Példabeszédek 29

1 A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.

A feddés embere, a ki megkeményíti nyakát, hirtelen fog megtöretni és nincs gyógyulás.

2 Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.

Midőn sokasodnak az igazak, örül a nép; de midőn uralkodik a gonosz, nyög a nép.

3 A bölcseség-szerető ember megvidámítja az ő atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.

Ember, ki bölcsességet szeret, megörvendezteti atyját, de a ki parázna nőkkel társul, elveszíti a vagyont.

4 A király igazsággal erősíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.

A király jog által fennállást ad az országnak, de az adók embere lerombolja.

5 A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.

Férfi, ki hízeleg felebarátjának, hálót terít ki lábainak.

6 A gonosz ember vétkében tőr van; az igaz pedig énekel és vígad.

Rossz ember büntettében tőr van, de az igaz ujjong és örül.

7 Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.

Ismeri az igaz a szegények jogát, a gonosz nem érti meg a tudást.

8 A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.

A csúfolás emberei fölszítják a várost, de a bölcsek lecsillapítják a haragot.

9 Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.

Bölcs ember, ki pörösködik oktalan emberrel, akár háborog, akár mosolyog, nincs nyugta.

10 A vérszomjasak gyűlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.

A vérontás emberei gyűlölik a gáncstalant, és az egyenesek gondoskodnak lelkükről.

11 Az ő egész indulatját előmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.

Egész indulatát szabadon engedi a balga, de a bölcs utoljára lecsendesíti.

12 A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.

Uralkodó, ki hazug szóra figyel, annak szolgái mind gonoszok.

13 A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettőnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.

Szegény és elnyomás embere találkoztak, mindkettejük szemeinek megvilágosítója az Örökkévaló.

14 A mely király hűségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.

Király, ki igazsággal ítéli a szegényeket, annak trónja mindenkorra megszilárdul.

15 A vessző és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját.

Vessző és intés bölcsességet ad, de a szabadjára eresztett fiú szégyent hoz anyjára.

16 Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.

Midőn megsokasodnak a gonoszok, sokasodik a bűn, de az igazak meglátják elestüket.

17 Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget a te lelkednek.

Fenyítsd fiadat és nyugalmat ad neked, és gyönyöröket szerez lelkednek.

18 Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!

Látomás nélkül elvadul a nép, de a ki megőrzi a tant, boldog az!

19 Csak beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.

Szavak által nem okul a szolga, mert érti ugyan, de nincs felelet.

20 Láttál-é beszédeiben hirtelenkedő embert? a bolond felől több reménység van, hogynem a felől!

Láttál embert, ki hirtelenkedik beszédében; inkább van a balgának reménye, mint neki.

21 A ki lágyan neveli gyermekségétől fogva az ő szolgáját, végre az lesz a fiú.

Ki elkényezteti ifjúkortól fogva szolgáját, a végén az úrfivá lesz.

22 A haragos háborgást szerez; és a dühösködőnek sok a vétke.

Haragos ember viszályt gerjeszt, és indulatos embernél sok a bűntett.

23 Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer.

Az ember büszkesége megalázza őt, de az alázatos lelkű szert tesz tiszteletre.

24 A ki osztozik a lopóval, gyűlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.

Ki tolvajjal osztozkodik, gyűlöli a lelkét; esküt hall, de nem vallhat.

25 Az emberektől való félelem tőrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.

Az ember rettegése tőrt szerez, de ki az Örökkévalóban bízik, megótalmaztatik.

26 Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól van kinek-kinek ítélete.

Sokan keresik fel az uralkodó színét, de az Örökkévalótól van az ember igaza.

27 Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.

Az igazak utálata a jogtalanság embere és a gonosznak utálata az egyenes útu.