Példabeszédek 29
1 A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.
Thuitaek pacoengah doeh angmah ih tahnong amtaksak kami loe, hoih thai ai, amrohaih to tong roep tih.
2 Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.
Katoeng kami ukhaih kaa tawnh naah, kaminawk anghoe o; toe kahoih ai kami mah uk naah loe kaminawk palungset o.
3 A bölcseség-szerető ember megvidámítja az ő atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.
Palunghahaih koeh kami loe ampa to anghoesak; toe tangzat zaw nongpata hoi angkom kami loe a tawnh ih hmuen to pasaeng boih.
4 A király igazsággal erősíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.
Toenghaih hoiah prae uk siangpahrang loe prae to caksak; toe bokhaih tangqum paekhaih koeh kami loe a prae to amtimsak.
5 A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.
A imtaeng pakoeh kami loe angmah aman hanah palok payang kami ah oh.
6 A gonosz ember vétkében tőr van; az igaz pedig énekel és vígad.
Kasae kami loe a zaehaih pongah amanh; toe katoeng kami loe anghoehaih hoiah laa to sak.
7 Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.
Katoeng kami loe kamtangnawk hanah khopoek pae; toe kahoih ai kami loe tidoeh dawncang ai.
8 A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.
Minawk khet patoek kami loe vangpui to hmai angqongsak; toe palungha kami loe palungphuihaih to dipsak.
9 Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.
Palungha hoi kamthu loe lam nawnto a caeh hoi naah, kamthu loe palungphuihaih hoiah maw, to tih ai boeh loe pahnuihaih hoiah maw om cadoeh, monghaih roe tawn mak ai.
10 A vérszomjasak gyűlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.
Minawk athii palong koeh kami loe katoeng kami to hnukma; toe katoeng kami loe minawk hinghaih to khet pae.
11 Az ő egész indulatját előmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.
Kamthu loe a poekhaih to taphong boih; toe palungha kami loe atue pha ai karoek to angphat.
12 A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.
Ukkung mah amsawnlok to tahngai nahaeloe, a toksah tamnanawk boih loe kasae kami ah ni oh o.
13 A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettőnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.
Kamtang hoi aling thaih kami anghmonghaih loe hae tiah oh; Angraeng mah ni nihnik hanah mik aanghaih to paek hmaek.
14 A mely király hűségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.
Siangpahrang mah kamtang to toenghaih hoiah lokcaek nahaeloe, angmah ih angraeng tangkhang to cak poe tih.
15 A vessző és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját.
Thuitaekhaih cung mah palunghahaih to paek; toe prawt sut ih caa mah loe amno to ahmin setsak.
16 Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.
Kasae kami pung naah, zaehaih doeh pung; toe katoeng kami mah loe nihcae amtimhaih to hnuk.
17 Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget a te lelkednek.
Na caa to thuitaek ah, to tih nahaeloe anih mah poek monghaih to na paek tih; ue, anih mah poeknawmhaih to na paek tih.
18 Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!
Angzo han koi hmuen hnukhaih om ai ah loe kaminawk amro o; toe patuk ih lok pazui kami loe tahamhoih.
19 Csak beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.
Tamna loe kahoih lok khue hoi thuitaek han om ai; anih loe lok to thaih, toe thai ai baktiah om tih.
20 Láttál-é beszédeiben hirtelenkedő embert? a bolond felől több reménység van, hogynem a felől!
Poek het ai ah karangah lok apae kami to na hnuk maw? To kami pongah loe kamthu to oepthoh kue.
21 A ki lágyan neveli gyermekségétől fogva az ő szolgáját, végre az lesz a fiú.
Tamna to nawkta nathuem hoiah kahoih ah khetzawn nahaeloe, hnukkhuem ah angmah ih caa ah angcoeng tih.
22 A haragos háborgást szerez; és a dühösködőnek sok a vétke.
Palungphui thaih kami mah angzoehhaih to tacawtsak, poek amthueng kami loe zaehaih sak pop.
23 Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer.
Amoekhaih mah kami to krahsak tathuk tih; toe kami tlim ah khosakhaih loe pakoehhaih ah oh.
24 A ki osztozik a lopóval, gyűlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.
Kamqu hoi amyok kami loe a hinghaih to hnukma; anih mah kasae thuihaih lok to thaih, toe taphong han zit.
25 Az emberektől való félelem tőrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.
Kami zithaih loe kami hanah patung ih dongh ah oh; toe Angraeng oep kami loe ngancuem tih.
26 Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól van kinek-kinek ítélete.
Kami paroeai mah ukkung koehhaih to pakrong o; toe kami loe Angraeng khae hoiah ni toenghaih to hnuk.
27 Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.
Katoeng kami mah toeng ai kami to panuet; katoeng ai kami mah toenghaih hoi khosah kami to panuet toengh.
