Példabeszédek 26
1 Mint a hó a nyárhoz és az eső az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség.
Jako sníh v létě, a jako déšť ve žni, tak nepřipadá na blázna čest.
2 Miképen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.
Jako vrabec přenáší se, a vlaštovice létá, tak zlořečení bez příčiny nedojde.
3 Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vessző a bolondok hátának.
Bič na koně, uzda na osla, a kyj na hřbet blázna.
4 Ne felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne légy te is ő hozzá hasonlatos;
Neodpovídej bláznu podlé bláznovství jeho, abys i ty jemu nebyl podobný.
5 Felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei előtt.
Odpověz bláznu podlé bláznovství jeho, aby sám u sebe nebyl moudrý.
6 A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved.
Jako by nohy osekal, bezpráví se dopouští ten, kdož svěřuje poselství bláznu.
7 Mint a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában.
Jakož nejednostejní jsou hnátové kulhavého, tak řeč v ústech bláznů.
8 Mint a ki követ köt a parittyába, úgy cselekszik, a ki a bolondnak tisztességet tesz.
Jako vložiti kámen do praku, tak jest, když kdo ctí blázna.
9 Mint a részeg ember kezébe akad a tövis, úgy akad az eszes mondás a bolondoknak szájába.
Trn, kterýž se dostává do rukou opilého, jest přísloví v ústech bláznů.
10 Mint a lövöldöző, a ki mindent megsebez, olyan az, a ki bolondot fogad fel, és a ki csavargókat fogad fel.
Veliký pán stvořil všecko, a dává odplatu bláznu, i odměnu přestupníkům.
11 Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettőzteti az ő bolondságát.
Jakož pes navracuje se k vývratku svému, tak blázen opětuje bláznovství své.
12 Láttál-é oly embert, a ki a maga szemei előtt bölcs? A bolond felől jobb reménységed legyen, hogynem mint a felől!
Spatřil-li bys člověka, an jest moudrý sám u sebe, naděje o bláznu lepší jest než o takovém.
13 Azt mondja a rest: ordító oroszlán van az úton! oroszlán van az utczákon!
Říká lenoch: Lev lítý jest na cestě, lev jest v ulici.
14 Mint az ajtó forog az ő sarkán, úgy a rest az ő ágyában.
Dvéře se obracejí na stežejích svých, a lenoch na lůži svém.
15 Ha a rest az ő kezét a tálba nyujtotta, resteli azt csak szájához is vinni.
Schovává lenivý ruku svou za ňadra; těžko mu vztáhnouti ji k ústům svým.
16 Bölcsebb a rest a maga szemei előtt, mint hét olyan, a ki okos feleletet ád.
Moudřejší jest lenivý u sebe sám, nežli sedm odpovídajících s soudem.
17 Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely őt nem illeti.
Psa za uši lapá, kdož odcházeje, hněvá se ne v své při.
18 Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz,
Jako nesmyslný vypouští jiskry a šípy smrtelné,
19 Olyan az, a ki megcsalja az ő felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!
Tak jest každý, kdož oklamává bližního, a říká: Zdaž jsem nežertoval?
20 Ha a fa elfogy, kialuszik a tűz; ha nincs súsárló, megszűnik a háborgás.
Když není drev, hasne oheň; tak když nebude klevetníka, utichne svár.
21 Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tűzre, olyan a háborúságszerző ember a patvarkodásnak felgyujtására.
Uhel mrtvý k roznícení, a drva k ohni, tak člověk svárlivý k roznícení svady.
22 A fondorlónak beszédei hízelkedők, és azok áthatják a szív belsejét.
Slova utrhače jako ubitých, ale však sstupují do vnitřností života.
23 Mint a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, olyanok a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett.
Stříbrná trůska roztažená po střepě jsou rtové protivní a srdce zlé.
24 Az ő beszédeivel másnak tetteti magát a gyűlölő, holott az ő szívében gondol álnokságot.
Rty svými za jiného se staví ten, jenž nenávidí, ale u vnitřnosti své skládá lest.
25 Mikor kedvesen szól, ne bízzál ő hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében.
Když se ochotný ukáže řečí svou, nevěř mu; nebo sedmera ohavnost jest v srdci jeho.
26 Elfedeztethetik a gyűlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az ő gonoszsága a gyülekezetben.
Přikrývána bývá nenávist chytře, ale zlost její zjevena bývá v shromáždění.
27 A ki vermet ás másnak, abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.
Kdo jámu kopá, do ní upadá, a kdo valí kámen, na něj se obrací.
28 A hazug nyelv gyűlöli az általa megrontott embert, és a hízelkedő száj romlást szerez.
Èlověk jazyka ošemetného v nenávisti má ponížené, a ústy úlisnými způsobuje pád.
