Példabeszédek 21

1 Mint a vizeknek folyásai, olyan a királynak szíve az Úrnak kezében, valahová akarja, oda hajtja azt!

‌ʻOku ʻi he nima ʻo Sihova ʻae loto ʻoe tuʻi, ʻo hangē ko e vai ʻoe ngaahi vaitafe: he ʻoku ne fefakatafoki ʻaki ia ko ʻene faʻiteliha ʻaʻana.

2 Az embernek minden úta igaz a maga szemei előtt; de a szívek vizsgálója az Úr.

‌ʻOku matamata totonu ʻae hala kotoa pē ʻoe tangata ki hono mata ʻoʻona: ka ʻoku ʻahiʻahiʻi ʻe Sihova ʻae loto.

3 Az igazságnak és igaz ítéletnek gyakorlását inkább szereti az Úr az áldozatnál.

Ko e fai totonu mo e fakamaau, ʻoku lelei hake ia kia Sihova ʻi he feilaulau.

4 A szemnek fenhéjázása és az elmének kevélysége: az istentelenek szántása, bűn.

Ko e mata ʻoku fieʻeiki, mo e loto fielahi, pea mo e keli ʻae kakai angakovi, ko e angahala ia.

5 A szorgalmatosnak igyekezete csak gyarapodásra van; valaki pedig hirtelenkedik, csak szükségre jut.

‌ʻOku tupu ʻae mahu ʻi he fakakaukau ʻae faʻa ngāue; ka ko e masiva pe kiate ia ʻoku fai fakavavevave noa pe.

6 A hamisságnak nyelvével gyűjtött kincs elveszett hiábavalósága azoknak, a kik a halált keresik.

Ko e maʻu ʻae koloa lahi ʻaki ʻae ʻelelo loi, ko e vaʻinga ia ʻoku vilingia fano ʻiate kinautolu ʻoku kumi ki he mate.

7 Az istentelenek pusztítása magával ragadja őket; mert nem akartak igazságot cselekedni.

Ko e kaihaʻa ʻae kakai angakovi ʻe ʻauha ai ʻakinautolu; koeʻuhi ʻoku ʻikai te nau loto ki he fai totonu.

8 Tekervényes a bűnös embernek úta; a tisztának cselekedete pedig igaz.

‌ʻOku pikopiko mo ʻalu kehe ʻae hala ʻoe tangata: ka ʻoku totonu ʻae ngāue ʻaʻana ʻoku loto maʻa.

9 Jobb a tető ormán lakni, mint háborgó asszonynyal, és közös házban.

‌ʻOku lelei hake ʻae nofo ki he tuliki ʻi ha tuʻafale, ʻi he nofo ʻi loto fale mo ha fefine ʻoku faʻa kē.

10 Az istentelennek lelke kiván gonoszt; és az ő szeme előtt nem talál könyörületre az ő felebarátja.

‌ʻOku holi ki he kovi ʻae laumālie ʻoe angahala: pea ʻoku ʻikai maʻu ha lelei ʻe hono kaungāʻapi ʻi hono ʻao.

11 Mikor a csúfolót büntetik, az együgyű lesz bölcs; mikor pedig a bölcset oktatják, ő veszi eszébe a tudományt.

‌ʻOka tautea ʻaia ʻoku faʻa manuki, ʻe poto ai ʻae vale: pea ka akonekina ʻae poto, ʻoku ne maʻu ai ʻae ʻilo.

12 Nézi az igaz az istentelennek házát, hogy milyen veszedelembe jutottak az istentelenek.

‌ʻOku fakakaukau poto ʻae tangata māʻoniʻoni ki he fale ʻoe angahala: pea ʻoku lī ki lalo ʻae angahala ʻe he ʻOtua koeʻuhi ko ʻene angahala.

13 A ki bedugja fülét a szegény kiáltására; ő is kiált, de meg nem hallgattatik.

Ko ia ʻe tāpuni hono telinga ki he tangi ʻae masiva ʻe tangi foki ia, ka ʻe ʻikai ongoʻi ʻe ha taha.

14 A titkon adott ajándék elfordítja a haragot; és a kebelben való ajándék a kemény búsulást.

‌ʻOku lolomi ʻae ʻita ʻoka ʻatu fufū ha meʻa foaki: pea ʻoku taʻofi ʻe he totongi fufū ʻae houhau lahi.

15 Vígasság az igaznak igazat cselekedni; de ijedelem a hamisság cselekedőinek.

Ko e fakamaau ko e fiefiaʻanga ia ʻoe māʻoniʻoni: ka ʻe hoko ʻae fakaʻauha ki he fai kovi.

16 Az ember, a ki eltévelyedik az értelemnek útáról, az élet nélkül valók gyülekezetiben nyugszik.

‌ʻE nofomaʻu ʻi he fakatahaʻanga ʻoe kakai mate, ʻae tangata ko ia ʻoku hē mei he hala ʻoe poto.

17 Szűkölködő ember lesz, a ki szereti az örömet; a ki szereti a bort és az olajat, nem lesz gazdag!

Ko ia ʻoku manako ki he vaʻinga ʻe hoko ia ko e tangata masiva: ʻe ʻikai koloaʻia ia ʻaia ʻoku manako ki he kava mo e lolo.

18 Az igazért váltságdíj az istentelen, és az igazak helyett a hitetlen büntettetik meg.

‌ʻE fetongi ʻe he angahala ʻae māʻoniʻoni, pea mo ia ʻoku fai kovi ʻae angatonu.

19 Jobb lakozni a pusztának földén, mint a feddődő és haragos asszonynyal.

‌ʻOku lelei hake ʻae nofo ʻi he toafa, ʻi he nonofo mo ha fefine faʻa kē mo faʻa ʻita.

20 Kivánatos kincs és kenet van a bölcsnek házában; a bolond ember pedig eltékozolja azt.

‌ʻOku ai ʻae koloa ke manako ki ai, pea mo e lolo ʻi he fale ʻoe poto; ka ʻoku fakaʻosi noa pe ia ʻe he tangata vale.

21 A ki követi az igazságot és az irgalmasságot, nyer életet, igazságot és tisztességet.

Ko ia ʻoku tulituli pau ki he māʻoniʻoni mo e ʻaloʻofa te ne maʻu ʻae moʻui, mo e māʻoniʻoni, pea mo e ongolelei.

22 A hősök városába felmegy a bölcs, és lerontja az ő bizodalmoknak erejét.

‌ʻOku kaka ʻe he tangata poto ʻae ʻā ʻoe kolo ʻae mālohi, ʻo ne maumauʻi hono mālohi mo ene viki.

23 A ki megőrzi száját és nyelvét, megtartja életét a nyomorúságtól.

Ko ia ʻoku tauhi hono ngutu mo hono ʻelelo, ʻoku fakahaofi ʻe ia hono laumālie mei he ngaahi mamahi.

24 A kevély dölyfösnek csúfoló a neve, a ki haragjában kevélységet cselekszik.

Ko fielahi mo manuki fieʻeiki, ko e hingoa ia ʻoʻona ʻoku faʻa ʻita ʻi he laukau.

25 A restnek kivánsága megemészti őt; mert az ő kezei nem akarnak dolgozni.

Ko e holi ʻae fakapikopiko ʻe mate ai ia; he ʻoku fakafisi hono nima ki he ngāue.

26 Egész nap kivánságtól gyötretik; az igaz pedig ád, és nem tartóztatja meg adományát.

‌ʻOku manumanu ʻaupito ia ʻi he ʻaho ʻo poʻuli: ka ʻoku faʻa foaki ʻae māʻoniʻoni ʻo ʻikai te ne faʻa taʻofia ia.

27 Az istentelenek áldozatja útálatos; kivált mikor gonosz tettért viszi.

Ko e meʻa fakalielia ʻae feilaulau ʻae angahala: kae huanoa ʻi hono ʻomi ia mo e loto kovi!

28 A hazug bizonyság elvész; a ki pedig jól figyelmez, örökké szól.

‌ʻE ʻauha ʻae fakamoʻoni loi: ka ko e tangata ʻoku faʻa fakafanongo ʻoku lea maau ia.

29 Megkeményíti az istentelen ember az ő orczáját; az igaz pedig jól rendeli az ő útát.

‌ʻOku fakafefeka ʻe he tangata angakovi ʻa hono mata: ka ʻoku fakakaukau ʻe he angatonu ki hono hala.

30 Nincs bölcseség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen.

‌ʻOku ʻikai ha poto pe ha fakakaukau, pe ha tuʻutuʻuni ʻe faʻa tuʻu kia Sihova.

31 Készen áll a ló az ütközetnek napjára; de az Úré a megtartás!

‌ʻOku teuteu ʻae hoosi ki he ʻaho ʻoe tau: ka ʻoku meia Sihova ʻae faʻa ikuna.