Példabeszédek 29
1 A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.
Kuritusta saanut mies, joka niskurina pysyy, rusennetaan äkisti, eikä apua ole.
2 Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.
Hurskaitten enentyessä kansa iloitsee, mutta jumalattoman hallitessa kansa huokaa.
3 A bölcseség-szerető ember megvidámítja az ő atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.
Viisautta rakastavainen on isällensä iloksi, mutta porttojen seuratoveri hävittää varansa.
4 A király igazsággal erősíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.
Oikeudella kuningas pitää maan pystyssä, mutta verojen kiskoja sen hävittää.
5 A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.
Mies, joka lähimmäistään liehakoitsee, virittää verkon hänen askeleilleen.
6 A gonosz ember vétkében tőr van; az igaz pedig énekel és vígad.
Pahalle miehelle on oma rikos paulaksi, mutta vanhurskas saa riemuita ja iloita.
7 Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.
Vanhurskas tuntee vaivaisten asian, mutta jumalaton ei siitä mitään ymmärrä.
8 A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.
Pilkkaajat kaupungin villitsevät, mutta viisaat hillitsevät vihan.
9 Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.
Viisas mies kun käräjöi hullun miehen kanssa, niin tämä reutoo ja nauraa eikä asetu.
10 A vérszomjasak gyűlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.
Murhamiehet vihaavat nuhteetonta, oikeamielisten henkeä he väijyvät.
11 Az ő egész indulatját előmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.
Tyhmä purkaa kaiken sisunsa, mutta viisas sen viimein tyynnyttää.
12 A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.
Hallitsija, joka kuuntelee valhepuheita, saa palvelijoikseen pelkkiä jumalattomia.
13 A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettőnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.
Köyhä ja sortaja kohtaavat toisensa; kumpaisenkin silmille Herra antaa valon.
14 A mely király hűségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.
Kuninkaalla, joka tuomitsee vaivaisia oikein, on valtaistuin iäti vahva.
15 A vessző és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját.
Vitsa ja nuhde antavat viisautta, mutta kuriton poika on äitinsä häpeä.
16 Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.
Kun jumalattomat lisääntyvät, lisääntyy rikos, mutta vanhurskaat saavat nähdä, kuinka he kukistuvat.
17 Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget a te lelkednek.
Kurita poikaasi, niin hän sinua virvoittaa ja sielullesi herkkuja tarjoaa.
18 Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!
Missä ilmoitus puuttuu, siinä kansa käy kurittomaksi; autuas se, joka noudattaa lakia.
19 Csak beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.
Ei ota palvelija sanoista ojentuakseen: hän kyllä ymmärtää, mutta ei tottele.
20 Láttál-é beszédeiben hirtelenkedő embert? a bolond felől több reménység van, hogynem a felől!
Näet miehen, kärkkään puhumaan-enemmän on toivoa tyhmästä kuin hänestä.
21 A ki lágyan neveli gyermekségétől fogva az ő szolgáját, végre az lesz a fiú.
Jos palvelijaansa nuoresta pitäen hemmottelee, tulee hänestä lopulta kiittämätön.
22 A haragos háborgást szerez; és a dühösködőnek sok a vétke.
Pikavihainen mies nostaa riidan, ja kiukkuinen tulee rikkoneeksi paljon.
23 Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer.
Ihmisen alentaa hänen oma ylpeytensä, mutta alavamielinen saa kunnian.
24 A ki osztozik a lopóval, gyűlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.
Joka käy osille varkaan kanssa, se sieluansa vihaa; hän kuulee vannotuksen, mutta ei ilmaise mitään.
25 Az emberektől való félelem tőrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.
Ihmispelko panee paulan, mutta Herraan luottavainen on turvattu.
26 Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól van kinek-kinek ítélete.
Hallitsijan suosiota etsivät monet, mutta Herralta tulee miehelle oikeus.
27 Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.
Vääryyden mies on vanhurskaille kauhistus, ja oikean tien kulkija on kauhistus jumalattomalle.
