Példabeszédek 21
1 Mint a vizeknek folyásai, olyan a királynak szíve az Úrnak kezében, valahová akarja, oda hajtja azt!
Sicut divisiones aquarum, ita cor regis in manu Domini: quocumque voluerit, inclinabit illud.
2 Az embernek minden úta igaz a maga szemei előtt; de a szívek vizsgálója az Úr.
Omnis via viri recta sibi videtur: appendit autem corda Dominus.
3 Az igazságnak és igaz ítéletnek gyakorlását inkább szereti az Úr az áldozatnál.
Facere misericordiam et iudicium, magis placet Domino quam victimæ.
4 A szemnek fenhéjázása és az elmének kevélysége: az istentelenek szántása, bűn.
Exaltatio oculorum est dilatatio cordis: lucerna impiorum peccatum.
5 A szorgalmatosnak igyekezete csak gyarapodásra van; valaki pedig hirtelenkedik, csak szükségre jut.
Cogitationes robusti semper in abundantia: omnis autem piger semper in egestate est.
6 A hamisságnak nyelvével gyűjtött kincs elveszett hiábavalósága azoknak, a kik a halált keresik.
Qui congregat thesauros lingua mendacii, vanus et excors est, et impingetur ad laqueos mortis.
7 Az istentelenek pusztítása magával ragadja őket; mert nem akartak igazságot cselekedni.
Rapinæ impiorum detrahent eos, quia noluerunt facere iudicium.
8 Tekervényes a bűnös embernek úta; a tisztának cselekedete pedig igaz.
Perversa via viri, aliena est: qui autem mundus est, rectum opus eius.
9 Jobb a tető ormán lakni, mint háborgó asszonynyal, és közös házban.
Melius est sedere in angulo domatis, quam cum muliere litigiosa, et in domo communi.
10 Az istentelennek lelke kiván gonoszt; és az ő szeme előtt nem talál könyörületre az ő felebarátja.
Anima impii desiderat malum, non miserebitur proximo suo.
11 Mikor a csúfolót büntetik, az együgyű lesz bölcs; mikor pedig a bölcset oktatják, ő veszi eszébe a tudományt.
Mulctato pestilente sapientior erit parvulus: et si sectetur sapientem, sumet scientiam.
12 Nézi az igaz az istentelennek házát, hogy milyen veszedelembe jutottak az istentelenek.
Excogitat iustus de domo impii, ut detrahat impios a malo.
13 A ki bedugja fülét a szegény kiáltására; ő is kiált, de meg nem hallgattatik.
Qui obturat aurem suam ad clamorem pauperis, et ipse clamabit, et non exaudietur.
14 A titkon adott ajándék elfordítja a haragot; és a kebelben való ajándék a kemény búsulást.
Munus absconditum extinguit iras: et donum in sinu indignationem maximam.
15 Vígasság az igaznak igazat cselekedni; de ijedelem a hamisság cselekedőinek.
Gaudium iusto est facere iudicium: et pavor operantibus iniquitatem.
16 Az ember, a ki eltévelyedik az értelemnek útáról, az élet nélkül valók gyülekezetiben nyugszik.
Vir, qui erraverit a via doctrinæ, in cœtu gigantum commorabitur.
17 Szűkölködő ember lesz, a ki szereti az örömet; a ki szereti a bort és az olajat, nem lesz gazdag!
Qui diligit epulas, in egestate erit: qui amat vinum, et pinguia, non ditabitur.
18 Az igazért váltságdíj az istentelen, és az igazak helyett a hitetlen büntettetik meg.
Pro iusto datur impius: et pro rectis iniquus.
19 Jobb lakozni a pusztának földén, mint a feddődő és haragos asszonynyal.
Melius est habitare in terra deserta, quam cum muliere rixosa et iracunda.
20 Kivánatos kincs és kenet van a bölcsnek házában; a bolond ember pedig eltékozolja azt.
Thesaurus desiderabilis, et oleum in habitaculo iusti: et imprudens homo dissipabit illud.
21 A ki követi az igazságot és az irgalmasságot, nyer életet, igazságot és tisztességet.
Qui sequitur iustitiam et misericordiam, inveniet vitam, iustitiam, et gloriam.
22 A hősök városába felmegy a bölcs, és lerontja az ő bizodalmoknak erejét.
Civitatem fortium ascendit sapiens, et destruxit robur fiduciæ eius.
23 A ki megőrzi száját és nyelvét, megtartja életét a nyomorúságtól.
Qui custodit os suum, et linguam suam, custodit ab angustiis animam suam.
24 A kevély dölyfösnek csúfoló a neve, a ki haragjában kevélységet cselekszik.
Superbus et arrogans vocatur indoctus, qui in ira operatur superbiam.
25 A restnek kivánsága megemészti őt; mert az ő kezei nem akarnak dolgozni.
Desideria occidunt pigrum: noluerunt enim quidquam manus eius operari:
26 Egész nap kivánságtól gyötretik; az igaz pedig ád, és nem tartóztatja meg adományát.
tota die concupiscit et desiderat: qui autem iustus est, tribuet, et non cessabit.
27 Az istentelenek áldozatja útálatos; kivált mikor gonosz tettért viszi.
Hostiæ impiorum abominabiles, quia offeruntur ex scelere.
28 A hazug bizonyság elvész; a ki pedig jól figyelmez, örökké szól.
Testis mendax peribit: vir obediens loquetur victoriam.
29 Megkeményíti az istentelen ember az ő orczáját; az igaz pedig jól rendeli az ő útát.
Vir impius procaciter obfirmat vultum suum: qui autem rectus est, corrigit viam suam.
30 Nincs bölcseség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen.
Non est sapientia, non est prudentia, non est consilium contra Dominum.
31 Készen áll a ló az ütközetnek napjára; de az Úré a megtartás!
Equus paratur ad diem belli: Dominus autem salutem tribuit.
