Példabeszédek 17
1 Jobb a száraz falat, melylyel van csendesség; mint a levágott barmokkal teljes ház, melyben háborúság van.
Bolji je zalogaj suha kruha s mirom nego sa svađom kuća puna žrtvene pečenke.
2 Az értelmes szolga uralkodik a gyalázatos fiún, és az atyafiak között az örökségnek részét veszi.
Razuman sluga vlada nad sinom sramotnim i s braćom će dijeliti baštinu.
3 Az olvasztótégely az ezüst számára van, és a kemencze az aranyéra; a szívek vizsgálója pedig az Úr.
Taljika je za srebro i peć za zlato, a srca iskušava Jahve sam.
4 A gonosztevő hallgat az álnok beszédekre, a csalárd hallgat a gonosz nyelvre.
Zločinac rado sluša usne prijevarne, i lažac spremno prisluškuje pogubnu jeziku.
5 A ki megcsúfolja a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtőjét; a ki gyönyörködik másnak nyomorúságában, büntetlen nem lészen!
Tko se ruga siromahu, podruguje se Stvoritelju njegovu, i tko se veseli nesreći, ne ostaje bez kazne.
6 A véneknek ékessége az unokák, és a fiaknak ékessége az atyák.
Unuci su vijenac starcima, a sinovima ures oci njihovi.
7 Nem illik a bolondnak az ékes beszéd; még kevésbbé a tisztességesnek a hazug beszéd.
Ne dolikuje budali uzvišena besjeda, a još manje odličniku usne lažljive.
8 Drága kő az ajándék elfogadójának szemei előtt; mindenütt, a hova csak fordul, okosan cselekszik.
Dar je čarobni kamen u očima onoga koji ga daje: kamo se god okrene, uspijeva.
9 Elfedezi a vétket, a ki keresi a szeretetet; a ki pedig ismétlen előhoz egy dolgot, elszakasztja egymástól a barátságosokat is.
Tko prikriva prijestup, traži ljubav, a tko glasinu širi, razgoni prijatelje.
10 Foganatosb a dorgálás az eszesnél, mint ha megvernéd a bolondot százszor is.
Razumna se ukor jače doima nego bezumna stotina udaraca.
11 Csak ellenkezést keres a gonosz, végre kegyetlen követ bocsáttatik ellene.
Opak čovjek ide samo za zlom, ali se okrutan glasnik šalje na nj.
12 Találjon valakire a fiától megfosztott medve, csak ne a bolond az ő bolondságában.
Bolje je nabasati na medvjedicu kojoj ugrabiše mlade nego na bezumnika u njegovoj ludosti.
13 A ki fizet gonoszt a jóért, nem távozik el a gonosz annak házától.
Tko dobro zlom uzvraća neće ukloniti nesreću od doma svojeg.
14 Mint a ki árvizet szabadít el, olyan a háborúság kezdete; azért minekelőtte kihatna, hagyd el a versengést.
Zametnuti svađu isto je kao pustiti poplavu: stoga prije nego svađa izbije, udalji se!
15 A ki igaznak mondja a bűnöst, és kárhoztatja az igazat, útálatos az Úrnak egyaránt mind a kettő.
Tko opravdava krivoga i tko osuđuje pravoga, obojica su mrski Jahvi.
16 Miért van a vétel ára a bolondnak kezében a bölcseség megszerzésére, holott nincsen néki elméje?
Čemu novac u ruci bezumnomu? Da njime mudrost kupi, kad nema razbora!
17 Minden időben szeret, a ki igaz barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére.
Prijatelj ljubi u svako vrijeme, a u nevolji i bratom postaje.
18 Értelmetlen ember az, a ki kezét adja, fogadván kezességet barátja előtt.
Nerazuman čovjek daje ruku i jamči pred svojim bližnjim.
19 Szereti a gonoszt, a ki szereti a háborúságot; a ki magasbítja kapuját, romlást keres.
Grijeh ljubi tko ljubi svađu, i tko visoko diže svoja vrata, traži propast.
20 Az elfordult szívű ember nem nyerhet jót, és a ki az ő nyelvével gonosz, esik nyomorúságba.
Opak srcem ne nalazi sreće, i komu je jezik zao, zapada u nesreću.
21 A ki szül bolondot, szüli ő magának bánatra; és nem örvendez a bolondnak atyja.
Tko rodi bezumna, na tugu mu je; a nije veseo ni otac budale.
22 A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat.
Veselo je srce izvrstan lijek, a neveseo duh suši kosti.
23 A kebelből kivett ajándékot az istentelen elveszi, a törvény útának elfordítására.
Opaki prima dar iz njedara da bi iskrivio putove pravici.
24 Az eszesnek orczájából kitetszik a bölcseség; a bolondnak pedig szemei országolnak a földnek végéig.
Razuman ima mudrost pred sobom, a bezumniku su oči na kraj zemlje.
25 Búsulása az ő atyjának a bolond fiú, és az ő szülőjének keserűsége.
Briga je ocu bezuman sin i žalost roditeljki svojoj.
26 Még megbirságolni is az igazat nem jó, a tisztességest megverni igazságáért.
Ne valja kažnjavati pravednika, a nije pravo ni tući odličnike.
27 A ki megtartóztatja beszédét, az tudós ember, és a ki higgadt lelkű, az értelmes férfiú.
Tko usteže svoje riječi, razumije mudrost, i razuman je čovjek mirna duha.
28 Még a bolond is, amikor hallgat, bölcsnek ítéltetik; mikor ajkait bezárja, eszesnek.
I luđak se smatra mudrim kada šuti i razumnim kad susteže svoje usne.
