Példabeszédek 20
1 A bor csúfoló, a részegítő ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs!
Víno činí posměvače, a nápoj opojný nepokojného; pročež každý, kdož se kochá v něm, nebývá moudrý.
2 Mint a fiatal oroszlán ordítása, olyan a királynak rettentése; a ki azt haragra ingerli, vétkezik a maga élete ellen.
Hrůza královská jako řvání mladého lva; kdož ho rozhněvá, hřeší proti životu svému.
3 Tisztesség az embernek elmaradni a versengéstől; valaki pedig bolond, patvarkodik.
Přestati od sváru jest to každému ku poctivosti, ale kdožkoli se do nich zapletá, blázen jest.
4 A hideg miatt nem szánt a rest; aratni akar majd, de nincs mit.
Lenoch neoře pro zimu, pročež žebrati bude ve žni, ale nadarmo.
5 Mély víz a férfiúnak elméjében a tanács; mindazáltal a bölcs ember kimeríti azt.
Rada v srdci muže voda hluboká, muž však rozumný dosáhne jí.
6 A legtöbb ember talál valakit, a ki jó hozzá; de hű embert, azt ki találhat?
Větší díl lidí honosí se účinností svou, ale v pravdě takového kdo nalezne?
7 A ki az ő tökéletességében jár, igaz ember; boldogok az ő fiai ő utána!
Spravedlivý ustavičně chodí v upřímnosti své; blažení synové jeho po něm.
8 A király, ha az ő ítélőszékiben ül, tekintetével minden gonoszt eltávoztat.
Král sedě na soudné stolici, rozhání očima svýma všecko zlé.
9 Ki mondhatná azt: megtisztítottam szívemet, tiszta vagyok az én bűnömtől?
Kdo může říci: Očistil jsem srdce své? Èist jsem od hříchu svého?
10 A kétféle font és a kétféle mérték, útálatos az Úrnál egyaránt mind a kettő.
Závaží rozdílná a míra rozdílná, obé to ohavností jest Hospodinu.
11 Az ő cselekedetiből ismerteti meg magát még a gyermek is, ha tiszta-é, és ha igaz-é az ő cselekedete.
Po skutcích svých poznáno bývá také i pachole, jest-li upřímé a pravé dílo jeho.
12 A halló fület és a látó szemet, az Úr teremtette egyaránt mindkettőt.
Ucho, kteréž slyší, a oko, kteréž vidí, obé to učinil Hospodin.
13 Ne szeresd az álmot, hogy ne légy szegény; nyisd fel a te szemeidet, és megelégszel kenyérrel.
Nemiluj snu, abys nezchudl, otevři oči své, a nasytíš se chlebem.
14 Hitvány, hitvány, azt mondja a vevő; de mikor elmegy, akkor dicsekedik.
Zlé, zlé, říká ten, kdož kupuje, a odejda, tedy se chlubí.
15 Van arany és drágagyöngyök sokasága; de drága szer a tudománynyal teljes ajak.
Zlato a množství perel, a nejdražší klínot jsou rtové umělí.
16 Vedd el ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért vedd el zálogát.
Vezmi roucho toho, kterýž slíbil za cizího, a kdo za cizozemku, základ jeho.
17 Gyönyörűséges az embernek az álnokságnak kenyere; de annakutána betelik az ő szája kavicsokkal.
Chutný jest někomu chléb falše, ale potom ústa jeho pískem naplněna bývají.
18 A gondolatok tanácskozással erősek; és bölcs vezetéssel folytass hadakozást.
Myšlení radou upevňuj, a s opatrnou radou veď boj.
19 Megjelenti a titkot, a ki rágalmazó; tehát a ki fecsegő szájú, azzal ne barátkozzál.
Kdo vynáší tajnost, chodí neupřímě, pročež k lahodícímu rty svými nepřiměšuj se.
20 A ki az ő atyját vagy anyját megátkozza, annak kialszik szövétneke a legnagyobb setétségben.
Kdo zlořečí otci svému neb matce své, zhasne svíce jeho v temných mrákotách.
21 A mely örökséget először siettetnek, annak vége meg nem áldatik.
Dědictví rychle z počátku nabytému naposledy nebývá dobrořečeno,
22 Ne mondd: bosszút állok rajta! Várjad az Urat, és megszabadít téged!
Neříkej: Odplatím se zlým; očekávej na Hospodina, a vysvobodí tě.
23 Útálatos az Úrnál a kétféle súly; és a hamis fontok nem jó dolgok.
Ohavností jsou Hospodinu závaží rozdílná, a váhy falešné neoblibuje.
24 Az Úrtól vannak a férfi lépései; az ember pedig mit ért az ő útában?
Od Hospodina jsou krokové muže, ale člověk jak vyrozumívá cestě jeho?
25 Tőr az embernek meggondolatlanul mondani: szent, és a fogadástétel után megfontolni.
Osídlo jest člověku pohltiti věc posvěcenou, a po slibu zase toho vyhledávati.
26 Szétszórja a gonoszokat a bölcs király, és fordít reájok kereket.
Král moudrý rozptyluje bezbožné, a uvodí na ně pomstu.
27 Az Úrtól való szövétnek az embernek lelke, a ki megvizsgálja a szívnek minden rejtekét.
Duše člověka jest svíce Hospodinova, kteráž zpytuje všecky vnitřnosti srdečné.
28 A kegyelmesség és az igazság megőrzik a királyt, megerősíti irgalmasság által az ő székét.
Milosrdenství a pravda ostříhají krále, a milosrdenstvím podpírá se trůn jeho.
29 Az ifjaknak ékessége az ő erejök; és a véneknek dísze az ősz haj.
Ozdoba mládenců jest síla jejich, a okrasa starců šediny.
30 A kékek és a sebek távoztatják el a gonoszt, és a belső részekig ható csapások.
Modřiny ran jsou lékařství při zlém, a bití vnitřnostem života.
