< Példabeszédek 29 >
1 A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.
人屢次受責罰,仍然硬着頸項; 他必頃刻敗壞,無法可治。
2 Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.
義人增多,民就喜樂; 惡人掌權,民就歎息。
3 A bölcseség-szerető ember megvidámítja az ő atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.
愛慕智慧的,使父親喜樂; 與妓女結交的,卻浪費錢財。
4 A király igazsággal erősíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.
王藉公平,使國堅定; 索要賄賂,使國傾敗。
5 A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.
諂媚鄰舍的, 就是設網羅絆他的腳。
6 A gonosz ember vétkében tőr van; az igaz pedig énekel és vígad.
惡人犯罪,自陷網羅; 惟獨義人歡呼喜樂。
7 Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.
義人知道查明窮人的案; 惡人沒有聰明,就不得而知。
8 A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.
褻慢人煽惑通城; 智慧人止息眾怒。
9 Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.
智慧人與愚妄人相爭, 或怒或笑,總不能使他止息。
10 A vérszomjasak gyűlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.
好流人血的,恨惡完全人, 索取正直人的性命。
11 Az ő egész indulatját előmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.
愚妄人怒氣全發; 智慧人忍氣含怒。
12 A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.
君王若聽謊言, 他一切臣僕都是奸惡。
13 A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettőnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.
貧窮人、強暴人在世相遇; 他們的眼目都蒙耶和華光照。
14 A mely király hűségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.
君王憑誠實判斷窮人; 他的國位必永遠堅立。
15 A vessző és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját.
杖打和責備能加增智慧; 放縱的兒子使母親羞愧。
16 Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.
惡人加多,過犯也加多, 義人必看見他們跌倒。
17 Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget a te lelkednek.
管教你的兒子,他就使你得安息, 也必使你心裏喜樂。
18 Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!
沒有異象,民就放肆; 惟遵守律法的,便為有福。
19 Csak beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.
只用言語,僕人不肯受管教; 他雖然明白,也不留意。
20 Láttál-é beszédeiben hirtelenkedő embert? a bolond felől több reménység van, hogynem a felől!
你見言語急躁的人嗎? 愚昧人比他更有指望。
21 A ki lágyan neveli gyermekségétől fogva az ő szolgáját, végre az lesz a fiú.
人將僕人從小嬌養, 這僕人終久必成了他的兒子。
22 A haragos háborgást szerez; és a dühösködőnek sok a vétke.
好氣的人挑啟爭端; 暴怒的人多多犯罪。
23 Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer.
人的高傲必使他卑下; 心裏謙遜的,必得尊榮。
24 A ki osztozik a lopóval, gyűlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.
人與盜賊分贓,是恨惡自己的性命; 他聽見叫人發誓的聲音,卻不言語。
25 Az emberektől való félelem tőrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.
懼怕人的,陷入網羅; 惟有倚靠耶和華的,必得安穩。
26 Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól van kinek-kinek ítélete.
求王恩的人多; 定人事乃在耶和華。
27 Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.
為非作歹的,被義人憎嫌; 行事正直的,被惡人憎惡。