< Példabeszédek 29 >

1 A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.
O homem que muitas vezes repreendido endurece a cerviz de repente será quebrantado sem que haja cura.
2 Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.
Quando os justos se engrandecem, o povo se alegra, mas quando o ímpio domina o povo suspira.
3 A bölcseség-szerető ember megvidámítja az ő atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.
O homem que ama a sabedoria alegra a seu pai, mas o companheiro de prostitutas desperdiça a fazenda.
4 A király igazsággal erősíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.
O rei com juízo sustem a terra, mas o amigo de peitas a transtorna.
5 A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.
O homem que lisongeia a seu próximo, arma uma rede aos seus passos.
6 A gonosz ember vétkében tőr van; az igaz pedig énekel és vígad.
Na transgressão do homem mau há laço, mas o justo jubila e se alegra.
7 Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.
Informa-se o justo da causa dos pobres, mas o ímpio não compreende o conhecimento.
8 A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.
Os homens escarnecedores abrazam a cidade, mas os sábios desviam a ira.
9 Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.
O homem sábio que pleiteia com o tolo, quer se turbe quer se ria, não terá descanço.
10 A vérszomjasak gyűlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.
Os homens sanguinolentos aborrecem ao sincero, mas os retos procuram o seu bem.
11 Az ő egész indulatját előmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.
Todo o seu espírito profere o tolo, mas o sábio o encobre e reprime.
12 A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.
O governador que dá atenção às palavras mentirosas, achará que todos os seus servos são ímpios.
13 A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettőnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.
O pobre e o usurário se encontram, e o Senhor alumia os olhos de ambos.
14 A mely király hűségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.
O rei, que julga os pobres conforme a verdade, firmará o seu trono para sempre.
15 A vessző és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját.
A vara e a repreensão dão sabedoria, mas o rapaz entregue a si mesmo envergonha a sua mãe.
16 Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.
Quando os ímpios se multiplicam, multiplicam-se as transgressões, mas os justos verão a sua queda.
17 Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget a te lelkednek.
Castiga a teu filho, e te fará descançar; e dará delícias à tua alma.
18 Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!
Não havendo profecia, o povo fica dissoluto; porém o que guarda a lei esse é bem-aventurado:
19 Csak beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.
O servo se não emendará com palavras, porque, ainda que te entenda, todavia não responderá.
20 Láttál-é beszédeiben hirtelenkedő embert? a bolond felől több reménység van, hogynem a felől!
Tens visto um homem arremessado nas suas palavras? maior esperança há dum tolo do que dele.
21 A ki lágyan neveli gyermekségétől fogva az ő szolgáját, végre az lesz a fiú.
Quando alguém cria delicadamente o seu servo desde a mocidade, por derradeiro quererá ser seu filho.
22 A haragos háborgást szerez; és a dühösködőnek sok a vétke.
O homem iracundo levanta contendas; e o furioso multiplica as transgressões.
23 Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer.
A soberba do homem o abaterá, mas o humilde de espírito reterá a glória.
24 A ki osztozik a lopóval, gyűlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.
O que tem parte com o ladrão aborrece a sua própria alma: ouve maldições, e não o denúncia.
25 Az emberektől való félelem tőrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.
O temor do homem armará laços, mas o que confia no Senhor será posto em alto retiro.
26 Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól van kinek-kinek ítélete.
Muitos buscam a face do príncipe, mas o juízo de cada um vem do Senhor.
27 Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.
Abominação é para os justos o homem iníquo, mas abominação é para o ímpio o de retos caminhos.

< Példabeszédek 29 >