Példabeszédek 28
1 Minden istentelen fut, ha senki nem üldözi is; az igazak pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak.
[Fugit impius nemine persequente; justus autem, quasi leo confidens, absque terrore erit.
2 Az ország bűne miatt sok annak a fejedelme; az eszes és tudós ember által pedig hosszabbodik fennállása.
Propter peccata terræ multi principes ejus; et propter hominis sapientiam, et horum scientiam quæ dicuntur, vita ducis longior erit.
3 A szegény emberből támadott elnyomója a szegényeknek hasonló a pusztító esőhöz, mely nem hágy kenyeret.
Vir pauper calumnians pauperes similis est imbri vehementi in quo paratur fames.]
4 A kik elhagyják a törvényt, dicsérik a latrokat; de a kik megtartják a törvényt, harczolnak azokkal.
[Qui derelinquunt legem laudant impium; qui custodiunt, succenduntur contra eum.
5 A gonoszságban élő emberek nem értik meg az igazságot; a kik pedig keresik az Urat, mindent megértenek.
Viri mali non cogitant judicium; qui autem inquirunt Dominum animadvertunt omnia.
6 Jobb a szegény, a ki jár tökéletesen, mint a kétfelé sántáló istentelen, a ki gazdag.
Melior est pauper ambulans in simplicitate sua quam dives in pravis itineribus.
7 A ki megőrzi a törvényt, eszes fiú az; a ki pedig társalkodik a dobzódókkal, gyalázattal illeti atyját.
Qui custodit legem filius sapiens est; qui autem comessatores pascit confundit patrem suum.
8 A ki öregbíti az ő marháját kamattal és uzsorával, annak gyűjt, a ki könyörül a szegényeken.
Qui coacervat divitias usuris et fœnore, liberali in pauperes congregat eas.
9 Valaki elfordítja az ő fülét a törvénynek hallásától, annak könyörgése is útálatos.
Qui declinat aures suas ne audiat legem, oratio ejus erit execrabilis.
10 A ki elcsábítja az igazakat gonosz útra, vermébe maga esik bele; a tökéletesek pedig örökség szerint bírják a jót.
Qui decipit justos in via mala, in interitu suo corruet, et simplices possidebunt bona ejus.
11 Bölcs az ő maga szemei előtt a gazdag ember; de az eszes szegény megvizsgálja őt.
Sapiens sibi videtur vir dives; pauper autem prudens scrutabitur eum.
12 Mikor örvendeznek az igazak, nagy ékesség az; mikor pedig az istentelenek feltámadnak, keresni kell az embert.
In exsultatione justorum multa gloria est; regnantibus impiis, ruinæ hominum.
13 A ki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; a ki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer.
Qui abscondit scelera sua non dirigetur; qui autem confessus fuerit et reliquerit ea, misericordiam consequetur.
14 Boldog ember, a ki szüntelen retteg; a ki pedig megkeményíti az ő szívét, bajba esik.
Beatus homo qui semper est pavidus; qui vero mentis est duræ corruet in malum.
15 Mint az ordító oroszlán és éhező medve, olyan a szegény népen uralkodó istentelen.
Leo rugiens et ursus esuriens, princeps impius super populum pauperem.
16 Az értelemben szűkölködő fejedelem nagy elnyomó is; de a ki gyűlöli a hamis nyereséget, meghosszabbítja napjait.
Dux indigens prudentia multos opprimet per calumniam; qui autem odit avaritiam, longi fient dies ejus.
17 Az ember, a kit ember-vér terhel, a sírig fut; senki ne támogassa őt.
Hominem qui calumniatur animæ sanguinem, si usque ad lacum fugerit, nemo sustinet.
18 A ki jár tökéletesen, megtartatik; a ki pedig álnokul két úton jár, egyszerre elesik.
Qui ambulat simpliciter salvus erit; qui perversis graditur viis concidet semel.
19 A ki munkálja az ő földét, megelégedik étellel; a ki pedig hiábavalóságok után futkos, megelégedik szegénységgel.
Qui operatur terram suam satiabitur panibus; qui autem sectatur otium replebitur egestate.]
20 A hivő ember bővelkedik áldásokkal; de a ki hirtelen akar gazdagulni, büntetlen nem marad.
[Vir fidelis multum laudabitur; qui autem festinat ditari non erit innocens.
21 Személyt válogatni nem jó; mert még egy falat kenyérért is vétkezhetik az ember.
Qui cognoscit in judicio faciem non bene facit; iste et pro buccella panis deserit veritatem.
22 Siet a marhakeresésre a gonosz szemű ember; és nem veszi észre, hogy szükség jő reá.
Vir qui festinat ditari, et aliis invidet, ignorat quod egestas superveniet ei.
23 A ki megfeddi az embert, végre is inkább kedvességet talál, mint a sima nyelvű.
Qui corripit hominem gratiam postea inveniet apud eum, magis quam ille qui per linguæ blandimenta decipit.
24 A ki megrabolja az atyját, és anyját és azt mondja: nem vétek! társa a romboló embernek.
Qui subtrahit aliquid a patre suo et a matre, et dicit hoc non esse peccatum, particeps homicidæ est.
25 A telhetetlen lélek háborúságot szerez; a ki pedig bízik az Úrban, megerősödik.
Qui se jactat et dilatat, jurgia concitat; qui vero sperat in Domino sanabitur.
26 A ki bízik magában, bolond az; a ki pedig jár bölcsen, megszabadul.
Qui confidit in corde suo stultus est; qui autem graditur sapienter, ipse salvabitur.
27 A ki ád a szegénynek, nem lesz néki szüksége; a ki pedig elrejti a szemét, megsokasulnak rajta az átkok.
Qui dat pauperi non indigebit; qui despicit deprecantem sustinebit penuriam.
28 Mikor felemeltetnek az istentelenek, elrejti magát az ember; de mikor azok elvesznek, öregbülnek az igazak.
Cum surrexerint impii, abscondentur homines; cum illi perierint, multiplicabuntur justi.]
