Példabeszédek 29
1 A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.
Човек који по карању остаје тврдоглав, уједанпут ће пропасти, да неће бити лека.
2 Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.
Кад се умножавају праведници, весели се народ; а кад влада безбожник, уздише народ.
3 A bölcseség-szerető ember megvidámítja az ő atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.
Ко љуби мудрост, весели оца свог; а ко се дружи с курвама, расипа своје добро.
4 A király igazsággal erősíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.
Цар правдом подиже земљу; а ко узима мито, сатире је.
5 A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.
Ко ласка пријатељу свом, разапиње мрежу ногама његовим.
6 A gonosz ember vétkében tőr van; az igaz pedig énekel és vígad.
У греху је злог човека замка, а праведник пева и весели се.
7 Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.
Праведник разуме парбу невољних, а безбожник не мари да зна.
8 A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.
Подсмевачи распаљују град, а мудри утишавају гнев.
9 Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.
Мудар човек кад се пре с лудим, или се срдио или смејао, нема мира.
10 A vérszomjasak gyűlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.
Крвопије мрзе на безазленога, а прави се брину за душу његову.
11 Az ő egész indulatját előmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.
Сав гнев свој излива безумник, а мудри уставља га натраг.
12 A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.
Који кнез слуша лажне речи, све су му слуге безбожне.
13 A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettőnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.
Сиромах и који даје на добит сретају се; обојици Господ просветљује очи.
14 A mely király hűségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.
Који цар право суди сиромасима, његов ће престо стајати довека.
15 A vessző és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját.
Прут и кар дају мудрост, а дете пусто срамоти матер своју.
16 Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.
Кад се умножавају безбожници, умножавају се греси, а праведници ће видети пропаст њихову.
17 Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget a te lelkednek.
Карај сина свог, и смириће те, и учиниће милину души твојој.
18 Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!
Кад нема утваре, расипа се народ; а ко држи закон, благо њему!
19 Csak beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.
Речима се не поправља слуга, јер ако и разуме, опет не слуша.
20 Láttál-é beszédeiben hirtelenkedő embert? a bolond felől több reménység van, hogynem a felől!
Јеси ли видео човека наглог у беседи својој? Више има надања од безумног него од њега.
21 A ki lágyan neveli gyermekségétől fogva az ő szolgáját, végre az lesz a fiú.
Ако ко мази слугу од малена, он ће најпосле бити син.
22 A haragos háborgást szerez; és a dühösködőnek sok a vétke.
Гневљив човек замеће свађу, и ко је напрасит, много греши.
23 Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer.
Охолост понижује човека, а ко је смеран духом, добија славу.
24 A ki osztozik a lopóval, gyűlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.
Ко дели с лупежем, мрзи на своју душу, чује проклетство и не проказује.
25 Az emberektől való félelem tőrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.
Страшљив човек меће себи замку; а ко се у Господа узда, биће у високом заклону.
26 Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól van kinek-kinek ítélete.
Многи траже лице владаочево, али је од Господа суд свакоме.
27 Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.
Праведнима је мрзак неправедник, а безбожнику је мрзак ко право ходи.
