< Példabeszédek 16 >
1 Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van a nyelv felelete.
Del hombre es preparar el corazón, mas la respuesta de la lengua viene de Yahvé.
2 Minden útai tiszták az embernek a maga szemei előtt; de a ki a lelkeket vizsgálja, az Úr az!
Todos los caminos parecen limpios a los ojos del hombre, pero es Dios quien pesa los espíritus.
3 Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek.
Encomienda a Yahvé tus planes, y tendrán éxito tus proyectos.
4 Mindent teremtett az Úr az ő maga czéljára; az istentelent is a büntetésnek napjára.
Todo lo ha creado Yahvé para su fin, aun al impío para el día aciago.
5 Útálatos az Úrnak minden, a ki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetetlen.
Todo altivo de corazón es abominación para Yahvé, será castigado indefectiblemente.
6 Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bűn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.
Con misericordia y fidelidad se expía la culpa, y con el temor de Dios (el hombre) se aparta del mal.
7 Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi.
Cuando los caminos de un hombre son agradables a Yahvé, Este reconcilia con él a sus enemigos.
8 Jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal.
Mejor poco con justicia, que grandes ganancias con injusticia.
9 Az embernek elméje gondolja meg az ő útát; de az Úr igazgatja annak járását.
El corazón del hombre proyecta sus caminos, pero Yahvé dirige sus pasos.
10 Jósige van a király ajkain; az ítéletben ne szóljon hamisságot az ő szája.
Los labios del rey pronuncian oráculos; no peca su boca cuando dicta sentencia.
11 Az Úré az igaz mérték és mérőserpenyő, az ő műve minden mérőkő.
Balanza y platillos justos son de Dios, y obra suya son todas las pesas de la bolsa.
12 Útálatos legyen a királyoknál istentelenséget cselekedni; mert igazsággal erősíttetik meg a királyiszék.
Aborrecen los reyes a los malhechores, pues la justicia es el apoyo del trono.
13 Kedvesek a királyoknak az igaz beszédek; és az igazmondót szereti a király.
Placen a los reyes los labios justos, y les agradan los que hablan con rectitud.
14 A királynak felgerjedt haragja olyan, mint a halál követe; de a bölcs férfiú leszállítja azt.
La ira del rey anuncio es de muerte; pero el varón sabio la aplaca.
15 A királynak vidám orczájában élet van; jóakaratja olyan, mint a tavaszi eső fellege.
El semblante alegre del rey significa vida, y su favor es como nube de lluvia primaveral.
16 Szerzeni bölcseséget, oh menynyivel jobb az aranynál; és szerzeni eszességet, kivánatosb az ezüstnél!
Adquirir sabiduría vale más que el oro, y mejor que la plata es poseer la inteligencia.
17 Az igazak országútja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, a ki megőrzi az ő útát.
La senda de los justos es huir del mal; guarda su alma el que guarda sus pasos.
18 A megromlás előtt kevélység jár, és az eset előtt felfuvalkodottság.
La soberbia precede a la caída, y la altivez de espíritu a la ruina.
19 Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel.
Mejor ser humilde con los humildes, que repartir despojos con los soberbios.
20 A ki figyelmez az igére, jót nyer; és a ki bízik az Úrban, oh mely boldog az!
El que está atento a la palabra, saca provecho, y el que confía en Yahvé es dichoso.
21 A ki elméjében bölcs, hívatik értelmesnek; a beszédnek pedig édessége neveli a tudományt.
El sabio de corazón es llamado prudente; y la dulzura en el hablar aumenta los frutos de la enseñanza.
22 Életnek kútfeje az értelem annak, a ki bírja azt; de a bolondok fenyítéke bolondságuk.
Fuente de vida es la sabiduría para quien la posee pero el castigo del necio es su necedad.
23 A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az ő száját, és az ő ajkain öregbíti a tudományt.
El corazón del sabio es maestro de su boca, en sus labios crece la doctrina.
24 Lépesméz a gyönyörűséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek.
Panal de miel son las palabras amables; delicia del alma y medicina de los huesos.
25 Van oly út, mely igaz az ember szeme előtt, de vége a halálnak úta.
Camino hay que al hombre le parece recto, pero en su remate está la muerte.
26 A munkálkodó lelke magának munkálkodik; mert az ő szája kényszeríti őt.
El que se afana, para sí se afana; a esto le estimula su boca.
27 A haszontalan ember gonoszt ás ki, és az ő ajkain mintegy égő tűz van;
El hombre perverso se cava la desventura; sobre sus labios hay como llamas de fuego.
28 A gonosz ember versengést szerez, és a susárló elválasztja a jó barátokat.
El hombre depravado provoca contiendas, y el chismoso siembra discordia entre los amigos.
29 Az erőszakos ember elhiteti az ő felebarátját, és nem jó úton viszi őt.
El inicuo halaga a su prójimo y así lo lleva por malos caminos.
30 A ki behúnyja szemeit, azért teszi, hogy álnokságot gondoljon; a ki összeszorítja ajkait, már véghez vitte a gonoszságot.
Cuando uno guiña los ojos maquina maldades, y cuando se muerde los labios, las lleva a cabo.
31 Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik.
Corona de gloria es la canicie, se la halla en el camino de la justicia.
32 Jobb a hosszútűrő az erősnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg.
El hombre sosegado es superior al valiente, y el que es señor de sí vale más que el conquistador de una ciudad.
33 Az ember kebelében vetnek sorsot; de az Úrtól van annak minden ítélete.
En el regazo se echan las suertes, pero de Yahvé depende toda decisión.