Példabeszédek 29
1 A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.
Hvo Nakken gør stiv, skønt revset tit, han knuses brat uden Lægedom.
2 Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.
Er der mange retfærdige, glædes Folket, men raader de gudløse, sukker Folket.
3 A bölcseség-szerető ember megvidámítja az ő atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.
Hvo Visdom elsker, glæder sin Fader, hvo Skøger omgaas, bortødsler Gods.
4 A király igazsággal erősíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.
Kongen grundfæster Landet med Ret, en Udsuger lægger det øde.
5 A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.
Mand, der smigrer sin Næste, breder et Net for hans Fod.
6 A gonosz ember vétkében tőr van; az igaz pedig énekel és vígad.
I sin Brøde hildes den onde, den retfærdige jubler af Glæde.
7 Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.
Den retfærdige kender de ringes Retssag; den gudløse skønner intet.
8 A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.
Spottere ophidser Byen, men Vismænd, de stiller Vrede.
9 Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.
Gaar Vismand i Rette med Daare, vredes og ler han, alt preller af.
10 A vérszomjasak gyűlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.
De blodtørstige hader lydefri Mand, de retsindige tager sig af ham.
11 Az ő egész indulatját előmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.
En Taabe slipper al sin Voldsomhed løs, Vismand stiller den omsider.
12 A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.
En Fyrste, som lytter til Løgnetale, faar lutter gudløse Tjenere.
13 A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettőnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.
Fattigmand og Blodsuger mødes, HERREN giver begges Øjne Glans.
14 A mely király hűségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.
En Konge, der dømmer de ringe med Ret, hans Trone staar fast evindelig.
15 A vessző és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját.
Ris og Revselse, det giver Visdom, uvorn Dreng gør sin Moder Skam.
16 Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.
Bliver mange gudløse, tiltager Synd; retfærdige ser med Fryd deres Fald.
17 Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget a te lelkednek.
Tugt din Søn, saa kvæger han dig og bringer din Sjæl, hvad der smager.
18 Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!
Uden Syner forvildes et Folk; salig den, der vogter paa Loven.
19 Csak beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.
Med Ord lader Træl sig ikke tugte, han fatter dem vel, men adlyder ikke.
20 Láttál-é beszédeiben hirtelenkedő embert? a bolond felől több reménység van, hogynem a felől!
Ser du en Mand, der er hastig til Tale, for en Taabe er der snarere Haab end for ham.
21 A ki lágyan neveli gyermekségétől fogva az ő szolgáját, végre az lesz a fiú.
Forvænner man sin Træl fra ung, vil han til sidst være Herre.
22 A haragos háborgást szerez; és a dühösködőnek sok a vétke.
Hidsig Mand vækker Strid, vredladen Mand gør megen Synd.
23 Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer.
Et Menneskes Hovmod ydmyger ham, den ydmyge opnaar Ære.
24 A ki osztozik a lopóval, gyűlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.
Hæleren hader sit Liv, han hører Forbandelsen, men melder intet.
25 Az emberektől való félelem tőrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.
Frygt for Mennesker leder i Snare, men den, der stoler paa HERREN, er bjærget.
26 Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól van kinek-kinek ítélete.
Mange søger en Fyrstes Gunst; Mands Ret er dog fra HERREN.
27 Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.
Urettens Mand er retfærdiges Gru, hvo redeligt vandrer, gudløses Gru.
