Példabeszédek 17
1 Jobb a száraz falat, melylyel van csendesség; mint a levágott barmokkal teljes ház, melyben háborúság van.
Бољи је залогај сувог хлеба с миром него кућа пуна поклане стоке са свађом.
2 Az értelmes szolga uralkodik a gyalázatos fiún, és az atyafiak között az örökségnek részét veszi.
Разуман слуга биће господар над сином срамотним и с браћом ће делити наследство.
3 Az olvasztótégely az ezüst számára van, és a kemencze az aranyéra; a szívek vizsgálója pedig az Úr.
Топионица је за сребро и пећ за злато, а срца искушава Господ.
4 A gonosztevő hallgat az álnok beszédekre, a csalárd hallgat a gonosz nyelvre.
Зао човек пази на усне зле, а лажљивац слуша језик пакостан.
5 A ki megcsúfolja a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtőjét; a ki gyönyörködik másnak nyomorúságában, büntetlen nem lészen!
Ко се руга сиромаху, срамоти Створитеља његовог; ко се радује несрећи, неће остати без кара.
6 A véneknek ékessége az unokák, és a fiaknak ékessége az atyák.
Венац су старцима унуци, а слава синовима оци њихови.
7 Nem illik a bolondnak az ékes beszéd; még kevésbbé a tisztességesnek a hazug beszéd.
Не приличи безумном висока беседа, а камоли кнезу лажљива беседа.
8 Drága kő az ajándék elfogadójának szemei előtt; mindenütt, a hova csak fordul, okosan cselekszik.
Поклон је драги камен ономе који га прима, куда се год окрене напредује.
9 Elfedezi a vétket, a ki keresi a szeretetet; a ki pedig ismétlen előhoz egy dolgot, elszakasztja egymástól a barátságosokat is.
Ко покрива преступ, тражи љубав; а ко понавља ствар, раставља главне пријатеље.
10 Foganatosb a dorgálás az eszesnél, mint ha megvernéd a bolondot százszor is.
Укор тишти разумног већма него лудог сто удараца.
11 Csak ellenkezést keres a gonosz, végre kegyetlen követ bocsáttatik ellene.
Зао човек тражи само одмет, али ће се љут гласник послати на њ.
12 Találjon valakire a fiától megfosztott medve, csak ne a bolond az ő bolondságában.
Боље је да човека срете медведица којој су отети медведићи, него безумник у свом безумљу.
13 A ki fizet gonoszt a jóért, nem távozik el a gonosz annak házától.
Ко враћа зло за добро, неће се зло одмаћи од куће његове.
14 Mint a ki árvizet szabadít el, olyan a háborúság kezdete; azért minekelőtte kihatna, hagyd el a versengést.
Ко почне свађу, отвори уставу води; зато пре него се заметне, прођи се распре.
15 A ki igaznak mondja a bűnöst, és kárhoztatja az igazat, útálatos az Úrnak egyaránt mind a kettő.
Ко оправда кривога и ко осуди правога, обојица су гад Господу.
16 Miért van a vétel ára a bolondnak kezében a bölcseség megszerzésére, holott nincsen néki elméje?
На шта је благо безумном у руци кад нема разума да прибави мудрост?
17 Minden időben szeret, a ki igaz barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére.
У свако доба љуби пријатељ, и брат постаје у невољи.
18 Értelmetlen ember az, a ki kezét adja, fogadván kezességet barátja előtt.
Човек безуман даје руку и јамчи се за пријатеља свог.
19 Szereti a gonoszt, a ki szereti a háborúságot; a ki magasbítja kapuját, romlást keres.
Ко милује свађу, милује грех; ко подиже увис врата своја, тражи погибао.
20 Az elfordult szívű ember nem nyerhet jót, és a ki az ő nyelvével gonosz, esik nyomorúságba.
Ко је опаког срца, неће наћи добра; и ко дволичи језиком, пашће у зло.
21 A ki szül bolondot, szüli ő magának bánatra; és nem örvendez a bolondnak atyja.
Ко роди безумна, на жалост му је, нити ће се радовати отац лудога.
22 A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat.
Срце весело помаже као лек, а дух жалостан суши кости.
23 A kebelből kivett ajándékot az istentelen elveszi, a törvény útának elfordítására.
Безбожник прима поклон из недара да преврати путеве правди.
24 Az eszesnek orczájából kitetszik a bölcseség; a bolondnak pedig szemei országolnak a földnek végéig.
Разумном је на лицу мудрост, а очи безумнику врљају накрај земље.
25 Búsulása az ő atyjának a bolond fiú, és az ő szülőjének keserűsége.
Жалост је оцу свом син безуман, и јад родитељци својој.
26 Még megbirságolni is az igazat nem jó, a tisztességest megverni igazságáért.
Није добро глобити праведника, ни да кнезови бију кога што је радио право.
27 A ki megtartóztatja beszédét, az tudós ember, és a ki higgadt lelkű, az értelmes férfiú.
Устеже речи своје човек који зна, и тиха је духа човек разуман.
28 Még a bolond is, amikor hallgat, bölcsnek ítéltetik; mikor ajkait bezárja, eszesnek.
И безуман кад ћути, мисли се да је мудар, и разуман, кад стискује усне своје.
