Példabeszédek 16

1 Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van a nyelv felelete.

2 Minden útai tiszták az embernek a maga szemei előtt; de a ki a lelkeket vizsgálja, az Úr az!

3 Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek.

4 Mindent teremtett az Úr az ő maga czéljára; az istentelent is a büntetésnek napjára.

5 Útálatos az Úrnak minden, a ki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetetlen.

6 Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bűn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.

7 Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi.

8 Jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal.

9 Az embernek elméje gondolja meg az ő útát; de az Úr igazgatja annak járását.

10 Jósige van a király ajkain; az ítéletben ne szóljon hamisságot az ő szája.

11 Az Úré az igaz mérték és mérőserpenyő, az ő műve minden mérőkő.

12 Útálatos legyen a királyoknál istentelenséget cselekedni; mert igazsággal erősíttetik meg a királyiszék.

13 Kedvesek a királyoknak az igaz beszédek; és az igazmondót szereti a király.

14 A királynak felgerjedt haragja olyan, mint a halál követe; de a bölcs férfiú leszállítja azt.

15 A királynak vidám orczájában élet van; jóakaratja olyan, mint a tavaszi eső fellege.

16 Szerzeni bölcseséget, oh menynyivel jobb az aranynál; és szerzeni eszességet, kivánatosb az ezüstnél!

17 Az igazak országútja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, a ki megőrzi az ő útát.

18 A megromlás előtt kevélység jár, és az eset előtt felfuvalkodottság.

19 Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel.

20 A ki figyelmez az igére, jót nyer; és a ki bízik az Úrban, oh mely boldog az!

21 A ki elméjében bölcs, hívatik értelmesnek; a beszédnek pedig édessége neveli a tudományt.

22 Életnek kútfeje az értelem annak, a ki bírja azt; de a bolondok fenyítéke bolondságuk.

23 A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az ő száját, és az ő ajkain öregbíti a tudományt.

24 Lépesméz a gyönyörűséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek.

25 Van oly út, mely igaz az ember szeme előtt, de vége a halálnak úta.

26 A munkálkodó lelke magának munkálkodik; mert az ő szája kényszeríti őt.

27 A haszontalan ember gonoszt ás ki, és az ő ajkain mintegy égő tűz van;

28 A gonosz ember versengést szerez, és a susárló elválasztja a jó barátokat.

29 Az erőszakos ember elhiteti az ő felebarátját, és nem jó úton viszi őt.

30 A ki behúnyja szemeit, azért teszi, hogy álnokságot gondoljon; a ki összeszorítja ajkait, már véghez vitte a gonoszságot.

31 Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik.

32 Jobb a hosszútűrő az erősnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg.

33 Az ember kebelében vetnek sorsot; de az Úrtól van annak minden ítélete.