Példabeszédek 28
1 Minden istentelen fut, ha senki nem üldözi is; az igazak pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak.
Fugit impius, nemine persequente: iustus autem quasi leo confidens, absque terrore erit.
2 Az ország bűne miatt sok annak a fejedelme; az eszes és tudós ember által pedig hosszabbodik fennállása.
Propter peccata terræ multi principes eius: et propter hominis sapientiam, et horum scientiam quæ dicuntur, vita ducis longior erit.
3 A szegény emberből támadott elnyomója a szegényeknek hasonló a pusztító esőhöz, mely nem hágy kenyeret.
Vir pauper calumnians pauperes, similis est imbri vehementi, in quo paratur fames.
4 A kik elhagyják a törvényt, dicsérik a latrokat; de a kik megtartják a törvényt, harczolnak azokkal.
Qui derelinquunt legem, laudant impium: qui custodiunt, succenduntur contra eum.
5 A gonoszságban élő emberek nem értik meg az igazságot; a kik pedig keresik az Urat, mindent megértenek.
Viri mali non cogitant iudicium: qui autem inquirunt Dominum, animadvertunt omnia.
6 Jobb a szegény, a ki jár tökéletesen, mint a kétfelé sántáló istentelen, a ki gazdag.
Melior est pauper ambulans in simplicitate sua, quam dives in pravis itineribus.
7 A ki megőrzi a törvényt, eszes fiú az; a ki pedig társalkodik a dobzódókkal, gyalázattal illeti atyját.
Qui custodit legem, filius sapiens est: qui autem comessatores pascit, confundit patrem suum.
8 A ki öregbíti az ő marháját kamattal és uzsorával, annak gyűjt, a ki könyörül a szegényeken.
Qui coacervat divitias usuris et fœnore, liberali in pauperes congregat eas.
9 Valaki elfordítja az ő fülét a törvénynek hallásától, annak könyörgése is útálatos.
Qui declinat aures suas ne audiat legem, oratio eius erit execrabilis.
10 A ki elcsábítja az igazakat gonosz útra, vermébe maga esik bele; a tökéletesek pedig örökség szerint bírják a jót.
Qui decipit iustos in via mala, in interitu suo corruet: et simplices possidebunt bona eius.
11 Bölcs az ő maga szemei előtt a gazdag ember; de az eszes szegény megvizsgálja őt.
Sapiens sibi videtur vir dives: pauper autem prudens scrutabitur eum.
12 Mikor örvendeznek az igazak, nagy ékesség az; mikor pedig az istentelenek feltámadnak, keresni kell az embert.
In exultatione iustorum multa gloria est: regnantibus impiis ruinæ hominum.
13 A ki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; a ki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer.
Qui abscondit scelera sua, non dirigetur: qui autem confessus fuerit, et reliquerit ea, misericordiam consequetur.
14 Boldog ember, a ki szüntelen retteg; a ki pedig megkeményíti az ő szívét, bajba esik.
Beatus homo, qui semper est pavidus: qui vero mentis est duræ, corruet in malum.
15 Mint az ordító oroszlán és éhező medve, olyan a szegény népen uralkodó istentelen.
Leo rugiens, et ursus esuriens, princeps impius super populum pauperem.
16 Az értelemben szűkölködő fejedelem nagy elnyomó is; de a ki gyűlöli a hamis nyereséget, meghosszabbítja napjait.
Dux indigens prudentia, multos opprimet per calumniam: qui autem odit avaritiam, longi fient dies eius.
17 Az ember, a kit ember-vér terhel, a sírig fut; senki ne támogassa őt.
Hominem, qui calumniatur animæ sanguinem, si usque ad lacum fugerit, nemo sustinet.
18 A ki jár tökéletesen, megtartatik; a ki pedig álnokul két úton jár, egyszerre elesik.
Qui ambulat simpliciter, salvus erit: qui perversis graditur viis, concidet semel.
19 A ki munkálja az ő földét, megelégedik étellel; a ki pedig hiábavalóságok után futkos, megelégedik szegénységgel.
Qui operatur terram suam, satiabitur panibus: qui autem sectatur otium, replebitur egestate.
20 A hivő ember bővelkedik áldásokkal; de a ki hirtelen akar gazdagulni, büntetlen nem marad.
Vir fidelis multum laudabitur: qui autem festinat ditari, non erit innocens.
21 Személyt válogatni nem jó; mert még egy falat kenyérért is vétkezhetik az ember.
Qui cognoscit in iudicio faciem, non bene facit: iste et pro buccella panis deserit veritatem.
22 Siet a marhakeresésre a gonosz szemű ember; és nem veszi észre, hogy szükség jő reá.
Vir, qui festinat ditari, et aliis invidet, ignorat quod egestas superveniet ei.
23 A ki megfeddi az embert, végre is inkább kedvességet talál, mint a sima nyelvű.
Qui corripit hominem, gratiam postea inveniet apud eum magis quam ille, qui per linguæ blandimenta decipit.
24 A ki megrabolja az atyját, és anyját és azt mondja: nem vétek! társa a romboló embernek.
Qui subtrahit aliquid a patre suo, et a matre: et dicit hoc non esse peccatum, particeps homicidæ est.
25 A telhetetlen lélek háborúságot szerez; a ki pedig bízik az Úrban, megerősödik.
Qui se iactat, et dilatat, iurgia concitat: qui vero sperat in Domino, sanabitur.
26 A ki bízik magában, bolond az; a ki pedig jár bölcsen, megszabadul.
Qui confidit in corde suo, stultus est: qui autem graditur sapienter, ipse salvabitur.
27 A ki ád a szegénynek, nem lesz néki szüksége; a ki pedig elrejti a szemét, megsokasulnak rajta az átkok.
Qui dat pauperi, non indigebit: qui despicit deprecantem, sustinebit penuriam.
28 Mikor felemeltetnek az istentelenek, elrejti magát az ember; de mikor azok elvesznek, öregbülnek az igazak.
Cum surrexerint impii, abscondentur homines: cum illi perierint, multiplicabuntur iusti.
