Példabeszédek 17
1 Jobb a száraz falat, melylyel van csendesség; mint a levágott barmokkal teljes ház, melyben háborúság van.
Bolji je zalogaj suha hljeba s mirom nego kuæa puna poklane stoke sa svaðom.
2 Az értelmes szolga uralkodik a gyalázatos fiún, és az atyafiak között az örökségnek részét veszi.
Razuman sluga biæe gospodar nad sinom sramotnijem i s braæom æe dijeliti našljedstvo.
3 Az olvasztótégely az ezüst számára van, és a kemencze az aranyéra; a szívek vizsgálója pedig az Úr.
Topionica je za srebro i peæ za zlato, a srca iskušava Gospod.
4 A gonosztevő hallgat az álnok beszédekre, a csalárd hallgat a gonosz nyelvre.
Zao èovjek pazi na usne zle, a lažljivac sluša jezik pakostan.
5 A ki megcsúfolja a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtőjét; a ki gyönyörködik másnak nyomorúságában, büntetlen nem lészen!
Ko se ruga siromahu, sramoti stvoritelja njegova; ko se raduje nesreæi, neæe ostati bez kara.
6 A véneknek ékessége az unokák, és a fiaknak ékessége az atyák.
Vijenac su starcima unuci, a slava sinovima oci njihovi.
7 Nem illik a bolondnak az ékes beszéd; még kevésbbé a tisztességesnek a hazug beszéd.
Ne prilièi bezumnom visoka besjeda, akamoli knezu lažljiva besjeda.
8 Drága kő az ajándék elfogadójának szemei előtt; mindenütt, a hova csak fordul, okosan cselekszik.
Poklon je dragi kamen onome koji ga prima, kuda se god okrene napreduje.
9 Elfedezi a vétket, a ki keresi a szeretetet; a ki pedig ismétlen előhoz egy dolgot, elszakasztja egymástól a barátságosokat is.
Ko pokriva prijestup, traži ljubav; a ko ponavlja stvar, rastavlja glavne prijatelje.
10 Foganatosb a dorgálás az eszesnél, mint ha megvernéd a bolondot százszor is.
Ukor tišti razumnoga veæma nego ludoga sto udaraca.
11 Csak ellenkezést keres a gonosz, végre kegyetlen követ bocsáttatik ellene.
Zao èovjek traži samo odmet, ali æe se ljut glasnik poslati na nj.
12 Találjon valakire a fiától megfosztott medve, csak ne a bolond az ő bolondságában.
Bolje je da èovjeka srete medvjedica kojoj su oteti medvjediæi, nego bezumnik u svom bezumlju.
13 A ki fizet gonoszt a jóért, nem távozik el a gonosz annak házától.
Ko vraæa zlo za dobro, neæe se zlo odmaæi od kuæe njegove.
14 Mint a ki árvizet szabadít el, olyan a háborúság kezdete; azért minekelőtte kihatna, hagyd el a versengést.
Ko poène svaðu, otvori ustavu vodi; zato prije nego se zametne, proði se raspre.
15 A ki igaznak mondja a bűnöst, és kárhoztatja az igazat, útálatos az Úrnak egyaránt mind a kettő.
Ko opravda krivoga i ko osudi pravoga, obojica su gad Gospodu.
16 Miért van a vétel ára a bolondnak kezében a bölcseség megszerzésére, holott nincsen néki elméje?
Na što je blago bezumnome u ruci kad nema razuma da pribavi mudrost?
17 Minden időben szeret, a ki igaz barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére.
U svako doba ljubi prijatelj, i brat postaje u nevolji.
18 Értelmetlen ember az, a ki kezét adja, fogadván kezességet barátja előtt.
Èovjek bezuman daje ruku i jamèi se za prijatelja svojega.
19 Szereti a gonoszt, a ki szereti a háborúságot; a ki magasbítja kapuját, romlást keres.
Ko miluje svaðu, miluje grijeh; ko podiže uvis vrata svoja, traži pogibao.
20 Az elfordult szívű ember nem nyerhet jót, és a ki az ő nyelvével gonosz, esik nyomorúságba.
Ko je opaka srca, neæe naæi dobra; i ko dvolièi jezikom, pašæe u zlo.
21 A ki szül bolondot, szüli ő magának bánatra; és nem örvendez a bolondnak atyja.
Ko rodi bezumna, na žalost mu je, niti æe se radovati otac luda.
22 A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat.
Srce veselo pomaže kao lijek, a duh žalostan suši kosti.
23 A kebelből kivett ajándékot az istentelen elveszi, a törvény útának elfordítására.
Bezbožnik prima poklon iz njedara da prevrati putove pravdi.
24 Az eszesnek orczájából kitetszik a bölcseség; a bolondnak pedig szemei országolnak a földnek végéig.
Razumnomu je na licu mudrost, a oèi bezumniku vrljaju nakraj zemlje.
25 Búsulása az ő atyjának a bolond fiú, és az ő szülőjének keserűsége.
Žalost je ocu svojemu sin bezuman, i jad roditeljci svojoj.
26 Még megbirságolni is az igazat nem jó, a tisztességest megverni igazságáért.
Nije dobro globiti pravednika, ni da knezovi biju koga što je radio pravo.
27 A ki megtartóztatja beszédét, az tudós ember, és a ki higgadt lelkű, az értelmes férfiú.
Usteže rijeèi svoje èovjek koji zna, i tiha je duha èovjek razuman.
28 Még a bolond is, amikor hallgat, bölcsnek ítéltetik; mikor ajkait bezárja, eszesnek.
I bezuman kad muèi, misli se da je mudar, i razuman, kad stiskuje usne svoje.
