Példabeszédek 19
1 Jobb a tökéletesen járó szegény a gonosz nyelvűnél, a ki bolond.
[Melior est pauper qui ambulat in simplicitate sua quam dives torquens labia sua, et insipiens.
2 A lélek sem jó tudomány nélkül; és a ki csak a lábával siet, hibázik.
Ubi non est scientia animæ, non est bonum, et qui festinus est pedibus offendet.
3 Az embernek bolondsága fordítja el az ő útát, és az Úr ellen haragszik az ő szíve.
Stultitia hominis supplantat gressus ejus, et contra Deum fervet animo suo.
4 A gazdagság szaporítja a sok barátot; a szegénytől pedig az ő barátja elválik.
Divitiæ addunt amicos plurimos; a paupere autem et hi quos habuit separantur.
5 A hamis tanú büntetetlen nem marad, és a hazugságoknak szólója meg nem szabadul.
Testis falsus non erit impunitus, et qui mendacia loquitur non effugiet.
6 Sokan hizelegnek a nemeslelkű embernek, és minden barát az adakozóé.
Multi colunt personam potentis, et amici sunt dona tribuentis.
7 A szegényt minden atyjafia gyűlöli, még barátai is eltávolodnak tőle; unszolja szavakkal, de ők eltünnek.
Fratres hominis pauperis oderunt eum; insuper et amici procul recesserunt ab eo.] [Qui tantum verba sectatur nihil habebit;
8 A ki értelmet szerez, szereti az életét, a ki megőrzi az értelmességet, jót nyer.
qui autem possessor est mentis diligit animam suam, et custos prudentiæ inveniet bona.
9 A hamis bizonyság nem marad büntetlen, és a ki hazugságokat beszél, elvész.
Falsus testis non erit impunitus, et qui loquitur mendacia peribit.
10 Nem illik a bolondhoz a gyönyörködés; sokkal inkább nem illik a szolgának uralkodni a fejedelmeken.
Non decent stultum deliciæ, nec servum dominari principibus.
11 Az embernek értelme hosszútűrővé teszi őt; és ékességére van néki elhallgatni a vétket.
Doctrina viri per patientiam noscitur, et gloria ejus est iniqua prætergredi.
12 Mint az ifjú oroszlánnak ordítása, olyan a királynak haragja; mint a harmat pedig a füvön, az ő jóakaratja.
Sicut fremitus leonis, ita et regis ira, et sicut ros super herbam, ita et hilaritas ejus.
13 Romlása az ő atyjának a bolond fiú, és mint a szüntelen csepegés, az asszonynak zsémbelődése.
Dolor patris filius stultus, et tecta jugiter perstillantia litigiosa mulier.
14 A ház és marha atyától való örökség; az Úrtól van pedig az értelmes feleség.
Domus et divitiæ dantur a parentibus; a Domino autem proprie uxor prudens.
15 A restség álomba merít, és a lomha lélek megéhezik.
Pigredo immittit soporem, et anima dissoluta esuriet.
16 A ki megtartja a parancsolatot, megtartja ő magát; a ki nem vigyáz útaira, meghal.
Qui custodit mandatum custodit animam suam; qui autem negligit viam suam mortificabitur.
17 Kölcsön ád az Úrnak, a ki kegyelmes a szegényhez; és az ő jótéteményét megfizeti néki.
Fœneratur Domino qui miseretur pauperis, et vicissitudinem suam reddet ei.
18 Fenyítsd meg a te fiadat, mert még van remény felőle; de annyira, hogy őt megöld, ne vigyen haragod.
Erudi filium tuum; ne desperes: ad interfectionem autem ejus ne ponas animam tuam.
19 A nagy haragú ember büntetést szenvedjen, mert ha menteni akarod, még növeled haragját.
Qui impatiens est sustinebit damnum, et cum rapuerit, aliud apponet.
20 Engedj a tanácsnak, és vedd be az erkölcsi oktatást; hogy bölcs légy végre.
Audi consilium, et suscipe disciplinam, ut sis sapiens in novissimis tuis.
21 Sok gondolat van az ember elméjében; de csak az Úrnak tanácsa áll meg.
Multæ cogitationes in corde viri; voluntas autem Domini permanebit.
22 A mit leginkább kell embernek kivánni, az irgalmasság az, és jobb a szegény a hazug férfiúnál.
Homo indigens misericors est, et melior est pauper quam vir mendax.
23 Az Úrnak félelme életre visz; és az ilyen megelégedve tölti az éjet, gonoszszal nem illettetik.
Timor Domini ad vitam, et in plenitudine commorabitur absque visitatione pessima.]
24 Bemártja a rest az ő kezét a tálba, de már a szájához nem viszi vissza.
[Abscondit piger manum suam sub ascella, nec ad os suum applicat eam.
25 Ha a csúfolót megvered, az együgyű lesz okosabb; és ha megdorgálod az eszest, megérti a tudományt.
Pestilente flagellato stultus sapientior erit; si autem corripueris sapientem, intelliget disciplinam.
26 A ki atyjával erőszakoskodik, anyját elűzi: gyalázatos és megszégyenítő fiú az.
Qui affligit patrem, et fugat matrem, ignominiosus est et infelix.
27 Szünjél meg, fiam, hallgatni az olyan tanítást, mely téged arra visz, hogy a bölcseségnek igéjétől eltévedj.
Non cesses, fili, audire doctrinam, nec ignores sermones scientiæ.
28 A semmirevaló bizonyság csúfolja a törvényt; az istentelenek szája elnyeli a gonoszságot.
Testis iniquus deridet judicium, et os impiorum devorat iniquitatem.
29 A csúfolóknak készíttettek a büntetések, és az ütések a bolondok hátának.
Parata sunt derisoribus judicia, et mallei percutientes stultorum corporibus.]
