Példabeszédek 2
1 Fiam! ha beveszed az én beszédimet, és az én parancsolatimat elrejted magadnál,
[Fili mi, si susceperis sermones meos, et mandata mea absconderis penes te:
2 Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre,
ut audiat sapientiam auris tua, inclina cor tuum ad cognoscendam prudentiam.
3 Igen, ha a bölcseségért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled,
Si enim sapientiam invocaveris, et inclinaveris cor tuum prudentiæ;
4 Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt:
si quæsieris eam quasi pecuniam, et sicut thesauros effoderis illam:
5 Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz.
tunc intelliges timorem Domini, et scientiam Dei invenies,
6 Mert az Úr ád bölcseséget, az ő szájából tudomány és értelem származik.
quia Dominus dat sapientiam, et ex ore ejus prudentia et scientia.
7 Az igazaknak valóságos jót rejteget, paizst a tökéletesen járóknak,
Custodiet rectorum salutem, et proteget gradientes simpliciter,
8 Hogy megőrizze az igazságnak útait, és kegyeseinek útját megtartja.
servans semitas justitiæ, et vias sanctorum custodiens.
9 Akkor megérted az igazságot, és törvényt és becsületességet, és minden jó útat.
Tunc intelliges justitiam, et judicium, et æquitatem, et omnem semitam bonam.]
10 Mert bölcseség megy a te elmédbe, és a tudomány a te lelkedben gyönyörűséges lesz.
[Si intraverit sapientia cor tuum, et scientia animæ tuæ placuerit,
11 Meggondolás őrködik feletted, értelem őriz téged,
consilium custodiet te, et prudentia servabit te:
12 Hogy megszabadítson téged a gonosznak útától, és a gonoszságszóló férfiútól;
ut eruaris a via mala, et ab homine qui perversa loquitur;
13 A kik elhagyják az igazságnak útát, hogy járjanak a setétségnek útain.
qui relinquunt iter rectum, et ambulant per vias tenebrosas;
14 A kik örülnek gonoszt cselekedvén, vígadnak a gonosz álnokságokon.
qui lætantur cum malefecerint, et exsultant in rebus pessimis;
15 A kiknek ösvényeik görbék, és a kik az ő útaikban gonoszok.
quorum viæ perversæ sunt, et infames gressus eorum.
16 Hogy megszabadítson téged a nem hozzád tartozó asszonytól, az idegentől, a ki az ő beszédével hizelkedik,
Ut eruaris a muliere aliena, et ab extranea quæ mollit sermones suos,
17 A ki elhagyja az ő ifjúságának férjét, és az ő Istenének szövetségéről elfelejtkezik;
et relinquit ducem pubertatis suæ,
18 Mert a halálra hanyatlik az ő háza, és az ő ösvényei az élet nélkül valókhoz.
et pacti Dei sui oblita est. Inclinata est enim ad mortem domus ejus, et ad inferos semitæ ipsius. (questioned)
19 Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg, sem meg nem nyerhetik az életnek útait.
Omnes qui ingrediuntur ad eam non revertentur, nec apprehendent semitas vitæ.
20 Hogy járj a jóknak útjokon, és az igazaknak ösvényeit kövessed.
Ut ambules in via bona, et calles justorum custodias:
21 Mert az igazak lakják a földet, és a tökéletesek maradnak meg rajta.
qui enim recti sunt habitabunt in terra, et simplices permanebunt in ea;
22 A gonoszok pedig a földről kivágattatnak, és a hitetlenül cselekedők kiszaggattatnak abból.
impii vero de terra perdentur, et qui inique agunt auferentur ex ea.]
