Példabeszédek 26
1 Mint a hó a nyárhoz és az eső az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség.
Yaz ortasında kar, hasatta yağmur uygun olmadığı gibi, Akılsıza da onur yakışmaz.
2 Miképen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.
Öteye beriye uçuşan serçe Ve kırlangıç gibi, Hak edilmemiş lanet de tutmaz.
3 Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vessző a bolondok hátának.
Ata kırbaç, eşeğe gem, Akılsızın sırtına da değnek gerek.
4 Ne felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne légy te is ő hozzá hasonlatos;
Akılsıza ahmaklığına göre karşılık verme, Yoksa sen de onun düzeyine inersin.
5 Felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei előtt.
Akılsıza ahmaklığına uygun karşılık ver, Yoksa kendini bilge sanır.
6 A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved.
Akılsızın eliyle haber gönderen, Kendi ayaklarını kesen biri gibi, Kendine zarar verir.
7 Mint a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában.
Akılsızın ağzında özdeyiş, Kötürümün sarkan bacakları gibidir.
8 Mint a ki követ köt a parittyába, úgy cselekszik, a ki a bolondnak tisztességet tesz.
Akılsızı onurlandırmak, Taşı sapana bağlamak gibidir.
9 Mint a részeg ember kezébe akad a tövis, úgy akad az eszes mondás a bolondoknak szájába.
Sarhoşun elindeki dikenli dal ne ise, Akılsızın ağzında özdeyiş de odur.
10 Mint a lövöldöző, a ki mindent megsebez, olyan az, a ki bolondot fogad fel, és a ki csavargókat fogad fel.
Oklarını gelişigüzel fırlatan okçu neyse, Yoldan geçen akılsızı ya da sarhoşu ücretle tutan da öyledir.
11 Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettőzteti az ő bolondságát.
Ahmaklığını tekrarlayan akılsız, Kusmuğuna dönen köpek gibidir.
12 Láttál-é oly embert, a ki a maga szemei előtt bölcs? A bolond felől jobb reménységed legyen, hogynem mint a felől!
Kendini bilge gören birini tanıyor musun? Akılsız bile ondan daha umut vericidir.
13 Azt mondja a rest: ordító oroszlán van az úton! oroszlán van az utczákon!
Tembel, “Yolda aslan var, Sokaklarda aslan dolaşıyor” der.
14 Mint az ajtó forog az ő sarkán, úgy a rest az ő ágyában.
Menteşeleri üzerinde dönen kapı gibi, Tembel de yatağında döner durur.
15 Ha a rest az ő kezét a tálba nyujtotta, resteli azt csak szájához is vinni.
Tembel elini sahana daldırır, Yeniden ağzına götürmeye üşenir.
16 Bölcsebb a rest a maga szemei előtt, mint hét olyan, a ki okos feleletet ád.
Tembel kendini, Akıllıca yanıt veren yedi kişiden daha bilge sanır.
17 Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely őt nem illeti.
Kendini ilgilendirmeyen bir kavgaya bulaşan kişi, Yoldan geçen köpeği kulaklarından tutana benzer.
18 Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz,
Ateşli ve öldürücü oklar savuran bir deli neyse, Komşusunu aldatıp, “Şaka yapıyordum” Diyen de öyledir.
19 Olyan az, a ki megcsalja az ő felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!
20 Ha a fa elfogy, kialuszik a tűz; ha nincs súsárló, megszűnik a háborgás.
Odun bitince ateş söner, Dedikoducu yok olunca kavga diner.
21 Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tűzre, olyan a háborúságszerző ember a patvarkodásnak felgyujtására.
Kor için kömür, ateş için odun neyse, Çekişmeyi alevlendirmek için kavgacı da öyledir.
22 A fondorlónak beszédei hízelkedők, és azok áthatják a szív belsejét.
Dedikodu tatlı lokma gibidir, İnsanın ta içine işler.
23 Mint a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, olyanok a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett.
Okşayıcı dudaklarla kötü yürek, Sırlanmış toprak kaba benzer.
24 Az ő beszédeivel másnak tetteti magát a gyűlölő, holott az ő szívében gondol álnokságot.
Yüreği nefret dolu kişi sözleriyle niyetini gizlemeye çalışır, Ama içi hile doludur.
25 Mikor kedvesen szól, ne bízzál ő hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében.
Güzel sözlerine kanma, Çünkü yüreğinde yedi iğrenç şey vardır.
26 Elfedeztethetik a gyűlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az ő gonoszsága a gyülekezetben.
Nefretini hileyle örtse bile, Kötülüğü toplumun önünde ortaya çıkar.
27 A ki vermet ás másnak, abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.
Başkasının kuyusunu kazan içine kendi düşer, Taşı yuvarlayan altında kalır.
28 A hazug nyelv gyűlöli az általa megrontott embert, és a hízelkedő száj romlást szerez.
Yalancı dil incittiği kişilerden nefret eder, Yaltaklanan ağızdan yıkım gelir.
