Példabeszédek 26
1 Mint a hó a nyárhoz és az eső az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség.
As snow in summer, and as rain in harvest, so honour is not seemly for a fool.
2 Miképen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.
As the sparrow in her wandering, as the swallow in her flying, so the curse that is causeless lighteth not.
3 Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vessző a bolondok hátának.
A whip for the horse, a bridle for the ass, and a rod for the back of fools.
4 Ne felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne légy te is ő hozzá hasonlatos;
Answer not a fool according to his folly, lest thou also be like unto him.
5 Felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei előtt.
Answer a fool according to his folly, lest he be wise in his own conceit.
6 A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved.
He that sendeth a message by the hand of a fool cutteth off [his own] feet, [and] drinketh in damage.
7 Mint a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában.
The legs of the lame hang loose: so is a parable in the mouth of fools.
8 Mint a ki követ köt a parittyába, úgy cselekszik, a ki a bolondnak tisztességet tesz.
As a bag of gems in a heap of stones, so is he that giveth honour to a fool.
9 Mint a részeg ember kezébe akad a tövis, úgy akad az eszes mondás a bolondoknak szájába.
[As] a thorn that goeth up into the hand of a drunkard, so is a parable in the month of fools.
10 Mint a lövöldöző, a ki mindent megsebez, olyan az, a ki bolondot fogad fel, és a ki csavargókat fogad fel.
[As] an archer that woundeth all, so is he that hireth the fool and he that hireth them that pass by.
11 Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettőzteti az ő bolondságát.
As a dog that returneth to his vomit, [so is] a fool that repeateth his folly.
12 Láttál-é oly embert, a ki a maga szemei előtt bölcs? A bolond felől jobb reménységed legyen, hogynem mint a felől!
Seest thou a man wise in his own conceit? there is more hope of a fool than of him.
13 Azt mondja a rest: ordító oroszlán van az úton! oroszlán van az utczákon!
The sluggard saith, There is a lion in the way; a lion is in the streets.
14 Mint az ajtó forog az ő sarkán, úgy a rest az ő ágyában.
[As] the door turneth upon its hinges, so doth the sluggard upon his bed.
15 Ha a rest az ő kezét a tálba nyujtotta, resteli azt csak szájához is vinni.
The sluggard burieth his hand in the dish; it wearieth him to bring it again to his mouth.
16 Bölcsebb a rest a maga szemei előtt, mint hét olyan, a ki okos feleletet ád.
The sluggard is wiser in his own conceit than seven men that can render a reason.
17 Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely őt nem illeti.
He that passeth by, [and] vexeth himself with strife belonging not to him, is [like] one that taketh a dog by the ears.
18 Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz,
As a madman who casteth firebrands, arrows, and death;
19 Olyan az, a ki megcsalja az ő felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!
So is the man that deceiveth his neighbour, and saith, Am not I in sport?
20 Ha a fa elfogy, kialuszik a tűz; ha nincs súsárló, megszűnik a háborgás.
For lack of wood the fire goeth out: and where there is no whisperer, contention ceaseth.
21 Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tűzre, olyan a háborúságszerző ember a patvarkodásnak felgyujtására.
[As] coals are to hot embers, and wood to fire; so is a contentious man to inflame strife.
22 A fondorlónak beszédei hízelkedők, és azok áthatják a szív belsejét.
The words of a whisperer are as dainty morsels, and they go down into the innermost parts of the belly.
23 Mint a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, olyanok a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett.
Fervent lips and a wicked heart are [like] an earthen vessel overlaid with silver dross.
24 Az ő beszédeivel másnak tetteti magát a gyűlölő, holott az ő szívében gondol álnokságot.
He that hateth dissembleth with his lips, but he layeth up deceit within him:
25 Mikor kedvesen szól, ne bízzál ő hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében.
When he speaketh fair, believe him not; for there are seven abominations in his heart:
26 Elfedeztethetik a gyűlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az ő gonoszsága a gyülekezetben.
Though [his] hatred cover itself with guile, his wickedness shall be openly shewed before the congregation.
27 A ki vermet ás másnak, abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.
Whoso diggeth a pit shall fall therein: and he that rolleth a stone, it shall return upon him.
28 A hazug nyelv gyűlöli az általa megrontott embert, és a hízelkedő száj romlást szerez.
A lying tongue hateth those whom it hath wounded; and a flattering mouth worketh ruin.
