Példabeszédek 17
1 Jobb a száraz falat, melylyel van csendesség; mint a levágott barmokkal teljes ház, melyben háborúság van.
Melior est buccella sicca cum gaudio, quam domus plena victimis cum iurgio.
2 Az értelmes szolga uralkodik a gyalázatos fiún, és az atyafiak között az örökségnek részét veszi.
Servus sapiens dominabitur filiis stultis, et inter fratres hereditatem dividet.
3 Az olvasztótégely az ezüst számára van, és a kemencze az aranyéra; a szívek vizsgálója pedig az Úr.
Sicut igne probatur argentum, et aurum camino: ita corda probat Dominus.
4 A gonosztevő hallgat az álnok beszédekre, a csalárd hallgat a gonosz nyelvre.
Malus obedit linguæ iniquæ: et fallax obtemperat labiis mendacibus.
5 A ki megcsúfolja a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtőjét; a ki gyönyörködik másnak nyomorúságában, büntetlen nem lészen!
Qui despicit pauperem, exprobrat Factori eius: et qui ruina lætatur alterius, non erit impunitus.
6 A véneknek ékessége az unokák, és a fiaknak ékessége az atyák.
Corona senum filii filiorum: et gloria filiorum patres eorum.
7 Nem illik a bolondnak az ékes beszéd; még kevésbbé a tisztességesnek a hazug beszéd.
Non decent stultum verba composita: nec principem labium mentiens.
8 Drága kő az ajándék elfogadójának szemei előtt; mindenütt, a hova csak fordul, okosan cselekszik.
Gemma gratissima, expectatio præstolantis: quocumque se vertit, prudenter intelligit.
9 Elfedezi a vétket, a ki keresi a szeretetet; a ki pedig ismétlen előhoz egy dolgot, elszakasztja egymástól a barátságosokat is.
Qui celat delictum, quærit amicitias: qui altero sermone repetit, separat fœderatos.
10 Foganatosb a dorgálás az eszesnél, mint ha megvernéd a bolondot százszor is.
Plus proficit correptio apud prudentem, quam centum plagæ apud stultum.
11 Csak ellenkezést keres a gonosz, végre kegyetlen követ bocsáttatik ellene.
Semper iurgia quærit malus: Angelus autem crudelis mittetur contra eum.
12 Találjon valakire a fiától megfosztott medve, csak ne a bolond az ő bolondságában.
Expedit magis ursæ occurrere raptis fœtibus, quam fatuo confidenti in stultitia sua.
13 A ki fizet gonoszt a jóért, nem távozik el a gonosz annak házától.
Qui reddit mala pro bonis, non recedet malum de domo eius.
14 Mint a ki árvizet szabadít el, olyan a háborúság kezdete; azért minekelőtte kihatna, hagyd el a versengést.
Qui dimittit aquam, caput est iurgiorum: et antequam patiatur contumeliam, iudicium deserit.
15 A ki igaznak mondja a bűnöst, és kárhoztatja az igazat, útálatos az Úrnak egyaránt mind a kettő.
Qui iustificat impium, et qui condemnat iustum, abominabilis est uterque apud Deum.
16 Miért van a vétel ára a bolondnak kezében a bölcseség megszerzésére, holott nincsen néki elméje?
Quid prodest stulto habere divitias, cum sapientiam emere non possit? Qui altum facit domum suam, quærit ruinam: et qui evitat discere, incidet in mala.
17 Minden időben szeret, a ki igaz barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére.
Omni tempore diligit qui amicus est: et frater in angustiis comprobatur.
18 Értelmetlen ember az, a ki kezét adja, fogadván kezességet barátja előtt.
Stultus homo plaudet manibus cum spoponderit pro amico suo.
19 Szereti a gonoszt, a ki szereti a háborúságot; a ki magasbítja kapuját, romlást keres.
Qui meditatur discordias, diligit rixas: et qui exaltat ostium, quærit ruinam.
20 Az elfordult szívű ember nem nyerhet jót, és a ki az ő nyelvével gonosz, esik nyomorúságba.
Qui perversi cordis est, non inveniet bonum: et qui vertit linguam, incidet in malum.
21 A ki szül bolondot, szüli ő magának bánatra; és nem örvendez a bolondnak atyja.
Natus est stultus in ignominiam suam: sed nec pater in fatuo lætabitur.
22 A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat.
Animus gaudens ætatem floridam facit: spiritus tristis exiccat ossa.
23 A kebelből kivett ajándékot az istentelen elveszi, a törvény útának elfordítására.
Munera de sinu impius accipit, ut pervertat semitas iudicii.
24 Az eszesnek orczájából kitetszik a bölcseség; a bolondnak pedig szemei országolnak a földnek végéig.
In facie prudentis lucet sapientia: oculi stultorum in finibus terræ.
25 Búsulása az ő atyjának a bolond fiú, és az ő szülőjének keserűsége.
Ira patris, filius stultus: et dolor matris quæ genuit eum.
26 Még megbirságolni is az igazat nem jó, a tisztességest megverni igazságáért.
Non est bonum, damnum inferre iusto: nec percutere principem, qui recta iudicat.
27 A ki megtartóztatja beszédét, az tudós ember, és a ki higgadt lelkű, az értelmes férfiú.
Qui moderatur sermones suos, doctus et prudens est: et pretiosi spiritus vir eruditus.
28 Még a bolond is, amikor hallgat, bölcsnek ítéltetik; mikor ajkait bezárja, eszesnek.
Stultus quoque si tacuerit, sapiens reputabitur: et si compresserit labia sua, intelligens.
