Példabeszédek 24
1 Ne irígykedjél a gonosztevőkre, se ne kivánj azokkal lenni.
Wees niet afgunstig op booswichten, Verlang niet naar hun gezelschap;
2 Mert pusztítást gondol az ő szívök, és bajt szólnak az ő ajkaik.
Want wat zij willen is geweld, Wat zij bespreken, is onheil.
3 Bölcseség által építtetik a ház, és értelemmel erősíttetik meg.
Door wijsheid wordt een huis gebouwd, Door inzicht houdt het stand;
4 És tudomány által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörűséges marhával.
Door kunde worden de kamers vol Van allerlei kostbaar en prettig bezit.
5 A bölcs férfiú erős, és a tudós ember nagy erejű.
Een wijze is meer waard dan een sterke, Een man van ervaring meer dan een krachtmens;
6 Mert az eszes tanácsokkal viselhetsz hadat hasznodra; és a megmaradás a tanácsosok sokasága által van.
Want alleen met overleg wordt een oorlog gevoerd, De zege bevochten door rijp beraad.
7 Magas a bolondnak a bölcseség; a kapuban nem nyitja meg az ő száját.
Voor een dwaas is de wijsheid te hoog; Daarom doet hij in de poort zijn mond niet open.
8 A ki azon gondolkodik, hogy gonoszt cselekedjék, azt cselszövőnek hívják.
Wie op kwaad zint, Wordt een gluiperd genoemd.
9 A balgatag dolognak gondolása bűn; és a rágalmazó az ember előtt útálatos.
De gedachten van een dwaas zijn zondig, Een spotter is voor de mensen een gruwel.
10 Ha lágyan viselted magadat a nyomorúságnak idején: szűk a te erőd.
Gedraagt ge u slap, als het u goed gaat, Dan schieten in moeilijke tijden uw krachten te kort.
11 Szabadítsd meg azokat, a kik a halálra vitetnek, és a kik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg!
Red hen, die ter dood worden gebracht; Bevrijd hen, die naar de plaats van terechtstelling wankelen.
12 Ha azt mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, a ki vizsgálja az elméket, ő érti, és a ki őrzi a te lelkedet, ő tudja? és kinek-kinek az ő cselekedetei szerint fizet.
Al zegt ge: "Och, we wisten het niet," Zou Hij, die de harten peilt, het niet merken, Hij, die uw leven beschermt, het niet weten, En den mens niet naar zijn werken vergelden?
13 Egyél, fiam, mézet, mert jó; és a színméz édes a te ínyednek.
Mijn zoon, eet honing, want die smaakt goed; Honingzeem is zoet voor het gehemelte:
14 Ilyennek ismerd a bölcseséget a te lelkedre nézve: ha azt megtalálod, akkor lesz jó véged, és a te reménységed el nem vész!
Zo is ook de kennis goed voor uw hart, En de wijsheid voor uw ziel. Vindt ge haar, dan is er toekomst, En wordt uw verwachting niet beschaamd.
15 Ne leselkedjél, oh te istentelen, az igaznak háza ellen, ne pusztítsd el az ő ágyasházát!
Booswicht, loer niet op de woning van den rechtvaardige, Beproef niet, zijn verblijf te vernielen;
16 Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig csak egy nyavalyával is elvesznek.
Want al valt de rechtvaardige zevenmaal, hij staat weer op, Maar de bozen blijven liggen in het kwaad.
17 Mikor elesik a te ellenséged: ne örülj; és mikor megütközik: ne vígadjon a te szíved,
Als uw vijand valt, moet ge u niet verheugen, Als hij struikelt, u niet verblijden;
18 Hogy az Úr meg ne lássa és gonosz ne legyen szemeiben, és el ne fordítsa arról az ő haragját te reád.
Want als Jahweh het ziet, mishaagt het Hem, En wendt Hij zijn gramschap van hem op u af.
19 Ne gerjedj haragra a gonosztevők ellen, ne irígykedjél az istentelenekre;
Erger u niet over hen, die kwaad doen, Wees niet jaloers op booswichten;
20 Mert a gonosznak nem lesz jó vége, az istentelenek szövétneke kialszik.
Want voor den booswicht is er geen toekomst, De lamp der bozen gaat uit.
21 Féld az Urat, fiam, és a királyt; a pártütők közé ne elegyedjél.
Mijn zoon, vrees Jahweh en den koning, Houd u niet met nieuwlichters op;
22 Mert hirtelenséggel feltámad az ő nyomorúságok, és e két rendbeliek büntetését ki tudja?
Want plotseling daagt hun ongeluk, Wie weet, wat hun einde zal zijn?
23 Ezek is a bölcsek szavai. Személyt válogatni az ítéletben nem jó.
Ook de volgende spreuken zijn van wijzen. Partijdigheid in een rechtszaak is nooit goed
24 A ki azt mondja az istentelennek: igaz vagy, ezt megátkozzák a népek, megútálják a nemzetek.
Wie tot een schuldige zegt: ge hebt gelijk, De volkeren zullen hem verwensen, De naties hem vloeken.
25 A kik pedig megfeddik a bűnöst, azoknak gyönyörűségökre lesz, és jó áldás száll reájok!
Maar die hem bestraffen, gaat het goed, Op hen rust zegen en voorspoed;
26 Ajkakat csókolgat az, a ki igaz beszédeket felel.
Een kus op de lippen krijgt hij, Die een rechtvaardige uitspraak doet.
27 Szerezd el kivül a te dolgodat, és készíts elő a te meződben; annakutána építsd a házadat.
Stel orde op uw werk buitenshuis, Maak, dat het klaar is op uw akker; Neem dan eerst een vrouw En bouw u een huis.
28 Ne légy bizonyság ok nélkül a te felebarátod ellen; avagy ámítanál-é valakit a te ajkaiddal?
Leg geen valse getuigenis af tegen uw naaste, Waarom zouden uw lippen bedriegen?
29 Ne mondd ezt: a miképen cselekedett én velem, úgy cselekszem ő vele; megfizetek az embernek az ő cselekedete szerint.
Zeg niet: "Zoals hij mij heeft gedaan, zal ik hem doen; Ik zet den man zijn daden betaald."
30 A rest embernek mezejénél elmenék, és az esztelennek szőleje mellett.
Ik kwam eens langs de akker van een luiaard, Langs de wijngaard van een dwaas;
31 És ímé, mindenütt felverte a tövis, és színét elfedte a gyom; és kőgyepüje elromlott vala.
En zie: hij was geheel met onkruid begroeid, De grond met distels bedekt, En de stenen muur lag in puin.
32 Melyet én látván gondolkodám, és nézvén, ezt a tanulságot vevém abból:
Toen ik dat zag, nam ik het ter harte; Toen ik dat merkte, heb ik er deze les uit getrokken:
33 Egy kis álom, egy kis szunynyadás, egy kis kézösszetevés az alvásra,
Nog even slapen, nog even soezen, Nog even in bed de handen over elkaar;
34 És így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szükséged, mint a paizsos férfiú.
Dan overvalt u de armoe als een zwerver, Het gebrek als een rover.
