Példabeszédek 24
1 Ne irígykedjél a gonosztevőkre, se ne kivánj azokkal lenni.
Nenásleduj lidí zlých, aniž žádej bývati s nimi.
2 Mert pusztítást gondol az ő szívök, és bajt szólnak az ő ajkaik.
Nebo o zhoubě přemýšlí srdce jejich, a rtové jejich o trápení mluví.
3 Bölcseség által építtetik a ház, és értelemmel erősíttetik meg.
Moudrostí vzdělán bývá dům, a rozumností upevněn.
4 És tudomány által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörűséges marhával.
Skrze umění zajisté pokojové naplněni bývají všelijakým zbožím drahým a utěšeným.
5 A bölcs férfiú erős, és a tudós ember nagy erejű.
Muž moudrý jest silný, a muž umělý přidává síly.
6 Mert az eszes tanácsokkal viselhetsz hadat hasznodra; és a megmaradás a tanácsosok sokasága által van.
Nebo skrze rady opatrné svedeš bitvu, a vysvobození skrze množství rádců.
7 Magas a bolondnak a bölcseség; a kapuban nem nyitja meg az ő száját.
Vysoké jsou bláznu moudrosti; v bráně neotevře úst svých.
8 A ki azon gondolkodik, hogy gonoszt cselekedjék, azt cselszövőnek hívják.
Kdo myslí zle činiti, toho nešlechetným nazovou.
9 A balgatag dolognak gondolása bűn; és a rágalmazó az ember előtt útálatos.
Zlé myšlení blázna jest hřích, a ohavnost lidská posměvač.
10 Ha lágyan viselted magadat a nyomorúságnak idején: szűk a te erőd.
Budeš-li se lenovati ve dni ssoužení, špatná bude síla tvá.
11 Szabadítsd meg azokat, a kik a halálra vitetnek, és a kik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg!
Vytrhuj jaté k smrti; nebo od těch, ješto se chýlí k zabití, což bys se zdržel?
12 Ha azt mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, a ki vizsgálja az elméket, ő érti, és a ki őrzi a te lelkedet, ő tudja? és kinek-kinek az ő cselekedetei szerint fizet.
Díš-li: Aj, nevěděli jsme o tom: zdaliž ten, jenž zpytuje srdce, nerozumí, a ten, kterýž jest strážce duše tvé, nezná, a neodplatí každému podlé skutků jeho?
13 Egyél, fiam, mézet, mert jó; és a színméz édes a te ínyednek.
Synu můj, jez med, nebo dobrý jest, a plást sladký dásním tvým.
14 Ilyennek ismerd a bölcseséget a te lelkedre nézve: ha azt megtalálod, akkor lesz jó véged, és a te reménységed el nem vész!
Tak umění moudrosti duši tvé. Jestliže ji najdeš, onať bude mzda, a naděje tvá nebude vyťata.
15 Ne leselkedjél, oh te istentelen, az igaznak háza ellen, ne pusztítsd el az ő ágyasházát!
Nečiniž úkladů, ó bezbožníče, příbytku spravedlivého, a nekaz odpočinutí jeho.
16 Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig csak egy nyavalyával is elvesznek.
Nebo ač sedmkrát padá spravedlivý, však zase povstává, bezbožníci pak padají ve zlém.
17 Mikor elesik a te ellenséged: ne örülj; és mikor megütközik: ne vígadjon a te szíved,
Když by padl nepřítel tvůj, neraduj se, a když by klesl, nechať nepléše srdce tvé,
18 Hogy az Úr meg ne lássa és gonosz ne legyen szemeiben, és el ne fordítsa arról az ő haragját te reád.
Aby snad nepopatřil Hospodin, a nelíbilo by se to jemu, a odvrátil by od něho hněv svůj.
19 Ne gerjedj haragra a gonosztevők ellen, ne irígykedjél az istentelenekre;
Nehněvej se příčinou zlostníků, aniž následuj bezbožných.
20 Mert a gonosznak nem lesz jó vége, az istentelenek szövétneke kialszik.
Nebo zlý nebude míti odplaty; svíce bezbožných zhasne.
21 Féld az Urat, fiam, és a királyt; a pártütők közé ne elegyedjél.
Boj se Hospodina, synu můj, i krále, a k neustavičným se nepřiměšuj.
22 Mert hirtelenséggel feltámad az ő nyomorúságok, és e két rendbeliek büntetését ki tudja?
Nebo v náhle nastane bída jejich, a pomstu obou těch kdo zná?
23 Ezek is a bölcsek szavai. Személyt válogatni az ítéletben nem jó.
Také i toto moudrým náleží: Přijímati osobu v soudu není dobré.
24 A ki azt mondja az istentelennek: igaz vagy, ezt megátkozzák a népek, megútálják a nemzetek.
Toho, kdož říká bezbožnému: Spravedlivý jsi, klnouti budou lidé, a v ošklivost jej vezmou národové.
25 A kik pedig megfeddik a bűnöst, azoknak gyönyörűségökre lesz, és jó áldás száll reájok!
Ale kteříž kárají, budou potěšeni, a přijde na ně požehnání dobrého.
26 Ajkakat csókolgat az, a ki igaz beszédeket felel.
Bude líbati rty toho, kdož mluví slova pravá.
27 Szerezd el kivül a te dolgodat, és készíts elő a te meződben; annakutána építsd a házadat.
Nastroj vně dílo své, a sprav je sobě na poli; potom také vystavíš dům svůj.
28 Ne légy bizonyság ok nélkül a te felebarátod ellen; avagy ámítanál-é valakit a te ajkaiddal?
Nebývej svědkem všetečným proti bližnímu svému, aniž lahodně namlouvej rty svými.
29 Ne mondd ezt: a miképen cselekedett én velem, úgy cselekszem ő vele; megfizetek az embernek az ő cselekedete szerint.
Neříkej: Jakž mi učinil, tak mu učiním; odplatím muži tomu podlé skutku jeho.
30 A rest embernek mezejénél elmenék, és az esztelennek szőleje mellett.
Přes pole muže lenivého šel jsem, a přes vinici člověka nemoudrého,
31 És ímé, mindenütt felverte a tövis, és színét elfedte a gyom; és kőgyepüje elromlott vala.
A aj, porostlo všudy trním, přikryly všecko kopřivy, a ohrada kamenná její byla zbořená.
32 Melyet én látván gondolkodám, és nézvén, ezt a tanulságot vevém abból:
A vida to, posoudil jsem toho; vida, vzal jsem to k výstraze.
33 Egy kis álom, egy kis szunynyadás, egy kis kézösszetevés az alvásra,
Maličko pospíš, maličko zdřímeš, maličko složíš ruce, abys poležel,
34 És így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szükséged, mint a paizsos férfiú.
V tom přijde jako pocestný chudoba tvá, a nouze tvá jako muž zbrojný.
