Példabeszédek 18
1 A maga kivánsága után megy az agyas ember, minden igaz bölcseség ellen dühösködik.
[Occasiones quærit qui vult recedere ab amico: omni tempore erit exprobrabilis.
2 Nem gyönyörködik a bolond az értelemben, hanem abban, hogy az ő elméje nyilvánvalóvá legyen.
Non recipit stultus verba prudentiæ, nisi ea dixeris quæ versantur in corde ejus.
3 Mikor eljő az istentelen, eljő a megútálás; és a szidalommal a gyalázat.
Impius, cum in profundum venerit peccatorum, contemnit; sed sequitur eum ignominia et opprobrium.
4 Mély víz az ember szájának beszéde, buzogó patak a bölcseségnek kútfeje.
Aqua profunda verba ex ore viri, et torrens redundans fons sapientiæ.
5 A gonosz személyének kedvezni nem jó, elfordítani az igazat az ítéletben.
Accipere personam impii non est bonum, ut declines a veritate judicii.]
6 A bolondnak beszédei szereznek versengést, és az ő szája ütésekért kiált.
[Labia stulti miscent se rixis, et os ejus jurgia provocat.
7 A bolondnak szája az ő romlása, és az ő beszédei az ő életének tőre.
Os stulti contritio ejus, et labia ipsius ruina animæ ejus.
8 A susárlónak beszédei hizelkedők; és azok a szív belsejét áthatják.
Verba bilinguis quasi simplicia, et ipsa perveniunt usque ad interiora ventris. Pigrum dejicit timor; animæ autem effeminatorum esurient.
9 A ki lágyan viseli magát az ő dolgában, testvére annak, a ki tönkre tesz.
Qui mollis et dissolutus est in opere suo frater est sua opera dissipantis.
10 Erős torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lészen.
Turris fortissima nomen Domini; ad ipsum currit justus, et exaltabitur.
11 A gazdagnak vagyona az ő erős városa, és mint a magas kőfal, az ő gondolatja szerint.
Substantia divitis urbs roboris ejus, et quasi murus validus circumdans eum.
12 A megromlás előtt felfuvalkodik az ember elméje; a tisztesség előtt pedig alázatosság van.
Antequam conteratur, exaltatur cor hominis, et antequam glorificetur, humiliatur.
13 A ki felel valamit, míg meg nem hallja, ez bolondság és gyalázatos rá nézve.
Qui prius respondet quam audiat, stultum se esse demonstrat, et confusione dignum.
14 A férfiú lelke elviseli a maga erőtlenségét; de a megtört lelket ki viseli el?
Spiritus viri sustentat imbecillitatem suam; spiritum vero ad irascendum facilem quis poterit sustinere?
15 Az eszesnek elméje tudományt szerez, és a bölcseknek füle tudományt keres.
Cor prudens possidebit scientiam, et auris sapientium quærit doctrinam.]
16 Az embernek ajándéka szabad útat szerez néki, és a nagyoknak orczája elé viszi őt.
[Donum hominis dilatat viam ejus, et ante principes spatium ei facit.
17 Igaza van annak, a ki első a perben; mígnem eljő az ő peresfele, és megvizsgálja őt.
Justus prior est accusator sui: venit amicus ejus, et investigabit eum.
18 A versengéseket megszünteti a sorsvetés, és az erőseket elválasztja.
Contradictiones comprimit sors, et inter potentes quoque dijudicat.
19 A felingerelt atyafiú erősb az erős városnál, és az ilyen versengések olyanok, mint a vár zárja.
Frater qui adjuvatur a fratre quasi civitas firma, et judicia quasi vectes urbium.
20 A férfi szájának hasznával elégedik meg az ő belseje; az ő beszédének jövedelmével lakik jól.
De fructu oris viri replebitur venter ejus, et genimina labiorum ipsius saturabunt eum.
21 Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és a miképen kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét.
Mors et vita in manu linguæ; qui diligunt eam comedent fructus ejus.
22 Megnyerte a jót, a ki talált feleséget, és vett jóakaratot az Úrtól!
Qui invenit mulierem bonam invenit bonum, et hauriet jucunditatem a Domino. Qui expellit mulierem bonam expellit bonum; qui autem tenet adulteram stultus est et impius.
23 Alázatos kérést szól a szegény; a gazdag pedig keményen felel.
Cum obsecrationibus loquetur pauper, et dives effabitur rigide.
24 Az ember, a kinek sok barátja van, széttöretik; de van barát, a ki ragaszkodóbb a testvérnél.
Vir amabilis ad societatem magis amicus erit quam frater.]
