Példabeszédek 26
1 Mint a hó a nyárhoz és az eső az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség.
Som Sne om Somren og Regn om Høsten saa lidt hører Ære sig til for en Taabe.
2 Miképen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.
Som en Spurv i Fart, som en Svale i Flugt saa rammer ej Banden mod sagesløs Mand.
3 Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vessző a bolondok hátának.
Svøbe for Hest, Bidsel for Æsel og Ris for Taabers Ryg.
4 Ne felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne légy te is ő hozzá hasonlatos;
Svar ej Taaben efter hans Daarskab, at ikke du selv skal blive som han.
5 Felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei előtt.
Svar Taaben efter hans Daarskab, at han ikke skal tykkes sig viis.
6 A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved.
Den afhugger Fødderne og inddrikker Vold, som sender Bud ved en Taabe.
7 Mint a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában.
Slappe som den lammes Ben er Ordsprog i Taabers Mund.
8 Mint a ki követ köt a parittyába, úgy cselekszik, a ki a bolondnak tisztességet tesz.
Som en, der binder Stenen fast i Slyngen, er den, der hædrer en Taabe.
9 Mint a részeg ember kezébe akad a tövis, úgy akad az eszes mondás a bolondoknak szájába.
Som en Tornekæp, der falder den drukne i Hænde, er Ordsprog i Taabers Mund.
10 Mint a lövöldöző, a ki mindent megsebez, olyan az, a ki bolondot fogad fel, és a ki csavargókat fogad fel.
Som en Skytte, der saarer enhver, som kommer, er den, der lejer en Taabe og en drukken.
11 Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettőzteti az ő bolondságát.
Som en Hund, der vender sig om til sit Spy, er en Taabe, der gentager Daarskab.
12 Láttál-é oly embert, a ki a maga szemei előtt bölcs? A bolond felől jobb reménységed legyen, hogynem mint a felől!
Ser du en Mand, der tykkes sig viis, for en Taabe er der mere Haab end for ham.
13 Azt mondja a rest: ordító oroszlán van az úton! oroszlán van az utczákon!
Den lade siger: »Et Rovdyr paa Vejen, en Løve ude paa Torvene!«
14 Mint az ajtó forog az ő sarkán, úgy a rest az ő ágyában.
Døren drejer sig paa sit Hængsel, den lade paa sit Leje.
15 Ha a rest az ő kezét a tálba nyujtotta, resteli azt csak szájához is vinni.
Den lade rækker til Fadet, men gider ikke føre Haanden til Munden.
16 Bölcsebb a rest a maga szemei előtt, mint hét olyan, a ki okos feleletet ád.
Den lade tykkes sig større Vismand end syv, der har kloge Svar.
17 Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely őt nem illeti.
Den griber en Hund i Øret, som blander sig i uvedkommende Strid.
18 Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz,
Som en vanvittig Mand, der udslynger Gløder, Pile og Død,
19 Olyan az, a ki megcsalja az ő felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!
er den, der sviger sin Næste og siger: »Jeg spøger jo kun.«
20 Ha a fa elfogy, kialuszik a tűz; ha nincs súsárló, megszűnik a háborgás.
Er der intet Brænde, gaar Ilden ud, er der ingen Bagtaler, stilles Trætte.
21 Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tűzre, olyan a háborúságszerző ember a patvarkodásnak felgyujtására.
Trækul til Gløder og Brænde til Ild og trættekær Mand til at optænde Kiv.
22 A fondorlónak beszédei hízelkedők, és azok áthatják a szív belsejét.
Bagtalerens Ord er som Lækkerbidskener, de synker dybt i Legemets Kamre.
23 Mint a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, olyanok a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett.
Som Sølvovertræk paa et Lerkar er ondsindet Hjerte bag glatte Læber.
24 Az ő beszédeivel másnak tetteti magát a gyűlölő, holott az ő szívében gondol álnokságot.
Avindsmand hykler med Læben, i sit Indre huser han Svig;
25 Mikor kedvesen szól, ne bízzál ő hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében.
gør han Røsten venlig, tro ham dog ikke, thi i hans Hjerte er syvfold Gru.
26 Elfedeztethetik a gyűlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az ő gonoszsága a gyülekezetben.
Den, der dølger sit Had med Svig, hans Ondskab kommer frem i Folkets Forsamling.
27 A ki vermet ás másnak, abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.
I Graven, man graver, falder man selv, af Stenen, man vælter, rammes man selv.
28 A hazug nyelv gyűlöli az általa megrontott embert, és a hízelkedő száj romlást szerez.
Løgnetunge giver mange Hug, hyklersk Mund volder Fald.
