Példabeszédek 2

1 Fiam! ha beveszed az én beszédimet, és az én parancsolatimat elrejted magadnál,

בְּנִי אִם־תִּקַּח אֲמָרָי וּמִצְוֺתַי תִּצְפֹּן אִתָּֽךְ׃

2 Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre,

לְהַקְשִׁיב לַחׇכְמָה אׇזְנֶךָ תַּטֶּה לִבְּךָ לַתְּבוּנָֽה׃

3 Igen, ha a bölcseségért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled,

כִּי אִם לַבִּינָה תִקְרָא לַתְּבוּנָה תִּתֵּן קוֹלֶֽךָ׃

4 Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt:

אִם־תְּבַקְשֶׁנָּה כַכָּסֶף וְֽכַמַּטְמוֹנִים תַּחְפְּשֶֽׂנָּה׃

5 Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz.

אָז תָּבִין יִרְאַת יְהֹוָה וְדַעַת אֱלֹהִים תִּמְצָֽא׃

6 Mert az Úr ád bölcseséget, az ő szájából tudomány és értelem származik.

כִּֽי־יְהֹוָה יִתֵּן חׇכְמָה מִפִּיו דַּעַת וּתְבוּנָֽה׃

7 Az igazaknak valóságos jót rejteget, paizst a tökéletesen járóknak,

(וצפן) [יִצְפֹּן] לַיְשָׁרִים תּוּשִׁיָּה מָגֵן לְהֹלְכֵי תֹֽם׃

8 Hogy megőrizze az igazságnak útait, és kegyeseinek útját megtartja.

לִנְצֹר אׇרְחוֹת מִשְׁפָּט וְדֶרֶךְ חֲסִידָו יִשְׁמֹֽר׃

9 Akkor megérted az igazságot, és törvényt és becsületességet, és minden jó útat.

אָז תָּבִין צֶדֶק וּמִשְׁפָּט וּמֵישָׁרִים כׇּל־מַעְגַּל־טֽוֹב׃

10 Mert bölcseség megy a te elmédbe, és a tudomány a te lelkedben gyönyörűséges lesz.

כִּֽי־תָבוֹא חׇכְמָה בְלִבֶּךָ וְדַעַת לְֽנַפְשְׁךָ יִנְעָֽם׃

11 Meggondolás őrködik feletted, értelem őriz téged,

מְזִמָּה תִּשְׁמֹר עָלֶיךָ תְּבוּנָה תִנְצְרֶֽכָּה׃

12 Hogy megszabadítson téged a gonosznak útától, és a gonoszságszóló férfiútól;

לְהַצִּילְךָ מִדֶּרֶךְ רָע מֵאִישׁ מְדַבֵּר תַּהְפֻּכֽוֹת׃

13 A kik elhagyják az igazságnak útát, hogy járjanak a setétségnek útain.

הַעֹזְבִים אׇרְחוֹת יֹשֶׁר לָלֶכֶת בְּדַרְכֵי־חֹֽשֶׁךְ׃

14 A kik örülnek gonoszt cselekedvén, vígadnak a gonosz álnokságokon.

הַשְּׂמֵחִים לַעֲשׂוֹת רָע יָגִילוּ בְּֽתַהְפֻּכוֹת רָֽע׃

15 A kiknek ösvényeik görbék, és a kik az ő útaikban gonoszok.

אֲשֶׁר אׇרְחֹתֵיהֶם עִקְּשִׁים וּנְלוֹזִים בְּמַעְגְּלוֹתָֽם׃

16 Hogy megszabadítson téged a nem hozzád tartozó asszonytól, az idegentől, a ki az ő beszédével hizelkedik,

לְהַצִּילְךָ מֵאִשָּׁה זָרָה מִנׇּכְרִיָּה אֲמָרֶיהָ הֶחֱלִֽיקָה׃

17 A ki elhagyja az ő ifjúságának férjét, és az ő Istenének szövetségéről elfelejtkezik;

הַֽעֹזֶבֶת אַלּוּף נְעוּרֶיהָ וְאֶת־בְּרִית אֱלֹהֶיהָ שָׁכֵֽחָה׃

18 Mert a halálra hanyatlik az ő háza, és az ő ösvényei az élet nélkül valókhoz.

כִּי שָׁחָה אֶל־מָוֶת בֵּיתָהּ וְאֶל־רְפָאִים מַעְגְּלֹתֶֽיהָ׃

19 Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg, sem meg nem nyerhetik az életnek útait.

כׇּל־בָּאֶיהָ לֹא יְשׁוּבוּן וְלֹֽא־יַשִּׂיגוּ אׇרְחוֹת חַיִּֽים׃

20 Hogy járj a jóknak útjokon, és az igazaknak ösvényeit kövessed.

לְמַעַן תֵּלֵךְ בְּדֶרֶךְ טוֹבִים וְאׇרְחוֹת צַדִּיקִים תִּשְׁמֹֽר׃

21 Mert az igazak lakják a földet, és a tökéletesek maradnak meg rajta.

כִּֽי־יְשָׁרִים יִשְׁכְּנוּ־אָרֶץ וּתְמִימִים יִוָּתְרוּ בָֽהּ׃

22 A gonoszok pedig a földről kivágattatnak, és a hitetlenül cselekedők kiszaggattatnak abból.

וּרְשָׁעִים מֵאֶרֶץ יִכָּרֵתוּ וּבוֹגְדִים יִסְּחוּ מִמֶּֽנָּה׃