Példabeszédek 26
1 Mint a hó a nyárhoz és az eső az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség.
[Quomodo nix in æstate, et pluviæ in messe, sic indecens est stulto gloria.
2 Miképen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.
Sicut avis ad alia transvolans, et passer quolibet vadens, sic maledictum frustra prolatum in quempiam superveniet.
3 Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vessző a bolondok hátának.
Flagellum equo, et camus asino, et virga in dorso imprudentium.
4 Ne felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne légy te is ő hozzá hasonlatos;
Ne respondeas stulto juxta stultitiam suam, ne efficiaris ei similis.
5 Felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei előtt.
Responde stulto juxta stultitiam suam, ne sibi sapiens esse videatur.
6 A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved.
Claudus pedibus, et iniquitatem bibens, qui mittit verba per nuntium stultum.
7 Mint a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában.
Quomodo pulchras frustra habet claudus tibias, sic indecens est in ore stultorum parabola.
8 Mint a ki követ köt a parittyába, úgy cselekszik, a ki a bolondnak tisztességet tesz.
Sicut qui mittit lapidem in acervum Mercurii, ita qui tribuit insipienti honorem.
9 Mint a részeg ember kezébe akad a tövis, úgy akad az eszes mondás a bolondoknak szájába.
Quomodo si spina nascatur in manu temulenti, sic parabola in ore stultorum.
10 Mint a lövöldöző, a ki mindent megsebez, olyan az, a ki bolondot fogad fel, és a ki csavargókat fogad fel.
Judicium determinat causas, et qui imponit stulto silentium iras mitigat.
11 Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettőzteti az ő bolondságát.
Sicut canis qui revertitur ad vomitum suum, sic imprudens qui iterat stultitiam suam.
12 Láttál-é oly embert, a ki a maga szemei előtt bölcs? A bolond felől jobb reménységed legyen, hogynem mint a felől!
Vidisti hominem sapientem sibi videri? magis illo spem habebit insipiens.]
13 Azt mondja a rest: ordító oroszlán van az úton! oroszlán van az utczákon!
[Dicit piger: Leo est in via, et leæna in itineribus.
14 Mint az ajtó forog az ő sarkán, úgy a rest az ő ágyában.
Sicut ostium vertitur in cardine suo, ita piger in lectulo suo.
15 Ha a rest az ő kezét a tálba nyujtotta, resteli azt csak szájához is vinni.
Abscondit piger manum sub ascella sua, et laborat si ad os suum eam converterit.
16 Bölcsebb a rest a maga szemei előtt, mint hét olyan, a ki okos feleletet ád.
Sapientior sibi piger videtur septem viris loquentibus sententias.]
17 Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely őt nem illeti.
[Sicut qui apprehendit auribus canem, sic qui transit impatiens et commiscetur rixæ alterius.
18 Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz,
Sicut noxius est qui mittit sagittas et lanceas in mortem,
19 Olyan az, a ki megcsalja az ő felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!
ita vir fraudulenter nocet amico suo, et cum fuerit deprehensus dicit: Ludens feci.
20 Ha a fa elfogy, kialuszik a tűz; ha nincs súsárló, megszűnik a háborgás.
Cum defecerint ligna extinguetur ignis, et susurrone subtracto, jurgia conquiescent.
21 Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tűzre, olyan a háborúságszerző ember a patvarkodásnak felgyujtására.
Sicut carbones ad prunas, et ligna ad ignem, sic homo iracundus suscitat rixas.
22 A fondorlónak beszédei hízelkedők, és azok áthatják a szív belsejét.
Verba susurronis quasi simplicia, et ipsa perveniunt ad intima ventris.
23 Mint a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, olyanok a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett.
Quomodo si argento sordido ornare velis vas fictile, sic labia tumentia cum pessimo corde sociata.
24 Az ő beszédeivel másnak tetteti magát a gyűlölő, holott az ő szívében gondol álnokságot.
Labiis suis intelligitur inimicus, cum in corde tractaverit dolos.
25 Mikor kedvesen szól, ne bízzál ő hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében.
Quando submiserit vocem suam, ne credideris ei, quoniam septem nequitiæ sunt in corde illius.
26 Elfedeztethetik a gyűlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az ő gonoszsága a gyülekezetben.
Qui operit odium fraudulenter, revelabitur malitia ejus in consilio.
27 A ki vermet ás másnak, abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.
Qui fodit foveam incidet in eam, et qui volvit lapidem revertetur ad eum.
28 A hazug nyelv gyűlöli az általa megrontott embert, és a hízelkedő száj romlást szerez.
Lingua fallax non amat veritatem, et os lubricum operatur ruinas.]
