Példabeszédek 20
1 A bor csúfoló, a részegítő ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs!
Luxuriosa res, vinum, et tumultuosa ebrietas: quicumque his delectatur, non erit sapiens.
2 Mint a fiatal oroszlán ordítása, olyan a királynak rettentése; a ki azt haragra ingerli, vétkezik a maga élete ellen.
Sicut rugitus leonis, ita et terror regis: qui provocat eum, peccat in animam suam.
3 Tisztesség az embernek elmaradni a versengéstől; valaki pedig bolond, patvarkodik.
Honor est homini, qui separat se a contentionibus: omnes autem stulti miscentur contumeliis.
4 A hideg miatt nem szánt a rest; aratni akar majd, de nincs mit.
Propter frigus piger arare noluit: mendicabit ergo aestate, et non dabitur illi.
5 Mély víz a férfiúnak elméjében a tanács; mindazáltal a bölcs ember kimeríti azt.
Sicut aqua profunda, sic consilium in corde viri: sed homo sapiens exhauriet illud.
6 A legtöbb ember talál valakit, a ki jó hozzá; de hű embert, azt ki találhat?
Multi homines misericordes vocantur: virum autem fidelem quis inveniet?
7 A ki az ő tökéletességében jár, igaz ember; boldogok az ő fiai ő utána!
Iustus, qui ambulat in simplicitate sua, beatos post se filios derelinquet.
8 A király, ha az ő ítélőszékiben ül, tekintetével minden gonoszt eltávoztat.
Rex, qui sedet in solio iudicii, dissipat omne malum intuitu suo.
9 Ki mondhatná azt: megtisztítottam szívemet, tiszta vagyok az én bűnömtől?
Quis potest dicere: Mundum est cor meum, purus sum a peccato?
10 A kétféle font és a kétféle mérték, útálatos az Úrnál egyaránt mind a kettő.
Pondus et pondus, mensura et mensura: utrumque abominabile est apud Deum.
11 Az ő cselekedetiből ismerteti meg magát még a gyermek is, ha tiszta-é, és ha igaz-é az ő cselekedete.
Ex studiis suis intelligitur puer, si munda et recta sint opera eius.
12 A halló fület és a látó szemet, az Úr teremtette egyaránt mindkettőt.
Aurem audientem, et oculum videntem, Dominus fecit utrumque.
13 Ne szeresd az álmot, hogy ne légy szegény; nyisd fel a te szemeidet, és megelégszel kenyérrel.
Noli diligere somnum, ne te egestas opprimat: aperi oculos tuos, et saturare panibus.
14 Hitvány, hitvány, azt mondja a vevő; de mikor elmegy, akkor dicsekedik.
Malum est, malum est, dicit omnis emptor: et cum recesserit, tunc gloriabitur.
15 Van arany és drágagyöngyök sokasága; de drága szer a tudománynyal teljes ajak.
Est aurum, et multitudo gemmarum: vas autem pretiosum labia scientiae.
16 Vedd el ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért vedd el zálogát.
Tolle vestimentum eius, qui fideiussor extitit alieni, et pro extraneis aufer pignus ab eo.
17 Gyönyörűséges az embernek az álnokságnak kenyere; de annakutána betelik az ő szája kavicsokkal.
Suavis est homini panis mendacii: et postea implebitur os eius calculo.
18 A gondolatok tanácskozással erősek; és bölcs vezetéssel folytass hadakozást.
Cogitationes consiliis roborantur: et gubernaculis tractanda sunt bella.
19 Megjelenti a titkot, a ki rágalmazó; tehát a ki fecsegő szájú, azzal ne barátkozzál.
Ei, qui revelat mysteria, et ambulat fraudulenter, et dilatat labia sua, ne commiscearis.
20 A ki az ő atyját vagy anyját megátkozza, annak kialszik szövétneke a legnagyobb setétségben.
Qui maledicit patri suo, et matri, extinguetur lucerna eius in mediis tenebris.
21 A mely örökséget először siettetnek, annak vége meg nem áldatik.
Hereditas, ad quam festinatur in principio, in novissimo benedictione carebit.
22 Ne mondd: bosszút állok rajta! Várjad az Urat, és megszabadít téged!
Ne dicas: Reddam malum: expecta Dominum, et liberabit te.
23 Útálatos az Úrnál a kétféle súly; és a hamis fontok nem jó dolgok.
Abominatio est apud Dominum pondus et pondus: statera dolosa non est bona.
24 Az Úrtól vannak a férfi lépései; az ember pedig mit ért az ő útában?
A Domino diriguntur gressus viri: quis autem hominum intelligere potest viam suam?
25 Tőr az embernek meggondolatlanul mondani: szent, és a fogadástétel után megfontolni.
Ruina est homini devotare sanctos, et post vota retractare.
26 Szétszórja a gonoszokat a bölcs király, és fordít reájok kereket.
Dissipat impios rex sapiens, et incurvat super eos fornicem.
27 Az Úrtól való szövétnek az embernek lelke, a ki megvizsgálja a szívnek minden rejtekét.
Lucerna Domini spiraculum hominis, quae investigat omnia secreta ventris.
28 A kegyelmesség és az igazság megőrzik a királyt, megerősíti irgalmasság által az ő székét.
Misericordia, et veritas custodiunt regem, et roboratur clementia thronus eius.
29 Az ifjaknak ékessége az ő erejök; és a véneknek dísze az ősz haj.
Exultatio iuvenum, fortitudo eorum: et dignitas senum canities.
30 A kékek és a sebek távoztatják el a gonoszt, és a belső részekig ható csapások.
Livor vulneris absterget mala: et plagae in secretioribus ventris.
