Példabeszédek 26
1 Mint a hó a nyárhoz és az eső az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség.
As snow in summer, and as rain in harvest, so, unbecoming to a dullard is honour.
2 Miképen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.
As a sparrow in wandering, as a swallow in flying, so, a causeless curse, shall not alight.
3 Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vessző a bolondok hátának.
A whip for the horse, a bridle for the ass, and a rod for the back of dullards.
4 Ne felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne légy te is ő hozzá hasonlatos;
Do not answer a dullard, according to his folly, lest, even thou thyself, become like him;
5 Felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei előtt.
Answer a dullard according to his folly, lest he become wise in his own eyes.
6 A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved.
One who cutteth off feet, one who drinketh down wrong, is he who sendeth a message by the hand of a dullard.
7 Mint a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában.
Useless are the legs of the lame, and a proverb, in the mouth of a dullard.
8 Mint a ki követ köt a parittyába, úgy cselekszik, a ki a bolondnak tisztességet tesz.
Like tying a stone to a sling, so, is he that giveth honour, to a dullard.
9 Mint a részeg ember kezébe akad a tövis, úgy akad az eszes mondás a bolondoknak szájába.
A brier cometh into the hand of a drunken-man, a proverb into the mouth of dullards.
10 Mint a lövöldöző, a ki mindent megsebez, olyan az, a ki bolondot fogad fel, és a ki csavargókat fogad fel.
[As] an archer who woundeth every thing, [so] one who hireth a dullard, and a drunkard crossing the sea.
11 Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettőzteti az ő bolondságát.
As, a dog, returneth onto his own vomit, a dullard, repeateth his folly.
12 Láttál-é oly embert, a ki a maga szemei előtt bölcs? A bolond felől jobb reménységed legyen, hogynem mint a felől!
Thou hast seen a man wise in his own eye, —more hope of a dullard, than of him!
13 Azt mondja a rest: ordító oroszlán van az úton! oroszlán van az utczákon!
Saith the sluggard, A roaring lion in the road! A tearing lion in the midst of the broadways.
14 Mint az ajtó forog az ő sarkán, úgy a rest az ő ágyában.
The door, turneth on its hinges, and, the sluggard, upon his bed.
15 Ha a rest az ő kezét a tálba nyujtotta, resteli azt csak szájához is vinni.
The sluggard burieth his hand in the dish, he is too lazy to bring it back to his mouth.
16 Bölcsebb a rest a maga szemei előtt, mint hét olyan, a ki okos feleletet ád.
Wiser is the sluggard in his own eyes, than, seven persons, who can answer with judgment.
17 Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely őt nem illeti.
As he who layeth hold of the ears of a dog, is a passer-by, who giveth vent to his wrath over a quarrel, not his!
18 Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz,
As a madman throwing firebrands, arrows and death,
19 Olyan az, a ki megcsalja az ő felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!
So, is a man who deceiveth his neighbour, and saith, Was not, I, in sport?
20 Ha a fa elfogy, kialuszik a tűz; ha nincs súsárló, megszűnik a háborgás.
Without wood a fire is quenched, and, where there is no tattler, strife is hushed.
21 Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tűzre, olyan a háborúságszerző ember a patvarkodásnak felgyujtására.
Black coal to burning blocks, and wood to fire, so is a contentious man, for kindling strife.
22 A fondorlónak beszédei hízelkedők, és azok áthatják a szív belsejét.
the words of a tattler, are dainties, they, therefore go down into the chambers of the inner man.
23 Mint a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, olyanok a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett.
Dross silver overlaid upon earthenware, so are burning lips, with a mischievous heart:
24 Az ő beszédeivel másnak tetteti magát a gyűlölő, holott az ő szívében gondol álnokságot.
With his lips, the hater dissembleth, but, within himself, he layeth up deceit:
25 Mikor kedvesen szól, ne bízzál ő hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében.
Though he make gracious his voice, do not trust him, for, seven abominations, are in his heart:
26 Elfedeztethetik a gyűlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az ő gonoszsága a gyülekezetben.
Hatred may clothe itself with guile, his wickedness shall be disclosed in the convocation.
27 A ki vermet ás másnak, abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.
He that diggeth a pit, thereinto, shall fall, and, he that rolleth a stone, upon himself, shall it return.
28 A hazug nyelv gyűlöli az általa megrontott embert, és a hízelkedő száj romlást szerez.
A false tongue, hateth them who are crushed by it, and, a flattering mouth, worketh occasion of stumbling.
