< Példabeszédek 26 >
1 Mint a hó a nyárhoz és az eső az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség.
Yhtä vähän kuin lumi kesällä ja sade elonaikana soveltuu tyhmälle kunnia.
2 Miképen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.
Kuin liitävä lintu, kuin lentävä pääskynen on aiheeton kirous: ei se toteen käy.
3 Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vessző a bolondok hátának.
Hevoselle ruoska, aasille suitset, tyhmille vitsa selkään!
4 Ne felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne légy te is ő hozzá hasonlatos;
Älä vastaa tyhmälle hänen hulluutensa mukaan, ettet olisi hänen kaltaisensa sinäkin.
5 Felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei előtt.
Vastaa tyhmälle hänen hulluutensa mukaan, ettei hän itseänsä viisaana pitäisi.
6 A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved.
Jalat altaan katkaisee ja vääryyttä saa juoda, joka sanan lähettää tyhmän mukana.
7 Mint a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában.
Velttoina riippuvat halvatun sääret; samoin sananlasku tyhmäin suussa.
8 Mint a ki követ köt a parittyába, úgy cselekszik, a ki a bolondnak tisztességet tesz.
Yhtä kuin sitoisi kiven linkoon kiinni, on antaa kunniaa tyhmälle.
9 Mint a részeg ember kezébe akad a tövis, úgy akad az eszes mondás a bolondoknak szájába.
Kuin ohdake, joka on osunut juopuneen käteen, on sananlasku tyhmäin suussa.
10 Mint a lövöldöző, a ki mindent megsebez, olyan az, a ki bolondot fogad fel, és a ki csavargókat fogad fel.
Kuin jousimies, joka kaikkia haavoittaa, on se, joka tyhmän pestaa, kulkureita pestaa.
11 Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettőzteti az ő bolondságát.
Kuin koira, joka palajaa oksennuksilleen, on tyhmä, joka yhä uusii hulluuksiansa.
12 Láttál-é oly embert, a ki a maga szemei előtt bölcs? A bolond felől jobb reménységed legyen, hogynem mint a felől!
Näet miehen, viisaan omissa silmissään-enemmän on toivoa tyhmästä kuin hänestä.
13 Azt mondja a rest: ordító oroszlán van az úton! oroszlán van az utczákon!
Laiska sanoo: "Tuolla tiellä on leijona, jalopeura torien vaiheilla".
14 Mint az ajtó forog az ő sarkán, úgy a rest az ő ágyában.
Ovi saranoillaan kääntyilee, laiska vuoteellansa.
15 Ha a rest az ő kezét a tálba nyujtotta, resteli azt csak szájához is vinni.
Laiska pistää kätensä vatiin; ei viitsi sitä viedä suuhunsa jälleen.
16 Bölcsebb a rest a maga szemei előtt, mint hét olyan, a ki okos feleletet ád.
Laiska on omissa silmissään viisaampi kuin seitsemän, jotka vastaavat taitavasti.
17 Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely őt nem illeti.
Kulkukoiraa korviin tarttuu se, joka syrjäisten riidasta suuttuu.
18 Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz,
Kuin mieletön, joka ammuskelee tulisia surmannuolia,
19 Olyan az, a ki megcsalja az ő felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!
on mies, joka pettää lähimmäisensä ja sanoo: "Leikillähän minä sen tein".
20 Ha a fa elfogy, kialuszik a tűz; ha nincs súsárló, megszűnik a háborgás.
Halkojen loppuessa sammuu tuli, ja panettelijan poistuessa taukoaa tora.
21 Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tűzre, olyan a háborúságszerző ember a patvarkodásnak felgyujtására.
Hehkuksi hiilet, tuleksi halot, riidan lietsomiseksi toraisa mies.
22 A fondorlónak beszédei hízelkedők, és azok áthatják a szív belsejét.
Panettelijan puheet ovat kuin herkkupalat ja painuvat sisusten kammioihin asti.
23 Mint a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, olyanok a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett.
Kuin hopeasilaus saviastian pinnalla ovat hehkuvat huulet ja paha sydän.
24 Az ő beszédeivel másnak tetteti magát a gyűlölő, holott az ő szívében gondol álnokságot.
Vihamies teeskentelee huulillaan, mutta hautoo petosta sydämessänsä.
25 Mikor kedvesen szól, ne bízzál ő hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében.
Jos hän muuttaa suloiseksi äänensä, älä häntä usko, sillä seitsemän kauhistusta hänellä on sydämessä.
26 Elfedeztethetik a gyűlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az ő gonoszsága a gyülekezetben.
Vihamielisyys kätkeytyy kavalasti, mutta seurakunnan kokouksessa sen pahuus paljastuu.
27 A ki vermet ás másnak, abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.
Joka kuopan kaivaa, se itse siihen lankeaa; ja joka kiveä vierittää, sen päälle se takaisin vyörähtää.
28 A hazug nyelv gyűlöli az általa megrontott embert, és a hízelkedő száj romlást szerez.
Valheellinen kieli vihaa omia ruhjomiansa, ja liukas suu saa turmiota aikaan.