Példabeszédek 20
1 A bor csúfoló, a részegítő ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs!
[Luxuriosa res vinum, et tumultuosa ebrietas: quicumque his delectatur non erit sapiens.
2 Mint a fiatal oroszlán ordítása, olyan a királynak rettentése; a ki azt haragra ingerli, vétkezik a maga élete ellen.
Sicut rugitus leonis, ita et terror regis: qui provocat eum peccat in animam suam.
3 Tisztesség az embernek elmaradni a versengéstől; valaki pedig bolond, patvarkodik.
Honor est homini qui separat se a contentionibus; omnes autem stulti miscentur contumeliis.
4 A hideg miatt nem szánt a rest; aratni akar majd, de nincs mit.
Propter frigus piger arare noluit; mendicabit ergo æstate, et non dabitur illi.
5 Mély víz a férfiúnak elméjében a tanács; mindazáltal a bölcs ember kimeríti azt.
Sicut aqua profunda, sic consilium in corde viri; sed homo sapiens exhauriet illud.
6 A legtöbb ember talál valakit, a ki jó hozzá; de hű embert, azt ki találhat?
Multi homines misericordes vocantur; virum autem fidelem quis inveniet?]
7 A ki az ő tökéletességében jár, igaz ember; boldogok az ő fiai ő utána!
[Justus qui ambulat in simplicitate sua beatos post se filios derelinquet.
8 A király, ha az ő ítélőszékiben ül, tekintetével minden gonoszt eltávoztat.
Rex qui sedet in solio judicii dissipat omne malum intuitu suo.
9 Ki mondhatná azt: megtisztítottam szívemet, tiszta vagyok az én bűnömtől?
Quis potest dicere: Mundum est cor meum; purus sum a peccato?
10 A kétféle font és a kétféle mérték, útálatos az Úrnál egyaránt mind a kettő.
Pondus et pondus, mensura et mensura: utrumque abominabile est apud Deum.
11 Az ő cselekedetiből ismerteti meg magát még a gyermek is, ha tiszta-é, és ha igaz-é az ő cselekedete.
Ex studiis suis intelligitur puer, si munda et recta sint opera ejus.
12 A halló fület és a látó szemet, az Úr teremtette egyaránt mindkettőt.
Aurem audientem, et oculum videntem: Dominus fecit utrumque.
13 Ne szeresd az álmot, hogy ne légy szegény; nyisd fel a te szemeidet, és megelégszel kenyérrel.
Noli diligere somnum, ne te egestas opprimat: aperi oculos tuos, et saturare panibus.
14 Hitvány, hitvány, azt mondja a vevő; de mikor elmegy, akkor dicsekedik.
Malum est, malum est, dicit omnis emptor; et cum recesserit, tunc gloriabitur.
15 Van arany és drágagyöngyök sokasága; de drága szer a tudománynyal teljes ajak.
Est aurum et multitudo gemmarum, et vas pretiosum labia scientiæ.]
16 Vedd el ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért vedd el zálogát.
[Tolle vestimentum ejus qui fidejussor extitit alieni, et pro extraneis aufer pignus ab eo.
17 Gyönyörűséges az embernek az álnokságnak kenyere; de annakutána betelik az ő szája kavicsokkal.
Suavis est homini panis mendacii, et postea implebitur os ejus calculo.
18 A gondolatok tanácskozással erősek; és bölcs vezetéssel folytass hadakozást.
Cogitationes consiliis roborantur, et gubernaculis tractanda sunt bella.
19 Megjelenti a titkot, a ki rágalmazó; tehát a ki fecsegő szájú, azzal ne barátkozzál.
Ei qui revelat mysteria, et ambulat fraudulenter, et dilatat labia sua, ne commiscearis.
20 A ki az ő atyját vagy anyját megátkozza, annak kialszik szövétneke a legnagyobb setétségben.
Qui maledicit patri suo et matri, extinguetur lucerna ejus in mediis tenebris:
21 A mely örökséget először siettetnek, annak vége meg nem áldatik.
hæreditas ad quam festinatur in principio, in novissimo benedictione carebit.
22 Ne mondd: bosszút állok rajta! Várjad az Urat, és megszabadít téged!
Ne dicas: Reddam malum: exspecta Dominum, et liberabit te.
23 Útálatos az Úrnál a kétféle súly; és a hamis fontok nem jó dolgok.
Abominatio est apud Dominum pondus et pondus; statera dolosa non est bona.
24 Az Úrtól vannak a férfi lépései; az ember pedig mit ért az ő útában?
A Domino diriguntur gressus viri: quis autem hominum intelligere potest viam suam?
25 Tőr az embernek meggondolatlanul mondani: szent, és a fogadástétel után megfontolni.
Ruina est homini devorare sanctos, et post vota retractare.]
26 Szétszórja a gonoszokat a bölcs király, és fordít reájok kereket.
[Dissipat impios rex sapiens, et incurvat super eos fornicem.
27 Az Úrtól való szövétnek az embernek lelke, a ki megvizsgálja a szívnek minden rejtekét.
Lucerna Domini spiraculum hominis, quæ investigat omnia secreta ventris.
28 A kegyelmesség és az igazság megőrzik a királyt, megerősíti irgalmasság által az ő székét.
Misericordia et veritas custodiunt regem, et roboratur clementia thronus ejus.
29 Az ifjaknak ékessége az ő erejök; és a véneknek dísze az ősz haj.
Exsultatio juvenum fortitudo eorum, et dignitas senum canities.
30 A kékek és a sebek távoztatják el a gonoszt, és a belső részekig ható csapások.
Livor vulneris absterget mala, et plagæ in secretioribus ventris.]
