Példabeszédek 29
1 A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.
Iza'o rama'a zupama azeri fatgoma hanaza kema ontahino eritrenimo'a, ame huno havizantafa hanige'za, azeri fatgo hugara osugahaze.
2 Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.
Fatgo vahe'mo'zama kvama manizage'za, mika vahe'mo'za muse nehaze. Hianagi kefo vahe'mo'zama kegavama hazage'za, zamarimpa kna nehu'za, kragi neraze.
3 A bölcseség-szerető ember megvidámítja az ő atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.
Ama' antahi'zama avesintea ne'mofo nefa'a muse nehie. Hianagi savri a'enema tagroteno nemanimo'a, fenoma'a atre vaganere.
4 A király igazsággal erősíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.
Fatgo avu'ava ene kini ne'mofo kuma'mo'a, oti hanavetigahie. Hianagi masavema ami kazigati'ma ami'naza zagoma eri ne'mo'a, kuma'amofona eri haviza hugahie.
5 A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.
Tava'o zamire'ma mani'nesia vahe'ma rezmatga hu'za masave kema huzmantaza zamo'a, zamagra'a kama nevazafi kuko anteankna nehaze.
6 A gonosz ember vétkében tőr van; az igaz pedig énekel és vígad.
Kefo vahe'mofona krifumo azeriankna huno kumimo'a azenerianagi, fatgo vahe'mo'za zagame hu'za muse nehaze.
7 Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.
Fatgo vahe'mo'za zamunte omne vahe'mofo nomani'zankura antahi nezamiza kegava hunezmantaze. Hianagi kefo vahe'mo'za, anara nosaze.
8 A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.
Vahe'ma huhavizama huzamante vahe'mo'za ra kumapi tevea taginteankna nehaze. Hianagi ama' antahi'zane vahe'mo'za, haframa hu'zana eri amane nehaze.
9 Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.
Ama' antahi'zane vahe'mo'ma neginagi vahe'ma keagarema avrentesiana, ana neginagi ne'mo'a, arimpa ahentege ana ke'arera ki'za zokago ke nehanigeno zanarimpa fru'zana omanegosie.
10 A vérszomjasak gyűlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.
Vahe'ma zamahe fri vahe'mo'za, hazenkezmi omane vahekura zamavesra hunezmantaze. Hianagi fatgo vahe'mo'za, hazenkezmi omane vahe'ma zamazeri so'ema hanaza zanku nentahize.
11 Az ő egész indulatját előmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.
Neginagi vahe'mo'za zamarimpa he'zana azerirava nosazanagi, ama' antahi'zane vahe'mo'za, zamarimpa ahe'zana azerirava nehaze.
12 A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.
Kva ne'mo'ma havigemofoma amage'ma antesiana, mika eri'za vahe'amo'za haviza hugahaze.
13 A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettőnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.
Amunte omane vahe'ene, knama nezamiza vahe'enena, Ra Anumzamo'a ana taregamokiznima magozahu'zama, zanami'neana zanavuma ke'za zanamine.
14 A mely király hűségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.
Zamunte omne vahe'ma fatgo huno refakoma huzmantesia kini ne'mo'a, za'za kna kinia manino vugahie.
15 A vessző és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját.
Mofavrema kanoma amino azeri fatgoma hu'zamo'a, ana mofavrea ama' antahi'za amigahie. Hianagi kanoma amino azeri fatgo osu mofavremo'a, nererana agaze eri nemie.
16 Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.
Kefo zamavu'zmava'ene vahe'mo'za kvama manizageno'a, kefo avu'ava zamo'a ra huno marenerie. Hianagi fatgo vahe'mo'za mani'ne'za nezamagesage'za evurami'za haviza hugahaze.
17 Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget a te lelkednek.
Mofavreka'a avumro antenka, azeri fatgoma hanankeno knare avu'ava'ma hanigenka, karimpa fru nehina muse hugahane.
18 Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!
Ra Anumzamo'ma henkama fore'ma hania zanku'ma, eri ama huno kasnampa kema ozamasmisige'za, vahe'mo'za savri hu'za magoke kantera omanigosaze. Hianagi iza'o kasegema amage'ma antesimo'a, muse hugahie.
19 Csak beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.
Kazokzo eri'za vahe'mofona kegera hunka azeri antefatgo osugahane. Na'ankure ana kea antahi ama' hugahianagi, ana kemofona amagera anteno anazana osugahie.
20 Láttál-é beszédeiben hirtelenkedő embert? a bolond felől több reménység van, hogynem a felől!
Zamagesa ontahi ame'ama kema nehaza vahera nezamagano? E'i ana vahera neginagi zamavu'zamava'ma nehaza vahe'mo'za zamaza hu'zama erisaza kamo'a zamagetere'ne.
21 A ki lágyan neveli gyermekségétől fogva az ő szolgáját, végre az lesz a fiú.
Osi'ma mani'nesigenka maka'zama hugnareke'ma hunte'nesana eri'za ne'mo'a, henka'a kazeri haviza hugahie.
22 A haragos háborgást szerez; és a dühösködőnek sok a vétke.
Arimpama ahe vahemo ha'ma hu'zana eri agafa nehie. Hagi ame huno rimpa ahe vahe'mo'a, rama'a kumi nehie.
23 Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer.
Zamavufga eri antesga hu vahe'mo'za evuramigahaze. Hianagi zamavufagama anteramiza mani vahe'mo'za, ra zamagi erigahaze.
24 A ki osztozik a lopóval, gyűlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.
Kumzafa vahe'enema tragoteno manisimo'a, agra'a azeri haviza nehie. Keaga refakohu tratetima antahigesankeno huama'ma hanige'za kana amigahaze. Hagi huamama osniana, Anumzamo'a azeri haviza hugahie.
25 Az emberektől való félelem tőrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.
Vahe'mofoma koroma huntesanana, kagra'a krifu anaginentane. Hianagi iza'o Ra Anumzamofonte'ma amentintima hanimofona, agu'vazinkeno knare huno manigahie.
26 Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól van kinek-kinek ítélete.
Rama'a vahe'mo'za kva vahe zamimozama zamavesima zamantesaza zanku zamavu'zmavara nehazanagi, Ra Anumzamo refako huno nege.
27 Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.
Fatgo vahe'mo'za kefo vahekura zamavesra hu'za zamago atenezmantaze. Hianagi kefo vahe'mo'za fatgo zmavuzmava'ene vahekura, zamavesra hu'za zamago'atenezmantaze.
