʻaia ʻoku pule ki he ngaahi loi, ʻe hoko ʻo kovi ʻa ʻene kau tamaioʻeiki kotoa pē.
13 A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettőnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.
ʻOku faʻa fakataha pe ʻae masiva pea mo e kākā: pea ʻoku fakatou māmangia hona mata meia Sihova.
14 A mely király hűségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.
ʻE fokotuʻumaʻu ke taʻengata ʻae nofoʻa fakaʻeiʻeiki ʻoe tuʻi, ko ia ʻoku fai totonu ʻae fakamaau ki he masiva.
15 A vessző és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját.
ʻOku tupu ʻae poto mei he meʻa tā mo e valoki: ka ko e tamasiʻi ʻoku tuku pe ki heʻene faʻiteliha ʻoku ne fakamaaʻi ʻa ʻene faʻē.
16 Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.
ʻOka tupu ʻo tokolahi ʻae kakai angahala, ʻoku tupu mo e fai kovi: ka ʻe mamata ʻae māʻoniʻoni ki heʻenau hinga.
17 Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget a te lelkednek.
Ke ke tauteʻi ho foha, pea te ke fiemālie ʻiate ia: ʻio, te ne fakafiefiaʻi ho laumālie.
18 Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!
ʻOka ʻikai ʻi ai ha kikite ʻoku malaʻia ʻae kakai; ka ʻoku monūʻia ia ʻaia ʻoku fai ki he fono.
19 Csak beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.
ʻE ʻikai poto ʻae tamaioʻeiki ʻi ha lea valoki: he naʻa mo ʻene ʻiloʻi ʻe ʻikai te ne talangofua.
20 Láttál-é beszédeiben hirtelenkedő embert? a bolond felől több reménység van, hogynem a felől!
ʻOku ke mamata ki ha tangata ʻoku faʻa lea vave? ʻOku tau ʻamanaki lelei hake ki he vale ʻiate ia.
21 A ki lágyan neveli gyermekségétől fogva az ő szolgáját, végre az lesz a fiú.
Ko ia ʻoku fakahikihiki ʻa ʻene tamaioʻeiki talu ʻene kei tamasiʻi, ʻe faifai pea hoko ia ʻamui ko hono foha.
22 A haragos háborgást szerez; és a dühösködőnek sok a vétke.
ʻOku fakatupu ʻae fekeʻikeʻi ʻe he tangata faʻa ʻita, pea ʻoku lahi ʻae fai hala ʻae tangata loto fili.
23 Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer.
Ko e fielahi ʻae tangata, ʻe fakahifo ai ia ki lalo; ka ʻe poupou hake ʻae laumālie ʻoe angavaivai ʻaki ʻae ongoongolelei.
24 A ki osztozik a lopóval, gyűlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.
Ko ia ʻoku kaumeʻa mo e kaihaʻa ʻoku fehiʻa ia ki hono laumālie ʻoʻona: pea ʻoku fanongo ʻe ia ki he kape, ka ʻe ʻikai te ne fakahā ia.
25 Az emberektől való félelem tőrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.
Ko e manavahē ki ha tangata, ʻoku hoko ia ko e tauhele: ka ʻe moʻui pe ia ʻaia ʻoku falala kia Sihova.
26 Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól van kinek-kinek ítélete.
ʻOku kumi ʻe he tokolahi ki he loto lelei ʻo ia ʻoku pule; ka ʻoku meia Sihova ʻae fakamaau ki he tangata taki taha.
27 Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.
Ko e tangata taʻefaitotonu ʻoku fakalielia ia ki he angatonu. Pea ko ia ʻoku fai totonu ʻi hono hala ʻoku fakalielia ia ki he angahala.
