Példabeszédek 29

1 A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.

Haitoañe aniany, tsy amañ’aoly, ty gan-katoke beteke endahañe.

2 Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.

Ie miraorao o vantañeo, mirebeke ondatio, fa ie mifehe ty lo-tsereke, miñeoñeoñe ondatio.

3 A bölcseség-szerető ember megvidámítja az ő atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.

Mahaehak’ an-drae t’indaty mikoko hihitse, fe mampianto vara ty mpiaman-tsimirirañe.

4 A király igazsággal erősíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.

Ampijadoña’ i mpanjakay an-katò ty tane’e, fe mihotrake t’ie mandrambe vokàñe.

5 A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.

Mandafike harato ho am-pandia’e eo t’indaty mitsiriry rañetse.

6 A gonosz ember vétkében tőr van; az igaz pedig énekel és vígad.

Fiolàñe ty mamandrike i lo-tserekey, fe misabo naho mirebeke ty mahity.

7 Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.

Haoñe’ ty vantañe ty zo’ o rarakeo, fe tsy apota’ i lo-tserekey i hilala zay.

8 A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.

Mamofotse ty rova, ondaty mañivañivao, fe mampivio-kabosehañe o mahihitseo.

9 Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.

Ie mifandietse ami’ty dagola ty mahihitse, le ifanampea’ ty filoroloroañe naho fanivetiveañe tsy mijihetse.

10 A vérszomjasak gyűlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.

Heje’ o mpampiori-dioo ty vañoñe; le i vantañey, paia’ iareo ty fiai’e.

11 Az ő egész indulatját előmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.

Fonga abora’ i dagolay ty tro’e, fe kalaña’ i mahihitsey am-pianjiñañe ao ty aze.

12 A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.

Ie mañaom-bande ty mpifehe, miha raty iaby o roandria’eo.

13 A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettőnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.

Ty fihambaña’ i rarakey naho o mpamorekekeo: Iehovà ty mañazava ty fihaino’ i roe rey.

14 A mely király hűségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.

Ie mizaka o rarakeo an-kahiti’e ty mpanjaka, le hijadoñe kitro añ’afe’e i fiambesa’ey.

15 A vessző és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját.

Mpanolo-hihitse ty kobay naho ty endake, fe manalatse rene ty anake manao tsidaredare.

16 Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.

Ie mionjoñe o tsivokatseo, mitombo ty fiolàñe, fe ho sambae’ i vañoñey ty fifotsaha’ iareo.

17 Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget a te lelkednek.

Lilovo ty ana’o, le hampanintsiña’e, vaho hampinembanembae’e ty arofo’o.

18 Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!

Ie po-aroñarom-pitokiañe, le hahifi’ ondatio añe ty filieram-batañe, haha ka ze mahatan-Kàke.

19 Csak beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.

Tsy mahafanoro ty ondevo t’ie saontsieñe avao, ndra te azo’e tsy haoñe’e.

20 Láttál-é beszédeiben hirtelenkedő embert? a bolond felől több reménység van, hogynem a felől!

Inao t’indaty taentaeneñe am-pisaontsi’e, bey fitamàñe ty dagola te ama’e.

21 A ki lágyan neveli gyermekségétől fogva az ő szolgáját, végre az lesz a fiú.

I mañaonkaom-pitoroñe boak’amy faha-ajaja’eiy, ro hanjo aze mpandova am-para’e.

22 A haragos háborgást szerez; és a dühösködőnek sok a vétke.

Mpitrobo fitribahañe ty boseke, vaho lako fiolàñe ty mpidabadoa.

23 Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer.

Mamotsake ondaty ty habohaboha’e, fe asiñeñe ty mpireke añ’arofo.

24 A ki osztozik a lopóval, gyűlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.

Malaim-batañe ty mpireketse ami’ty mpampikametse, tsanoña’e i sisìy, f’ie tsy mitalily.

25 Az emberektől való félelem tőrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.

Miafara ho fandrike ty fihembañañe ama’ ondaty; fe honjoneñe ty miato am’ Iehovà.

26 Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól van kinek-kinek ítélete.

Maro ty mipay ty fañisoham-pifehe, fa Iehovà ro ahazoa’ t’indaty to.

27 Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.

Tiva amo vañoñeo t’indaty tsy to; fe veta amy lo-tserekey ty vantañe am-pañaveloa’e.