Példabeszédek 17
1 Jobb a száraz falat, melylyel van csendesség; mint a levágott barmokkal teljes ház, melyben háborúság van.
Ліпший черствий кусок зо споко́єм, ніж дім, повний у́чти м'ясної зо сваркою.
2 Az értelmes szolga uralkodik a gyalázatos fiún, és az atyafiak között az örökségnek részét veszi.
Раб розумний панує над сином безпутнім, і серед братів він поділить спа́док.
3 Az olvasztótégely az ezüst számára van, és a kemencze az aranyéra; a szívek vizsgálója pedig az Úr.
Для срі́бла — топи́льна посу́дина, а го́рно — для золота, Господь же серця випробо́вує.
4 A gonosztevő hallgat az álnok beszédekre, a csalárd hallgat a gonosz nyelvre.
Лиходій слухається уст безбожних, слухає неправдомо́в язика лиході́йного.
5 A ki megcsúfolja a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtőjét; a ki gyönyörködik másnak nyomorúságában, büntetlen nem lészen!
Хто сміється з убогого, той ображає свого Творця, хто радіє з нещастя, — не буде такий без вини.
6 A véneknek ékessége az unokák, és a fiaknak ékessége az atyák.
Корона для ста́рших — ону́ки, а пишно́та дітей — їхні батьки́.
7 Nem illik a bolondnak az ékes beszéd; még kevésbbé a tisztességesnek a hazug beszéd.
Не присто́йна безумному мова поважна, а тим більше шляхе́тному — мова брехли́ва.
8 Drága kő az ajándék elfogadójának szemei előtt; mindenütt, a hova csak fordul, okosan cselekszik.
Хабар в о́чах його власника́ — самоцві́т: до всьо́го, до чого пове́рнеться, буде щасти́ти йому́.
9 Elfedezi a vétket, a ki keresi a szeretetet; a ki pedig ismétlen előhoz egy dolgot, elszakasztja egymástól a barátságosokat is.
Хто шукає любови — провину ховає, хто ж про неї повто́рює, розго́нює дру́зів.
10 Foganatosb a dorgálás az eszesnél, mint ha megvernéd a bolondot százszor is.
На розумного більше впливає одне остере́ження, як на глупака́ сто ударів.
11 Csak ellenkezést keres a gonosz, végre kegyetlen követ bocsáttatik ellene.
Злий шукає лише неслухня́ности, та вісник жорстокий на нього пошлеться.
12 Találjon valakire a fiától megfosztott medve, csak ne a bolond az ő bolondságában.
Ліпше спітка́ти обезді́тнену ведмедицю, що кидається на люди́ну, аніж нерозумного в глупо́ті його.
13 A ki fizet gonoszt a jóért, nem távozik el a gonosz annak házától.
Хто відплачує злом за добро, — не відступить лихе з його дому.
14 Mint a ki árvizet szabadít el, olyan a háborúság kezdete; azért minekelőtte kihatna, hagyd el a versengést.
Почин сварки — то про́рив води, тому перед ви́бухом сварки покинь ти її!
15 A ki igaznak mondja a bűnöst, és kárhoztatja az igazat, útálatos az Úrnak egyaránt mind a kettő.
Хто оправдує несправедливого, і хто засуджує праведного, — оби́два вони Господе́ві оги́дні.
16 Miért van a vétel ára a bolondnak kezében a bölcseség megszerzésére, holott nincsen néki elméje?
На́що ті гроші в руці нерозумного, щоб мудрість купити, як мо́зку нема?
17 Minden időben szeret, a ki igaz barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére.
Правдивий друг любить за всякого ча́су, в недолі ж він робиться братом.
18 Értelmetlen ember az, a ki kezét adja, fogadván kezességet barátja előtt.
Люди́на, позба́влена розуму, ру́читься, — пору́ку дає за друга свого.
19 Szereti a gonoszt, a ki szereti a háborúságot; a ki magasbítja kapuját, romlást keres.
Хто сварку кохає, той любить гріх; хто ж підвищує уста свої, той шукає нещастя.
20 Az elfordult szívű ember nem nyerhet jót, és a ki az ő nyelvével gonosz, esik nyomorúságba.
Люди́на лукавого серця не зна́йде добра, хто ж лука́вить своїм язико́м, упаде в зло.
21 A ki szül bolondot, szüli ő magának bánatra; és nem örvendez a bolondnak atyja.
Хто родить безумного, родить на смуток собі, і не поті́шиться батько безглуздого.
22 A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat.
Серце радісне добре лікує, а пригно́блений дух сушить ко́сті.
23 A kebelből kivett ajándékot az istentelen elveszi, a törvény útának elfordítására.
Безбожний таємно бере хабара́, щоб зігнути путі правосу́ддя.
24 Az eszesnek orczájából kitetszik a bölcseség; a bolondnak pedig szemei országolnak a földnek végéig.
З обличчям розумного — мудрість, а очі глупця́ — аж на кінці землі.
25 Búsulása az ő atyjának a bolond fiú, és az ő szülőjének keserűsége.
Нерозумний син — смуток для батька, для своєї ж родительки — гі́ркість.
26 Még megbirságolni is az igazat nem jó, a tisztességest megverni igazságáért.
Не добре карати справедливого, бити шляхе́тних за щирість!
27 A ki megtartóztatja beszédét, az tudós ember, és a ki higgadt lelkű, az értelmes férfiú.
Хто слова́ свої стримує, той знає пізна́ння, і холоднокро́вний — розумна люди́на.
28 Még a bolond is, amikor hallgat, bölcsnek ítéltetik; mikor ajkait bezárja, eszesnek.
І глупа́к, як мовчить, уважається мудрим, а як у́ста свої закриває — розумним.
