Példabeszédek 26
1 Mint a hó a nyárhoz és az eső az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség.
Mint a hó nyáron és mint eső aratáskor, úgy nem illő a tisztelet a balgához.
2 Miképen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.
Mint a veréb, midőn költözik, mint a fecske, midőn repül: olyan az oknélküli átok, nem következik be.
3 Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vessző a bolondok hátának.
Ostor a lónak, kantár a szamárnak, és vessző a balgák hátának.
4 Ne felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne légy te is ő hozzá hasonlatos;
Ne felelj a balgának az ő oktalansága szerint, nehogy hasonló légy hozzá te is.
5 Felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei előtt.
Felelj a balgának oktalansága szerint, nehogy bölcs legyen a maga szemében.
6 A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved.
Levágja lábait, erőszakot iszik, a ki üzenetet küld balgával.
7 Mint a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában.
Lelógnak a lábszárak a sántáról: olyan a példabeszéd a balgák szájában.
8 Mint a ki követ köt a parittyába, úgy cselekszik, a ki a bolondnak tisztességet tesz.
Mint a ki követ köt meg parittyában, olyan a ki a balgának tiszteletet ad.
9 Mint a részeg ember kezébe akad a tövis, úgy akad az eszes mondás a bolondoknak szájába.
Tüske akadt a részeg kezébe: olyan a példabeszéd a balgák szájában.
10 Mint a lövöldöző, a ki mindent megsebez, olyan az, a ki bolondot fogad fel, és a ki csavargókat fogad fel.
Íjász, a ki mindenkit megsebesít: olyan az, ki balgát bérel föl és csavargókat bérel föl.
11 Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettőzteti az ő bolondságát.
Mint kutya, mely visszatér okádásához: balga, a ki megismételi oktalanságát.
12 Láttál-é oly embert, a ki a maga szemei előtt bölcs? A bolond felől jobb reménységed legyen, hogynem mint a felől!
Láttál valakit, a ki bölcs a maga szemében – reménye van a balgának, inkább mint neki.
13 Azt mondja a rest: ordító oroszlán van az úton! oroszlán van az utczákon!
Mondta a rest: fenevad van az úton, oroszlán a piaczok közt.
14 Mint az ajtó forog az ő sarkán, úgy a rest az ő ágyában.
Az ajtó megfordul a sarkában s a rest az ő ágyában.
15 Ha a rest az ő kezét a tálba nyujtotta, resteli azt csak szájához is vinni.
Bedugta kezét a rest a tálba, restelli szájához visszavinni.
16 Bölcsebb a rest a maga szemei előtt, mint hét olyan, a ki okos feleletet ád.
Bölcsebb a rest a maga szemében, mint heten, kik ésszel felelnek.
17 Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely őt nem illeti.
Megfogja az ebnek füleit: a ki arra menve felháborodik pörön, mely nem az övé.
18 Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz,
Mint a hóbortos, ki tüzes szereket lő, nyilakat meg halált:
19 Olyan az, a ki megcsalja az ő felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!
olyan azon ember, ki megcsalta felebarátját és azt mondja: hiszen én tréfálok.
20 Ha a fa elfogy, kialuszik a tűz; ha nincs súsárló, megszűnik a háborgás.
Fa híján elalszik a tűz, mikor nincs suttogó, elhallgat a viszály.
21 Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tűzre, olyan a háborúságszerző ember a patvarkodásnak felgyujtására.
Szén a parázsnak és fa a tűznek és viszálykodás embere a pörnek szítására!
22 A fondorlónak beszédei hízelkedők, és azok áthatják a szív belsejét.
A suttogó szavai akár a csemege, s azok leszálltak a testnek kamaráiba.
23 Mint a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, olyanok a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett.
Salakos ezüst rávonva cserépre: forró ajkak és gonosz szív.
24 Az ő beszédeivel másnak tetteti magát a gyűlölő, holott az ő szívében gondol álnokságot.
Ajkaival tetteti magát a gyűlölő, de belsejében cselt hány.
25 Mikor kedvesen szól, ne bízzál ő hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében.
Midőn kedvessé teszi hangját, ne higyj ő benne, mert hét utálatosság van szívében.
26 Elfedeztethetik a gyűlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az ő gonoszsága a gyülekezetben.
Eltakarja magát a gyűlölet ámítással: nyilvánvalóvá lesz rosszasága a gyülekezetben.
27 A ki vermet ás másnak, abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.
A ki vermet ás, abba beleesik és a ki követ gördít, hozzá tér az vissza.
28 A hazug nyelv gyűlöli az általa megrontott embert, és a hízelkedő száj romlást szerez.
A hazug nyelv gyűlöli a kiket összezúzott, és a sima száj elcsúszást okoz.
