Példabeszédek 18
1 A maga kivánsága után megy az agyas ember, minden igaz bölcseség ellen dühösködik.
Segun su antojo busca el que se desvía; en toda doctrina se envolverá.
2 Nem gyönyörködik a bolond az értelemben, hanem abban, hogy az ő elméje nyilvánvalóvá legyen.
No toma placer el loco en la inteligencia, sino en lo que descubre su corazón.
3 Mikor eljő az istentelen, eljő a megútálás; és a szidalommal a gyalázat.
Cuando viene el impío, viene también el menosprecio, y con el deshonrador la afrenta.
4 Mély víz az ember szájának beszéde, buzogó patak a bölcseségnek kútfeje.
Aguas profundas son las palabras de la boca del hombre; y arroyo revertiente, la fuente de la sabiduría.
5 A gonosz személyének kedvezni nem jó, elfordítani az igazat az ítéletben.
Tener respeto a la persona del impío, para hacer caer al justo de su derecho, no es bueno.
6 A bolondnak beszédei szereznek versengést, és az ő szája ütésekért kiált.
Los labios del loco vienen con pleito; y su boca a plaga llama.
7 A bolondnak szája az ő romlása, és az ő beszédei az ő életének tőre.
La boca del loco es quebrantamiento para sí, y sus labios son lazos para su alma.
8 A susárlónak beszédei hizelkedők; és azok a szív belsejét áthatják.
Las palabras del chismoso parecen blandas, mas ellas descienden hasta lo íntimo del vientre.
9 A ki lágyan viseli magát az ő dolgában, testvére annak, a ki tönkre tesz.
También el que es negligente en su obra es hermano del gran desolador.
10 Erős torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lészen.
Torre fuerte es el nombre del SEÑOR; a él correrá el justo, y será levantado.
11 A gazdagnak vagyona az ő erős városa, és mint a magas kőfal, az ő gondolatja szerint.
Las riquezas del rico son la ciudad de su fortaleza, y como un muro alto en su imaginación.
12 A megromlás előtt felfuvalkodik az ember elméje; a tisztesség előtt pedig alázatosság van.
Antes del quebrantamiento se eleva el corazón del hombre, y antes de la honra es el abatimiento.
13 A ki felel valamit, míg meg nem hallja, ez bolondság és gyalázatos rá nézve.
El que responde palabra antes de oír, le es locura y oprobio.
14 A férfiú lelke elviseli a maga erőtlenségét; de a megtört lelket ki viseli el?
El espíritu del hombre soportará su enfermedad; mas ¿quién soportará al espíritu quebrantado?
15 Az eszesnek elméje tudományt szerez, és a bölcseknek füle tudományt keres.
El corazón del entendido adquiere sabiduría; y el oído de los sabios busca la ciencia.
16 Az embernek ajándéka szabad útat szerez néki, és a nagyoknak orczája elé viszi őt.
El don del hombre le ensancha el camino, y le lleva delante de los grandes.
17 Igaza van annak, a ki első a perben; mígnem eljő az ő peresfele, és megvizsgálja őt.
El justo es el primero en su pleito; y su adversario viene, y le busca.
18 A versengéseket megszünteti a sorsvetés, és az erőseket elválasztja.
La suerte pone fin a los pleitos, y desparte los fuertes.
19 A felingerelt atyafiú erősb az erős városnál, és az ilyen versengések olyanok, mint a vár zárja.
El hermano ofendido es más tenaz que una ciudad fuerte; y las contiendas de los hermanos son como cerrojos de alcázar.
20 A férfi szájának hasznával elégedik meg az ő belseje; az ő beszédének jövedelmével lakik jól.
Del fruto de la boca del hombre se llenará su vientre; se saciará del producto de sus labios.
21 Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és a miképen kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét.
La muerte y la vida están en poder de la lengua; y el que la ama comerá de sus frutos.
22 Megnyerte a jót, a ki talált feleséget, és vett jóakaratot az Úrtól!
El que halló esposa halló el bien, y alcanzó la benevolencia del SEÑOR.
23 Alázatos kérést szól a szegény; a gazdag pedig keményen felel.
El pobre habla con ruegos; mas el rico responde durezas.
24 Az ember, a kinek sok barátja van, széttöretik; de van barát, a ki ragaszkodóbb a testvérnél.
El hombre que tiene amigos, ha de mostrarse amigo; y amigo hay más unido que un hermano.
