< Példabeszédek 23 >

1 Mikor leülsz enni az uralkodóval, szorgalmasan reá vigyázz, ki van előtted.
Når du sit til bords hjå ein hovding, so agta vel på kven du hev fyre deg,
2 És kést tégy a torkodra, ha mértékletlen vagy.
og set ein kniv på strupen din, um mathugen din er stor.
3 Ne kivánd az ő csemegéit; mert ezek hazug étkek.
Fys ikkje etter hans lostemat, for det er dårande føda.
4 Ne fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagulj; ez ilyen testi eszességedtől szünjél meg.
Mød deg ei med å verta rik, lat fara den klokskapen din!
5 Avagy a te szemeidet veted-é arra? holott az semmi, mert olyan szárnyakat szerez magának nagy hamar, mint a saskeselyű, és az ég felé elrepül!
Lat ei augo fljuga til det som kverv, for det gjer seg vengjer, det er visst, som ein ørn som flyg til himmels.
6 Ne egyél az irígy szeműnek étkéből, és ne kivánd az ő csemegéit;
Et ikkje brød hjå den som misunner deg, og fys ikkje etter hans lostemat!
7 Mert mint a ki számítgatja a falatot magában, olyan ő: egyél és igyál, azt mondja te néked; de azért nem jó akarattal van tehozzád.
For som han reknar ut i sjæli si, soleis er han. «Et og drikk!» han segjer til deg, men hjarta hans er ikkje med deg.
8 A te falatodat, a melyet megettél, kihányod; és a te ékes beszédidet csak hiába vesztegeted.
For biten din som du hev ete, lyt du spy upp att, og du hev spilt dine fagre ord.
9 A bolondnak hallására ne szólj; mert megútálja a te beszédidnek bölcseségét.
For øyro på dåren skal du ikkje tala, for han vanvyrder visdommen i dine ord.
10 Ne mozdítsd meg a régi határt, és az árváknak mezeibe ne kapj;
Flyt ikkje gamall merkestein, og kom ei inn på åkrane åt faderlause.
11 Mert az ő megváltójuk erős, az forgatja az ő ügyöket ellened!
For deira målsmann er sterk, han skal føra saki deira imot deg.
12 Add a te elmédet az erkölcsi tanításra, és a te füleidet a bölcs beszédekre.
Vend hjarta ditt til age og øyro dine til kunnskaps ord!
13 Ne vond el a gyermektől a fenyítéket; ha megvered őt vesszővel, meg nem hal.
Lat ikkje guten vera utan age! Slær du han med riset, skal han ikkje døy.
14 Te vesszővel vered meg őt: és az ő lelkét a pokolból ragadod ki. (Sheol h7585)
Du slær han med riset, og sjæli hans bergar du frå helheim. (Sheol h7585)
15 Szerelmes fiam, ha bölcs lesz a te elméd, örvendez a lelkem nékem is.
Son min, vert hjarta ditt vist, so gled seg og mitt hjarta,
16 És vígadoznak az én veséim, a te ajkaidnak igazmondásán.
og nyro mine fegnast når lipporn’ dine talar det som rett er.
17 Ne irígykedjék a te szíved a bűnösökre; hanem az Úr félelmében légy egész napon;
Lat ikkje hjarta ditt misunna syndarar, men stræva stødt etter gudlegdom.
18 Mert ennek bizonyos vége van; a te várakozásod meg nem csalatkozik.
For då er du viss på ei framtid, og di von skal ei verta til inkjes.
19 Hallgass te, fiam, engem, hogy légy bölcs, és jártasd ez úton szívedet.
Høyr du, son min, og vert vis, og lat hjarta ditt ganga beint fram på vegen.
20 Ne légy azok közül való, a kik borral dőzsölnek; azok közül, a kik hússal dobzódnak.
Ver ikkje med millom vindrikkarar, millom deim som foret seg på kjøt.
21 Mert a részeges és dobzódó szegény lesz, és rongyokba öltöztet az aluvás.
For drikkar og storetar fatig vert, og svevn gjev fillor for klæde.
22 Hallgasd a te atyádat, a ki nemzett téged; és meg ne útáld a te anyádat, mikor megvénhedik.
Høyr på far din som avla deg, og vanvyrd ei mor di når ho vert gamall!
23 Szerezz igazságot, és el ne adj; bölcseséget és erkölcsöt és eszességet.
Kjøp sanning og sel henne ikkje, visdom og age og vit.
24 Igen örül az igaznak atyja, és a bölcsnek szülője annak vígadoz.
Storleg fegnast far til den rettferdige, og den som fær ein vis son, skal få gleda av han.
25 Vígadjon a te atyád és a te anyád, és örvendezzen a te szülőd.
Lat far din og mor di gleda seg, og ho som fødde deg, fegnast.
26 Adjad, fiam, a te szívedet nékem, és a te szemeid az én útaimat megőrizzék.
Son min, gjev meg hjarta ditt, og lat dine augo lika vegarne mine.
27 Mert mély verem a tisztátalan asszony, és szoros kút az idegen asszony.
For skjøkja er som djupe gravi og den framande kona som tronge brunnen,
28 És az, mint a tolvaj leselkedik, és az emberek közt a hitetleneket szaporítja.
ja, ho ligg på lur som ein ransmann, og ho aukar talet på utrue folk.
29 Kinek jaj? kinek oh jaj? kinek versengések? kinek panasz? kinek ok nélkül való sebek? kinek szemeknek veressége?
Kven hev sorg? Kven hev sut? Kven hev dragsmål? Kven hev klagemål? Kven hev sjølvvalde sår? Kven hev dimsynte augo?
30 A bornál mulatóknak, a kik mennek a jó bor kutatására.
Dei som drygjer lenge hjå vinen, dei som kjem og smakar på mjøden.
31 Ne nézd a bort, mily veres színt játszik, mint mutatja a pohárban az ő csillogását; könnyen alá csuszamlik,
Sjå ikkje på vinen kor han raudnar, kor vænt han smiler i staupet! lett renn han ned.
32 Végre, mint a kígyó, megmar, és mint a mérges kígyó, megcsíp.
Men sidan han sting som ein slange og høgg som ein orm.
33 A te szemeid nézik az idegen asszonyt, és a te elméd gondol gonoszságot.
Då skal augo dine sjå rare syner, og hjarta ditt talar tull og tøv.
34 És olyan leszel, mint a ki fekszik a tenger közepiben, és a ki fekszik az árbóczfának tetején.
Du vert som låg du i havsens djup, eller låg i toppen av mastri.
35 Ütöttek engem, nékem nem fájt; vertek, nem éreztem! Mikor ébredek fel? Akkor folytatom, ismét megkeresem azt.
«Dei slo meg, men det gjorde’kje vondt, dei banka meg, men eg kjende det ikkje. Når skal eg vakna? Eg vil få tak i endå meir.»

< Példabeszédek 23 >