Példabeszédek 17
1 Jobb a száraz falat, melylyel van csendesség; mint a levágott barmokkal teljes ház, melyben háborúság van.
Parempi kuiva kannikka rauhassa kuin talon täysi uhripaistia riidassa.
2 Az értelmes szolga uralkodik a gyalázatos fiún, és az atyafiak között az örökségnek részét veszi.
Taitava palvelija hallitsee kunnotonta poikaa ja pääsee perinnönjaolle veljesten rinnalla.
3 Az olvasztótégely az ezüst számára van, és a kemencze az aranyéra; a szívek vizsgálója pedig az Úr.
Hopealle sulatin, kullalle uuni, mutta sydämet koettelee Herra.
4 A gonosztevő hallgat az álnok beszédekre, a csalárd hallgat a gonosz nyelvre.
Paha kuuntelee häijyjä huulia, petollisuus kuulee pahoja kieliä.
5 A ki megcsúfolja a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtőjét; a ki gyönyörködik másnak nyomorúságában, büntetlen nem lészen!
Joka köyhää pilkkaa, se herjaa hänen luojaansa; joka toisen onnettomuudesta iloitsee, ei jää rankaisematta.
6 A véneknek ékessége az unokák, és a fiaknak ékessége az atyák.
Vanhusten kruunu ovat lastenlapset, ja isät ovat lasten kunnia.
7 Nem illik a bolondnak az ékes beszéd; még kevésbbé a tisztességesnek a hazug beszéd.
Ei sovi houkalle ylevä puhe, saati sitten ruhtinaalle valhe.
8 Drága kő az ajándék elfogadójának szemei előtt; mindenütt, a hova csak fordul, okosan cselekszik.
Lahjus on käyttäjänsä silmissä kallis kivi: mihin vain hän kääntyy, hän menestyy.
9 Elfedezi a vétket, a ki keresi a szeretetet; a ki pedig ismétlen előhoz egy dolgot, elszakasztja egymástól a barátságosokat is.
Joka rikkeen peittää, se rakkautta harrastaa; mutta joka asioita kaivelee, se erottaa ystävykset.
10 Foganatosb a dorgálás az eszesnél, mint ha megvernéd a bolondot százszor is.
Nuhde pystyy paremmin ymmärtäväiseen kuin sata lyöntiä tyhmään.
11 Csak ellenkezést keres a gonosz, végre kegyetlen követ bocsáttatik ellene.
Pelkkää onnettomuutta hankkii kapinoitsija, mutta häntä vastaan lähetetään armoton sanansaattaja.
12 Találjon valakire a fiától megfosztott medve, csak ne a bolond az ő bolondságában.
Kohdatkoon miestä karhu, jolta on riistetty poikaset, mutta älköön tyhmä hulluudessansa.
13 A ki fizet gonoszt a jóért, nem távozik el a gonosz annak házától.
Joka hyvän pahalla palkitsee, sen kodista ei onnettomuus väisty.
14 Mint a ki árvizet szabadít el, olyan a háborúság kezdete; azért minekelőtte kihatna, hagyd el a versengést.
Alottaa tora on päästää vedet valloilleen; herkeä, ennenkuin riita syttyy.
15 A ki igaznak mondja a bűnöst, és kárhoztatja az igazat, útálatos az Úrnak egyaránt mind a kettő.
Syyllisen syyttömäksi ja syyttömän syylliseksi tekijä ovat kumpikin Herralle kauhistus.
16 Miért van a vétel ára a bolondnak kezében a bölcseség megszerzésére, holott nincsen néki elméje?
Mitä hyötyä on rahasta tyhmän käsissä? Viisauden hankkimiseen ei ole ymmärrystä.
17 Minden időben szeret, a ki igaz barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére.
Ystävä rakastaa ainiaan ja veli syntyy varaksi hädässä.
18 Értelmetlen ember az, a ki kezét adja, fogadván kezességet barátja előtt.
Mieltä vailla on mies, joka kättä lyöpi, joka menee toista takaamaan.
19 Szereti a gonoszt, a ki szereti a háborúságot; a ki magasbítja kapuját, romlást keres.
Joka toraa rakastaa, se rikkomusta rakastaa; joka ovensa korottaa, se hankkii kukistumistaan.
20 Az elfordult szívű ember nem nyerhet jót, és a ki az ő nyelvével gonosz, esik nyomorúságba.
Väärämielinen ei onnea löydä, ja kavalakielinen suistuu onnettomuuteen.
21 A ki szül bolondot, szüli ő magának bánatra; és nem örvendez a bolondnak atyja.
Tyhmä on murheeksi siittäjällensä, ja houkan isä on iloa vailla.
22 A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat.
Terveydeksi on iloinen sydän, mutta murtunut mieli kuivuttaa luut.
23 A kebelből kivett ajándékot az istentelen elveszi, a törvény útának elfordítására.
Jumalaton ottaa lahjuksen vastaan toisen povelta vääristääksensä oikeuden tiet.
24 Az eszesnek orczájából kitetszik a bölcseség; a bolondnak pedig szemei országolnak a földnek végéig.
Ymmärtäväisellä on viisaus kasvojensa edessä, mutta tyhmän silmät kiertävät maailman rantaa.
25 Búsulása az ő atyjának a bolond fiú, és az ő szülőjének keserűsége.
Tyhmä poika on isällensä suruksi ja synnyttäjällensä mielihaikeaksi.
26 Még megbirságolni is az igazat nem jó, a tisztességest megverni igazságáért.
Paha jo sekin, jos syytöntä sakotetaan; kovin kohtuutonta, jos jaloja lyödään.
27 A ki megtartóztatja beszédét, az tudós ember, és a ki higgadt lelkű, az értelmes férfiú.
Joka hillitsee sanansa, on taitava, ja mielensä malttava on ymmärtäväinen mies.
28 Még a bolond is, amikor hallgat, bölcsnek ítéltetik; mikor ajkait bezárja, eszesnek.
Hullukin käy viisaasta, jos vaiti on; joka huulensa sulkee, on ymmärtäväinen.
