Példabeszédek 26
1 Mint a hó a nyárhoz és az eső az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség.
As snow in summer, and rain in harvest, so glory is not seemly for a fool.
2 Miképen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.
As a bird flying to other places, and a sparrow going here or there: so a curse uttered without cause shall come upon a man.
3 Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vessző a bolondok hátának.
A whip for a horse, and a snaffle for an ass, and a rod for the back of fools.
4 Ne felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne légy te is ő hozzá hasonlatos;
Answer not a fool according to his folly, lest thou be made like him.
5 Felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei előtt.
Answer a fool according to his folly, lest he imagine himself to be wise.
6 A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved.
He that sendeth words by a foolish messenger, is lame of feet and drinketh iniquity.
7 Mint a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában.
As a lame man hath fair legs in vain: so a parable is unseemly in the mouth of fools.
8 Mint a ki követ köt a parittyába, úgy cselekszik, a ki a bolondnak tisztességet tesz.
As he that casteth a stone into the heap of Mercury: so is he that giveth honour to a fool.
9 Mint a részeg ember kezébe akad a tövis, úgy akad az eszes mondás a bolondoknak szájába.
As if a thorn should grow in the hand of a drunkard: so is a parable in the mouth of fools.
10 Mint a lövöldöző, a ki mindent megsebez, olyan az, a ki bolondot fogad fel, és a ki csavargókat fogad fel.
Judgment determineth causes: and he that putteth a fool to silence, appeaseth anger.
11 Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettőzteti az ő bolondságát.
As a dog that returneth to his vomit, so is the fool that repeateth his folly.
12 Láttál-é oly embert, a ki a maga szemei előtt bölcs? A bolond felől jobb reménységed legyen, hogynem mint a felől!
Hast thou seen a man wise in his own conceit? there shall be more hope of a fool than of him.
13 Azt mondja a rest: ordító oroszlán van az úton! oroszlán van az utczákon!
The slothful man saith: There is a lion in the way, and a lioness in the roads.
14 Mint az ajtó forog az ő sarkán, úgy a rest az ő ágyában.
As the door turneth upon its hinges, so doth the slothful upon his bed.
15 Ha a rest az ő kezét a tálba nyujtotta, resteli azt csak szájához is vinni.
The slothful hideth his hand under his armpit, and it grieveth him to turn it to his mouth.
16 Bölcsebb a rest a maga szemei előtt, mint hét olyan, a ki okos feleletet ád.
The sluggard is wiser in his own conceit, than seven men that speak sentences.
17 Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely őt nem illeti.
As he that taketh a dog by the ears, so is he that passeth by in anger, and meddleth with another man’s quarrel.
18 Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz,
As he is guilty that shooteth arrows, and lances unto death:
19 Olyan az, a ki megcsalja az ő felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!
So is the man that hurteth his friend deceitfully: and when he is taken, saith: I did it in jest.
20 Ha a fa elfogy, kialuszik a tűz; ha nincs súsárló, megszűnik a háborgás.
When the wood faileth, the fire shall go out: and when the talebearer is taken away, contentions shall cease.
21 Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tűzre, olyan a háborúságszerző ember a patvarkodásnak felgyujtására.
As coals are to burning coals, and wood to fire, so an angry man stirreth up strife.
22 A fondorlónak beszédei hízelkedők, és azok áthatják a szív belsejét.
The words of a talebearer are as it were simple, but they reach to the innermost parts of the belly.
23 Mint a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, olyanok a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett.
Swelling lips joined with a corrupt heart, are like an earthen vessel adorned with silver dross.
24 Az ő beszédeivel másnak tetteti magát a gyűlölő, holott az ő szívében gondol álnokságot.
An enemy is known by his lips, when in his heart he entertaineth deceit.
25 Mikor kedvesen szól, ne bízzál ő hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében.
When he shall speak low, trust him not: because there are seven mischiefs in his heart.
26 Elfedeztethetik a gyűlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az ő gonoszsága a gyülekezetben.
He that covereth hatred deceitfully, his malice shall be laid open in the public assembly.
27 A ki vermet ás másnak, abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.
He that diggeth a pit, shall fall into it: and he that rolleth a stone, it shall return to him.
28 A hazug nyelv gyűlöli az általa megrontott embert, és a hízelkedő száj romlást szerez.
A deceitful tongue loveth not truth: and a slippery mouth worketh ruin.
